Szülők, kövessétek a Sarkcsillagot!

Még mindig úgy emlékszem 1991. május 24-re, mintha tegnap lett volna. Hónapok óta tudtam, hogy gyermekünk lesz. De amikor először a karjaimba vehettem a lányomat, úgy éreztem, mintha gyomorszájon rúgtak volna.

A csapást az jelentette, amikor rájöttem, Isten ránk bízott egy gyönyörű kisbabát, aki teljes mértékben tőlünk függ. Még nagyobb súlyt adott a dolognak, hogy Isten egy embert adott a kezünkbe, akinek a lelke örökké fog élni.

Néhány évvel később elkezdtük megtapasztalni a tipikus szülői nyomást. Járjon táncolni? Focizzon? Hová menjen óvodába? Állami iskolába járjon vagy magániskolába, esetleg magántanuló legyen? És ez a nyomás csak a kezdet volt.

Szülőként számtalan döntéssel kell szembenéznünk. A legjobbat akarjuk adni a gyermekeinknek, de mi is pontosan a legjobb?

Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy a szülők kétségbeesetten rohannak egyik tevékenységtől a másikig. A legtöbben valószínűleg azt mondanák, hogy tanult, kiegyensúlyozott gyerekeket próbálnak nevelni, akiknek boldog és sikeres lesz az életük.

De vajon ezek lennének a keresztyén szülő elsődleges céljai? Jó gyerekeket kellene nevelnünk, akik sokra viszik az életben, némi keresztyénséggel megfűszerezve? Mi a legjobb útmutató a keresztyén szülők küldetéséhez?

Ne csak a ballagás napjára készítsük fel őket

Az északi félteke éjszakai égboltján van egy csillag, ami állandóan észak felé mutat. Ennek segítségével a „föld alatti vasúton” keresztül (mely titkos útvonalak és biztonságos házak hálózatát jelentette, melyet az 1800-as években hoztak létre Amerikában) a menekülő rabszolgák megtalálták a szabadságot, a tengerészek pedig új földeket fedeztek fel. A Sarkcsillag tájékozódási pontot nyújtott az ismeretlen vizeken járóknak.

A keresztyén szülők számára a nagy missziós parancs a Sarkcsillag.

Mielőtt Jézus felment a mennybe, megparancsolta követőinek: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,19). A keresztyének – helyesen – úgy értelmezték ezt a parancsot, mint felhívást arra, hogy elérjék a világunkat, városainkat, közvetlen környezetünket. De ez egyúttal arra is felhívás, hogy tanítványokká tegyük saját családunk tagjait is.

A keresztyén szülő munkája a tanítvány nevelés. Krisztus megbízatásának engedelmeskedve kell irányt szabnunk minden szülői tevékenységünknek. Gyermekeinket végső soron nem azért kell nevelnünk, hogy biztosítsuk, hogy jól fizető állást kapjanak, hanem hogy Jézus követőivé formáljuk őket. Nem azért fegyelmezzük őket, hogy minket boldoggá tegyenek, hanem azért, hogy felnőttként Krisztust szolgálják. Ezáltal felkészítjük őket az Ítélet napjára éppúgy, mint az érettségi napjára.

A család arra hivatott, hogy a Szentháromságot megjelenítő, Istent dicsőítő, tanítványokat teremtő egység legyen. Ha Isten gyermeket adott neked, akkor az a szándéka, hogy úgy formáld őt, hogy szeresse Istent és szeressen másokat. Ez néha küzdelmes, de kifizetődő, máskor frusztráló, de dicsőséges munka.

Ha felismered, hogy Isten rád bízta az Ő „kis képmásait”, hogy elmond nekik az evangéliumot, és tanítványokká tedd őket, az forradalmasítani fogja a gyereknevelésedet. Ha a nagy missziós parancs lesz a Sarkcsillagod, jobban fel leszel szerelkezve, hogy eligazodj a zord vizeken. Segíteni fog abban, hogy megkülönböztesd a fontos és a pusztán sürgős dolgokat egymástól.

Bár minden bizonnyal isteni bölcsességre van szükségünk számtalan oktatási és iskolán kívüli döntés meghozatalához, az, hogy tudjuk, hová tartunk, magabiztosságot ad az utazáshoz. Kevesen tudnak az úton maradni egy egész életen át. A Sátán, a bűn, a körülmények és a bölcsesség hiánya megzavarja küldetésünket szülőként. De Isten az Ő kegyelmében meghallgatja a kiáltásunkat, és visszavezet a helyes útra. A Király nagy parancsát (Mt 28,19) az Ő megígért hatalma (Mt 28,18) és jelenléte (Mt 28,20) övezi.

Bár nem vagyunk képesek szellemi életet adni gyermekeinknek (erre csak Isten képes), és nem vagyunk végső soron felelősek a döntéseikért (a felelősség az övék), tanítványokká tenni őket az egyik legnagyobb kiváltságunk. Ahogyan J. C. Ryle írta:

„Kétségtelenül drágák ezek a kicsinyek a szemedben; de ha szereted őket, gondolj gyakran a lelkükre. (…) Minden lépésednél, amit tenni készülsz, minden tervednél, előkészületednél és intézkedésednél, ami őket érinti, ne hagyd ki a hatalmas kérdést: Hogyan hat ez a lelkükre?”

Öt módja, hogyan fogj hozzá

Bár ennek az alapelvnek a megvalósítása különböző tényezőktől, például a gyerekek életkorától függően változik, íme öt módszer az elinduláshoz:

1. Ellenőrizd a beállításaidat

Miközben megvizsgálod a döntéseidet, kérdezd meg magadtól, hogy a saját szíved úgy van-e beállítva, hogy a Sarkcsillagot kövesse! Ki tudod-e jelenteni őszintén, hogy semmi sem okozna nagyobb örömet, mint az, ha hallanád, hogy a gyermekeid az igazságban járnak (3Jn 4)?

2. Mondd el a gyermekeidnek

Világosan tudasd velük reményedet és imádságodat: A legnagyobb örömöm az, ha tudom, hogy Jézus Krisztust követitek.

3. Keress hasonlóan gondolkodású szülőket

Ha az örökkévalóságot szem előtt tartva neveled gyermekeidet, nem fogsz lépést tartani a világi kultúrával, sőt talán még néhány más keresztyénnel sem. Ahhoz tehát, hogy kitarts ezen a hosszú és jelen kultúrával ellentétes úton, szükséged van mások bátorítására, akik hasonlóan gondolkodnak.

4. Imádkozz bölcsességért

A jó a legjobb ellensége. Amikor elfoglaltságot választasz gyermekeid számára, imádságban kérd Istentől a bölcsességet, hogy meg tudd ítélni, mi a legjobb (Jak 1,45).

5. Lazíts

Ha idegeskedő, habozó, szorongó anya vagy apa vagy, vegyél egy mély lélegzetet! Az út hosszú, és Isten szuverén. Ő, aki elküld téged, azt is megígéri, hogy vigyáz rád és veled jár. Ő jobban szereti a gyermekeidet, mint te magad.

Azon a napon, amikor az orvos a karjaimba tette a lányomat, joggal remegett a térdem. Isten ránk bízott egy embert, hogy gondozzuk, pásztoroljuk, megosszuk vele az evangéliumot, és tanítvánnyá tegyük az Ő dicsőségére.

Bár nem vagyunk elégségesek a feladathoz, bízhatunk Abban, aki elégséges, hogy megadja számunkra a bölcsességet és a kegyelmet, amire szükségünk van ehhez a szülői kalandhoz.

Chap Bettis

Chap Bettis a The Disciple-Making Parent (A tanítvány nevelő szülő), a Parenting with Patience (A türelmes szülő) és a Parenting with Confidence (A magabiztos szülő) című könyvek szerzője. Konferenciák rendszeres előadója, és a The Disciple-Making Parent (A tanítvány nevelő szülő) elnevezésű szervezet ügyvezető igazgatója, mely szolgálat családoknak segít abban, hogy hogyan adják át az evangéliumot gyermekeiknek. Feleségével, Sharonnal négy gyermekük van, és Rhode Islanden élnek.

www.thegospelcoalition.org/article/parents-follow-this-north-star

Isten terve gyermekeink nevelésére – A keresztyén szülő szerepe a Biblia fényében

John MacArthur – A5, 164 oldal

A szerző, aki tapasztalt tanító, apa és nagyapa, világosan bemutatja a bibliai alapelveket a szülői szereppel kapcsolatban. Ír a kommunikáció alapelvéről, a bölcs és eredményes fegyelmezésről és a gyermeki szokásokról a keresztyén szülők számára.