Miért jelent biztonságot a visszatekintés?

Évekkel ezelőtt furcsa dolog esett meg az amerikai gyülekezetekben, ami fontos tanulsággal szolgált számomra.

A következő történt. Az ország számos pontján ún. „nevető ébredés” ment végbe, ami féktelen hahotázás, állati üvöltés, heves rángatózás és hangos jajgatás formájában nyilvánult meg – állítólag mindez Krisztus közelgő visszajövetelét hirdette. Vajon ez a „Szellem új mozgalma” volt?

Íme a lecke, amit megtanultam ebből: amikor egy zavarba ejtő teológiai kérdéssel szembesülök, azzal kezdem, amit biztosan tudok, és ezt használom fel a terület feltérképezésére, a lehetőségek kizárására és a feladat tisztázására. Az ismerttől haladok az ismeretlen felé. A szóban forgó esetben két szilárd meggyőződés vezérelte az értékelésemet.

Először is, tudom, hogy a misztikus jelenségek megtévesztőek lehetnek. Bár a jó szándékú hívőket vonzza a szellemi dráma, a tapasztalat egyszerűen nem megfelelő próbája az igazságnak.

A tapasztalat nem megfelelő próbája az igazságnak.

Egy barátom részt vett egy ilyen „ébredési” istentiszteleten, ahol a résztvevők az oltárhoz híváskor előre özönlöttek, néhányan összeestek, és ott fetrengtek előtte a földön. A barátom odasúgta a mellette lévőnek: „A Bibliában ez csak azokkal történt meg, akiket démonok szálltak meg”. Erre azonnal megvádolták, hogy a Szent Szellemet káromolja.

Pedig nem ez történt. A barátom észrevétele helyes volt, bibliailag pontos és teljesen helyénvaló a körülötte uralkodó szellemi káosz fényében. Ennek ellenére már azért dorgálást kapott, mert fel merte vetni a kérdést. A Szellem „kioltására”, Isten akadályozására vagy arra hivatkozva, hogy ne nyúljunk Isten fölkentjeihez (lásd Zsolt 105,15), megfedni valakit nem segít az igazság felismerésében.

Az LA Times akkoriban egy cikksorozatot is közölt a jelenségről, amelyben képeket adott közre a dél-kaliforniai közösségekben buzgón dicsőítő hívőkről. A cikkben feltették a kérdést: ébredés zajlik a gyülekezetekben? Az jutott eszembe, hogy ha az LA Times ébredést keres, akkor rossz helyen keresi. Az igazi ébredés soha nem az alapján mérhető le, ami a gyülekezeten belül történik, hanem azon, ami a gyülekezet falain kívül.

Világi történészek megjegyzik, hogy a 18. századi Wesley-féle ébredés oly mértékben megváltoztatta Anglia kulturális térképét, hogy megmentette Nagy-Britanniát egy, a francia forradalomhoz hasonló véres tragédiától. Senkinek sem kellett elmennie egy gyülekezetbe, hogy érzékelje, Isten cselekszik, mert az ébredést nem az méri le, hogy mennyi ájulás történik a szentélyben. Sem a nevetés, sem az ujjongás, sem a kiabálás, sem a könnyek nem jelzik a Szent Szellem tartós munkáját, hanem csak a megváltozott életek, melyek kiállják az idő próbáját.

És most következzen a második meggyőződés, amely meghatározta erről való gondolkodásomat. Bár kételkedtem abban, hogy a Szent Szellem ihlette az ún. nevető ébredést, abban teljesen biztos voltam, hogy a Szent Szellem ihlette Pál utolsó utasításait Timóteusnak.

A 2Timóteusban – az apostol halála előtti utolsó utasításában – Pál átadja az evangélium fáklyáját Timóteusnak egy komoly figyelmeztetés kíséretében: nehéz idők jönnek. Nehéz idők jönnek a világban, mert az emberek egyre inkább erkölcsi romlásba süllyednek (2Tim 3,1–4). Nehéz idők jönnek a gyülekezetben is, mert a keresztyének inkább a fülüknek kedves mítoszokhoz fordulnak, mint hogy kitartsanak a bibliai tanítás mellett (2Tim 4,3–4).

Pál ezután megmutatja Timóteusnak az ellenszert. Megoldása négy egyszerű szóban rejlik: „De te maradj meg”. Íme a teljes idézet:

„De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad… A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” (2Tim 3,14.16-17)

Mindaz, amire szükségünk van, már ki lett jelentve számunkra.

Pál nem azt mondja Timóteusnak, hogy tekintsen a jövőbe a Szent Szellem új megnyilvánulásaira várva. Hanem azt, hogy nézzen vissza arra, ami már kinyilatkoztatott. Mindaz, amire nekünk is szükségünk van, hogy gyümölcsözők és termékenyek legyünk, az igazságosságban megerősödjünk, és minden jó cselekedetre megfelelően fel legyünk készülve, már ki lett jelentve számunkra. Pál szemében a helyes dolgok továbbra is a régi dolgok.

Tehát milyen következtetésre jutottam végül? A „torontói áldás” az emberek csalása vagy az ördög megtévesztése volt, vagy mégis a Szent Szellem valódi műve? Egyik sem. Arra jutottam, hogy nem kell megválaszolnom ezt a kérdést. Biztosra mehetek, és teljesen figyelmen kívül hagyhatom az egészet. Hogy is maradhatnék le Isten tervéről, ha követem az általa adott parancsokat?

Szellemi szempontból semmi baj nincs azzal, ha valaki nem ül fel az aktuális evangéliumi divathullámra. Miért? Mert a Szentírás lezárása óta mindig visszafelé tekintünk az igazságra és a szellemi stabilitásra, nem pedig előre, az új tapasztalatokra.

Íme egy egyszerű szabály, amely mindig megvéd, amikor a szellemi divatok elcsábítanak másokat: maradj a már kinyilatkoztatott igazságban. Nekem például elég feladatot ad az eredeti menetparancs. Nem fogom megszomorítani a Szent Szellemet, ha hűséges maradok ahhoz, amit Isten már mondott, ahelyett, hogy új – és talán múló vagy félrevezető – élményekre támaszkodnék.

Megtanultam, hogy nem kell foglalkoznom a Szent Szellem állítólagos új kinyilatkoztatásaival, ha kezemet az eke szarvára teszem, és kitartóan végzem a Szent Szellem régi mozgalmának munkáját. És ha te is megmaradsz abban, akkor te is biztonságban leszel.

Greg Koukl

str.org/w/why-looking-backwards-keeps-you-safe

Gregory Koukl apologetikából és filozófiából is rendelkezik MA diplomával. Több mint 80 egyetemen tartott előadást, és 30 éven át vezette saját rádióműsorát, amelyben védelmezte a „keresztyénséget, amiről érdemes elgondolkozni”. A Stand to Reason (str.org) alapítója és elnöke, a Biola Egyetemen a keresztyén apologetika adjunktusa.

---