Kielégíti-e a legújabb technológiai újítás a szívünk vágyait?

Az új innovációk vonzereje

A technológia látszólag erős, de valójában gyenge – túl gyenge ahhoz, hogy kielégítse az emberiség vágyait. Amikor Carl Sagan befejezte az emberiség túlélési esélyeinek feltérképezését multiplanetáris (sok bolygóra kiterjedő) szinten, arra figyelmeztetett, hogy talán nem kell tartanunk saját bolygónk pusztulásától, de soha nem leszünk biztonságban önmagunktól. Mi, emberek magunkban hordozzuk az önpusztításra való hajlamot – a Földön, a Marson vagy bármely másik bolygón, amelyet legközelebb választunk. „Ha csak egy kicsit is erőszakosabbak, rövidlátóbbak, tudatlanabbak és önzőbbek leszünk, mint most” – figyelmeztetett –, „szinte biztos, hogy nem lesz jövőnk.”^[1] Önzőek vagyunk. Nem könnyű elégedetté tenni minket, főként nem a technológia eszközeivel.

A múlandó dolgok fényesebbek, mint az örökkévaló dolgok, és az új innovációk mindig csábítóbbak, mint a régi felismerések. A mikroprocesszorok és az okostelefonok kibővítik az emberi lét fogalmát. Az eszközök rengeteg mindent tanítanak nekünk önmagunkról, és segítenek teljesebben kifejezni magunkat. A technikai eszközök nem olyanok, mint a csavarkulcsok és kalapácsok, amelyeket előre meghatározott célokra használunk; ezek az önfelfedezés és az önkifejezés eszközei. Leghatékonyabb eszközeink kiterjesztik életünket, törekvéseinket, sőt szerelmeinket is. De ahogyan magunkévá tesszük az új lehetőségeket, egy hatalmas új dilemmával is szembesülünk.

A technológiai korszak szellemi dilemmája azért súlyos, mert modern gazdaságunk arra a hamis ígéretre épül, hogy az új innovációk jelentik a kulcsot a szív vágyainak kielégítéséhez. „Ha őszinték akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy a technikai világ szakadatlan fejlesztéseinek és állandó változásainak egyik aspektusa az, hogy űrt hoz létre a szívünkbe” – ismeri el Kevin Kelly. Szándékosan úgy tervezik meg őket, hogy elégedetlenné tegyenek minket. „Egy napon, nem is olyan régen, úgy döntöttünk, hogy nem élhetünk okostelefon nélkül; pár évtizeddel ezelőtt ez a szükséglet megdöbbentett volna minket” – írja. „Ma már dühösek vagyunk, ha a hálózat lassú, de korábban, amikor még »ártatlanok« voltunk, nem tudtunk semmit a hálózatról. Folyamatosan új dolgokat találunk ki, amelyek új vágyakat ébresztenek bennünk, új űrt hoznak létre, amelyet be kell tölteni.” Kelly szerint a technológiai elégedetlenség nem csökkenti emberségünket, hanem fokozza azt. Új eszközeink hangsúlyosabbá teszik, kik is vagyunk valójában. Kiterjesztenek minket. De ezáltal még több űrt nyitnak meg, amelyet be kell tölteni. „A technológiák lendülete arra késztet bennünket, hogy a legújabbat hajszoljuk, amely rögtön feledésbe merül, amikor a következő legújabb megjelenik, így az elégedettség érzését egyre nehezebb elérni.” Mi tehát a megoldás? Kelly végül a technoszférához fordul, hogy „ünnepelje a technológia által keltett, soha véget nem érő elégedetlenséget”, mert ez az „elégedetlenség a találékonyságunk és fejlődésünk kiváltó oka”.^[2]

Az új technológiai innovációt a bennünk lévő elégedetlenség szüli. Soha nem vagyunk elégedettek, mindig keresünk, mindig készek vagyunk az új technológiát befogadni az önbeteljesedés érdekében, ami soha nem következik be. Szívszorító látni, ahogy egy őszinte ember számot vet a technológia miatti csalódásaival. Az innováció minden egyes új ajándéka azzal kecsegtet, hogy többet hoz ki belőlünk, de ezek az ígéretek megcsalnak és megsebeznek minket, az újonnan keletkezett hiányérzetet pedig folyamatosan igyekszünk még több technológiai tömítőanyaggal betölteni. A technológia fokozott használata több szükségletet, nagyobb űrt, kevesebb beteljesülést hoz magával, és így még több technológiahasználatot. A techvállalatok erre az elégedetlenségre építenek, de az emberi lélek számára ez egy rémálomszerű kép, mintha a Prédikátor könyve elevenedne meg. Az újítások nem elégítik ki a szomjúságunkat, mert tudatosan figyelmen kívül hagyják Istent. És minden tudományos vagy technológiai törekvés, amely megpróbálja kihagyni Istent, „önmaga ellenpontjává válik, és kiábrándít mindenkit, aki erre építi az elvárásait”.^[3] A technológia világában való csalódás ezt újra és újra bizonyítja. Ezt a kiábrándulást a történelem során már másodjára tapasztaljuk meg, először a 19. század végén és most a 21. században a Szilícium-völgynek köszönhetően. És mindig is így lesz. Két, egyszerre egy időben megjelenő gonoszság ugyanis mindenkor romba dönti az ember boldogságát: először is elhagyjuk Istent, az „élő vizek forrását”, másodszor pedig valami újszerű, ember által alkotott ígérettel helyettesítjük, amely nem tud többet, mint a „repedezett kutak”, a tartályok, amelyek tele vannak befoltozhatatlan lyukakkal, melyek nem tudják megtartani a vizet (Jer 2,13).

A technológia sosem elég

Amikor az ember által létrehozott legújabb technológiai vívmányokban keressük a boldogságot, először is arról teszünk tanúbizonyságot (tudatosan vagy sem), hogy Isten nem elég. A legújabb kütyünk azt ígéri, hogy teljessé tesz minket. De Isten tudja, hogy nem fog. Örökkévaló lelkek vagyunk, akiket nem tudnak megelégíteni az emberi törekvések. Isten tudja ezt, és kezdettől fogva leleplezte a Technológia Evangéliumának hamis ígéreteit. Megtölthetjük a szívünket ember alkotta Isten-pótlékokkal, de ezek soha nem lesznek elegendőek. Hajszolhatjuk a következő eszközt, a legújabb innovatív erőt, a legfrissebb fejlesztést, vagy feszegethetjük az űrkutatás határait. De ha ezeket a dolgokat azért tesszük, hogy kielégítsük velük a szívünket, akkor csak gyerekgyurmával fogjuk a lyukakat tömögetni.

A technológiai eszközök csodálatosak. A hatékony számítógépes chip mindent megváltoztat. A digitális fényképezőgépek teljesítménye lenyűgöző. Az okostelefon elképesztő. Bámulatos az internet, amely képes összekötni a keresztyéneket a világ minden tájáról. Az űrutazás, amely kibővíti az univerzumról szerzett ismereteinket, lélegzetelállító. Az olyan orvostudományi előrelépések, mint például a gyermekbénulás, a rák, a demencia és a genetikai hibák megszüntetése – ha látnánk ezeket a győzelmeket – megdöbbentőek lennének, és minden dicsőséget Istennek adnánk, amiért olyan elméket teremtett, amelyek képesek kezelni ezeket a problémákat. De a keresztyéneknek mindig vissza kell térniük a bizalom kérdéséhez. Ugyanazt a vödör kátrányt használhatjuk arra is, hogy Istenbe vetett bizalmunkat növeljük, de arra is, hogy a hitetlenség tornyait építsük.

A bölcsen élt életet a technika korában sem az anyagi világ lehetőségeiről lemondó keresztyének, sem a szellemi csodákat elutasító techhívők nem alapozzák meg. A bölcsesség az istenfélelemnél kezdődik és a hálában fejeződik ki. Hálát tudunk-e adni Istennek – jó lelkiismerettel – egy újításért? Annak etikája, hogy mi megengedett és mi tiltott, a hálában gyökerezik. „Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert Isten igéje és a könyörgés megszenteli” (1Tim 4,4-5). Ez igaz a grillezésre és a házasságra, az okostelefonokra és az orvosi vívmányokra is. Ha őszintén meg tudjuk köszönni valamit Istennek, akkor élhetünk vele. Az Isten-központú hála hitet ad nekünk, hogy belássuk, csak Krisztus tudja betölteni a lelkünkben lévő űrt. Krisztus a jó élet titka a mesterséges intelligencia, az autonóm robotok és az öregedésgátló eljárások korában. A Krisztusban való öröm arra tanít minket, hogy legyünk hálásak azokért az újításokért, amelyekre szükségünk van, és legyünk megelégedettek azok nélkül is, melyekre nincs szükségünk.

Tony Reinke

Ez a cikk Tony Reinke Isten, technológia és a keresztény élet című könyvéből származik. Tony Reinke nonprofit újságíró, a desiringGod.org vezető tanára és az Ask Pastor John podcast házigazdája. Ő a szerzője a 12 mód, ahogy a telefon megváltoztatja az életünket, a Lit! A Christian Guide to Reading Books (Keresztyén útmutató a könyvek olvasásához), és a God, Technology, and the Christian Life (Isten, technológia és a keresztyén élet) című könyveknek. crossway.org/articles/will-the-next-tech-upgrade-satisfy-the-longings-of-your-heart

[1] Sagan, Pale Blue Dot, 329.

[2] Kevin Kelly, The Inevitable: Understanding the 12 Technological Forces That Will Shape Our Future (New York: Penguin, 2017), 11–12.

[3] Bavinck, Wonderful Works of God, 4.

12 mód, ahogy a telefon megváltoztatja az életünket

Tony Reinke – 192x197mm, 240 oldal

Az okostelefon néhány évvel a megjelenése után a részünkké vált, teljesen beépült az életünk mindennapos rutinjába. Állandóan a kezünk ügyében van, folyamatosan online állapotban. E varázspálcát a kezünkben tartva olyan technikai hatalom birtokában vagyunk, ami sokszor nem is tudatosodik bennünk. Azonban ez új kérdéseket is felvet.