Hogy fest egy írásbeliség utáni kultúra? – Azt hiszem, hamarosan megtudjuk

Kissé lehangoló az íráskészség csiszolásával tölteni az időt egy olyan korban, amikor egyre kevesebben olvasnak könyveket vagy cikkeket kikapcsolódásból:

A Londoni Egyetem és a Floridai Egyetem kutatói megvizsgálták 2003 és 2023 között az országos adatokat, és megállapították, hogy azoknak az embereknek az aránya, akik egy adott napon kikapcsolódásképp olvastak, a 2004-es 28 százalékos csúcsról 2023-ra 16 százalékra esett vissza, ami körülbelül 40 százalékos csökkenést jelent. Ez az arány az elmúlt két évtizedben évente körülbelül 3 százalékkal csökkent.

Még elkeserítőbb, ha belegondolunk, milyen hatást gyakorol ez a demokráciára és a Gyülekezetre. Amikor Tocqueville az 1830-as évek elején Amerikába látogatott, megjegyezte, hogy „alig van olyan telepesek által épített kunyhó, amelyben ne lenne néhány Shakespeare-kötet”. Ma már ritkaságszámba megy az az otthon, ahol rendszeresen olvasnak könyveket. Még a gyermekek olvasási kötelezettségét is áthárítjuk a mesterséges intelligenciára! Az egyetemek szinte nullára csökkentik a kötelező olvasmányok számát, mert a hallgatók úgyis az MI-t használva futják át a könyv összefoglalóját. Milyen jövő vár ránk, ha a polgárok és a hívők már nem olvasnak rendszeresen? Milyen hatással lesz ez közösségeinkre és életmódunkra?

Először is meg kell jegyeznünk, hogy ennek legvalószínűbb oka az okostelefon. Ahogy az interneten mondják: „A telefon a hibás, te hülye”. A képernyők egyszerűen megbabonáznak minket. Olyanok, mint a dementorok, elszívják a tekintetünket és a figyelmünket más emberektől és dolgoktól. És bár néha olvasunk ezeken az eszközökön (mint talán most az olvasó ezt a cikket), gyakran csak átfutjuk a szöveget, üzeneteket olvasunk, céltalanul görgetünk, videókat nézünk, rövid videókat bámulunk, vagy más egyéb módokon biztosítjuk magunk számára a dopaminlöketet. Ezeknek az eszközöknek köszönhetően a figyelmünk és a dopaminfüggőségünk olyan mértékű, hogy nehezen tudunk egyhelyben ülni és egy könyvre koncentrálni. És ez valódi veszteség. Húsz éves tanári pályafutásom során végignéztem ezt a hanyatlást. Sajnos ez ma a valóság.

A megkülönböztetés képessége, a bölcsesség és a körültekintés iránti igény egyre növekedni fog.

De ez nem csak a telefonról szól. Az életünk rendkívül zsúfolt, nem alkalmas az elmélkedésre, a gondolkodásra, a pihenésre. Állandó nyomás nehezedik ránk, hogy tegyünk valamit, legyünk hatékonyak, érjünk el valamit, dolgozzunk, teljesítsünk, rohanjunk. Ezt látom a diákokban, akik millió különféle tanórán kívüli tevékenységgel, valamint egy-két-három munkahellyel zsonglőrködnek egyszerre. Vagy a szülőkben (mint jómagam), akiknek a gyermekei millió különféle tanórán kívüli tevékenységben vesznek részt. A digitális szórakozás által nyújtott semmittevés tökéletesen illeszkedik elfoglalt életünkhöz, mert intenzív, szüneteltethető, rövid, egyszerű, felszínes és nem igényel gondolkodást. Tehát akár egy vígjátékot nézünk egy streaming szolgáltatónál, akár a telefonunkat görgetjük, akár a játékkonzolon játszunk, az felületes és kontrollálható. Ezzel szemben a jó könyvek követelnek tőlünk valamit: helyet kérnek a fejünkben, kihívást jelentenek arra nézve, kik vagyunk és kinek kellene lennünk, arra kényszerítenek, hogy elgondolkodjunk a környezetünkben élő emberek életén, rávesznek, hogy újragondoljuk a világról alkotott nézeteinket. Röviden: felkavarják az elménket. A jó könyvek felráznak minket, miközben a bölcsesség felé vezetnek.

Úgy tűnik tehát, hogy egy egész ökoszisztémát hoztunk létre, mely eltereli a figyelmünket az elmélkedésről és a lassú gondolkodásról, ami elengedhetetlen a jó olvasáshoz, a szavakkal és azok jelentésével való megbirkózásról, amelyre a demokráciában és a hitünkben is szükségünk van.

Demokráciánkban ugyanis ellentmondásos állítások árasztanak el minket sok fontos kérdéssel kapcsolatban. A mi feladatunk, hogy ezeket az állításokat megvizsgáljuk, és a legjobb tudásunk szerint kiderítsük az igazságot, majd szavazással vagy más módon kiálljunk az igazságosság, az igazság és a jóság mellett. Ez pedig egyre nehezebb lesz. Tragikus, hogy egy ismeretelméleti válság közepette, melynek során senki sem tud egyetértésre jutni a másikkal, hogy mi történt és mikor, nemhogy abban, hogy az, ami történt, erkölcsös volt-e vagy sem (gondoljunk csak arra, hogy Trump a Capitolium január 6-i ostromát „átverésnek” minősítette) – az igazság válságának épp ebben a pillanatában jelenik meg az emberiség által valaha létrehozott leghatékonyabb megtévesztési eszköz, a mesterséges intelligencia. Ma már bárkiről lehet valósághű videót készíteni, ahogy épp bármilyen tevékenységet végez vagy bármit mond. A megkülönböztetés képessége, a bölcsesség és a körültekintés iránti igény egyre növekedni fog, ahogy a lassú, óvatos, átgondolt, körültekintő ítéletalkotás iránti igény is. De az írásbeliség utáni kultúra ökológiája eltávolít minket ezektől a dolgoktól, és az érzelmek által vezérelt, intuitív, szenvedélyes tömegreakciók felé terel minket. Folyamatosan ezt látjuk. Azt hiszem, ezzel magyarázható a szolidaritás hiánya is, melyet a társadalmunkban tapasztalunk.

Sajnos a Gyülekezetben hasonló megosztottság figyelhető meg, amelyet hasonló technológiai erők gerjesztenek. Összességében úgy gondolom (de adattal nem tudom alátámasztani), hogy a keresztyének átlagosan több könyvet olvasnak, mint általában az amerikaiak. Biztos vagyok ebben. Mégis sokunkból hiányoznak azok az erények, amelyek az elmélyült olvasásból fakadnak: a fegyelem, hogy a másik oldalt is megvizsgáljuk; a türelem, hogy ne mondjunk elhamarkodottan ítéletet; a képesség, hogy mérlegeljük elképzeléseinket; annak elutasítása, hogy csatlakozzunk a tömeg viselkedéséhez; az alázat, hogy a szöveg hatással tudjon lenni ránk stb.

Sokunkból hiányoznak azok az erények, amelyek az elmélyült olvasásból fakadnak.

Erről eszembe jut még pár gondolat. Az első, hogy létezik egyfajta önigazoló olvasási mód, mely a saját igazságunk megerősítését keresi. Ilyenkor az énünk önmagából akar többet. Mindannyian beleesünk ebbe a kísértésbe. Tudom, mert én is beleestem már. A jó, bölcs olvasó azonban távol tartja magát ettől a rossz szokástól, és elég alázatos ahhoz, hogy különböző forrásokból tanuljon – soha nem hagyva el az Igazságot vagy a megkülönböztetés képességét, de alázatosan nyitott maradva Isten bölcsességére, bárhol is találja azt.

A másik gondolatom, hogy bár egyes keresztyének olvasnak könyveket, ezt a digitális világ hatása alatt teszik. Más szavakkal, elsősorban a közösségi média és annak torzításai formálják őket. Az interneten folyó diskurzusok ferdítik a gondolkodásukat. A közösségi média diskurzusai hordozhatnak értékeket, de mulandóak, és gyakran leegyszerűsített szólamok (mémek) közötti vitákra redukálódnak. Megfontoltnak és óvatosnak kell lennünk, hogy mennyi teret engedünk ezeknek a képzeletünkben.

Végül, bár a keresztyének talán többet olvasnak, mint az átlagember, még az ő arányuk is valószínűleg csökkenőben van. Ez aggasztó, mivel Isten népeként arra kaptunk elhívást, hogy olvassuk az Igét, és elmélkedjünk rajta éjjel-nappal. A keresztyéneknek jó olvasóknak kell lenniük. Tudnunk kell például, hogyan értelmezzük a különböző műfajokat (költészet, történelem, levelek, próféciák). Tudnunk kell, hogyan értelmezzük a példabeszédeket és a történeti elbeszéléseket a maguk történelmi kontextusában. Tudnunk kell leülni a Biblia mellé és elmélkedni rajta. És ugyanezeket a készségeket kell alkalmaznunk a Szentíráson kívüli más szövegekre is, hogy bővítsük Isten teremtett világáról szerzett bölcsességünket és tudásunkat. Hogyan segíthetnek nekünk a teológiai művek abban, hogy jobban megértsük Istent és az Ő teremtését? Hogyan segíthet a filozófia olvasása? Hogyan taníthatnak minket a nagy költemények és regények az emberi természetről, a bűnbeesésről, a teremtésről és az emberi tapasztalatokról? A világ tele van csodálatos könyvekkel, amelyek bölcsességre vezetnek minket, ha van bennünk alázat elolvasni őket és elmélkedni rajtuk.

Ám az olyan demokráciát, illetve keresztyénséget, amely nem olvas, elsodorják a szenvedélyei és érzelmei, az MI által készített rövid videók, amelyek manipulálnak minket, hogy a tömeghez hasonlóan cselekedjünk mások céljai érdekében. Isten természetesen meg fogja őrizni a Gyülekezetet. Mindig is ezt tette. Országunk megőrzése viszont nem garantált.

A könyvek nem menthetnek meg minket. De az olvasás elengedhetetlen fontosságú a nemzetek és a mai Gyülekezet egészsége szempontjából. A helyes olvasás bölcsességre vezet minket, lelassít és megtanít elmélkedni, nevel minket a megkülönböztető képesség és a figyelem terén, és segít megérteni Isten világának összetettségét.

O. Alan Noble

newsletter.oalannoble.com/p/what-does-a-post-literate-culture

ALAN NOBLE (PhD, Baylor University) az Oklahoma Baptist University angol szakos docense, a Christ and Pop Culture (Krisztus és a popkultúra) társalapítója és főszerkesztője, valamint az AND Campaign tanácsadója. Cikkei megjelentek a következő elektronikus folyóiratokban: The Atlantic, a Vox, a BuzzFeed, a The Gospel Coalition, a Christianity Today és a First Things. A Disruptive Witness (Zavaró tanú) és a You Are Not Your Own (Nem vagy a magad ura) című könyvek szerzője.

---