Látod az örökkévalóságot?

Amikor az 1970-es években még friss hívő voltam, sok keresztyén lelkesen hallgatta azokat a bibliatanítókat, akik a Szentírásból „bizonyították”, hogy Krisztus az 1980-as években fog visszajönni. A Late Great Planet Earth című könyv azt állította, hogy mivel a Máté 24,32–35-ben szereplő fügefa Izraelre utal, az a generáció, amely 1948-ban tanúja volt Izrael mint nemzet visszatérésének, nem fog meghalni Krisztus visszatérése előtt. Egyik barátom, aki hitt ebben, nem ment fogorvoshoz, mondván: „Miért költenék pénzt, ha Krisztus pár éven belül visszatér?” (Végül megbánta!)

Évekkel később lelkészként hezitáltam, mielőtt Krisztus második eljöveteléről prédikáltam volna, mert bele voltam fáradva a próféciák iránti rögeszmés érdeklődésbe, melynek középpontjába nem Jézus állt, hanem a végtelen spekulációk a nyomorúságról, az Antikrisztusról, a Szovjetunióról mint Góg és Magógról, a kínai hadseregről, amely az Armageddonra készül, a Jelenések 9-ben szereplő sáskákról, amelyek helikopterek stb.

Mégis a hívők számára létfontosságú Krisztus visszatérésének egészséges hangsúlyozása, mivel „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül” (Fil 3,20). Krisztus megjelenik „azoknak, akik várják őt üdvösségükre” (Zsid 9,28), és megjutalmazza, „akik várva várják az Ő megjelenését” (2Tim 4,8).

A Szentírás Krisztus visszatérését reménységünk boldog beteljesülésének nevezi (Tit 2,13). Ez a reménység nem vágyálom, hanem sziklaszilárd, véren megvásárolt bizonyosság. Mivel Krisztus visszatérése a hívők nagy reménysége, meg kell kérdeznünk magunktól: Mit jelent majd, amikor visszatér?

Ó, az a boldog nap

A hívők számára létfontosságú Krisztus visszatérésének egészséges hangsúlyozása.

Nem feltétlenül arra van szükség, hogy minden egyes részletét megértsük, hogyan fog alakulni a jövő. De minden ortodox eszkatológia sarokköve a Krisztus második eljövetelébe vetett hit – hogy Ő fizikailag vissza fog térni erre a földre.

A második eljövetelről prédikálva Charles Spurgeon így fogalmazott: „Tátott szájjal, ámulattal bámulni a próféciákat egyszerűen helytelen dolog; sokkal jobb, ha továbbra is az Úrért dolgozunk, felkészítjük magunkat és szolgálatunkat az Ő megjelenésére, és közben azzal a gondolattal vidítjuk magunkat, hogy »Amíg dolgozom, eljöhet az én Mesterem. Mielőtt elfáradnék, visszatérhet az én Mesterem«.”

Krisztus küszöbön álló visszatérése azt jelenti, hogy hamarosan, rövid időn belül visszatérhet, ahogyan az már kétezer éve így van. Azt is jelenti, hogy nem akkor tér vissza, amikor mi gondoljuk (1Tesz 5,1–3). Ahogy Jézus maga mondta: „abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok” (Mt 24,44).

Hacsak Krisztus vissza nem tér még a mi életünkben, mindannyian meg fogunk halni. Isten tökéletes időzítésével mindannyiunkat kivesz ebből a bukott világból. Aztán a kijelölt időben visszaküldi Fiát, hogy felállítsa országát, és elkezdődjen a hívők feltámadása az örök életre az új földön. Milyen mélységes hála tölti el szívünket Isten ígéretéért, hogy testünk feltámad és elménk megújul, amivel jobban tudjuk dicsőíteni Őt azáltal, hogy örökké örvendezünk benne!           

Kálvin János így írt: „ne habozzunk az Úr eljövetelét, mint a legörvendetesebb dolgot, nemcsak könyörgéssel, hanem siránkozással és sóhajokkal is kívánni. Eljön ugyanis a mi Megváltónk” (Institutio 3.9.5.).

Ez lesz az a nap, amikor minden megváltozik.

Csak a kezdet

A végidők iránti érdeklődésünk gyakran kiterjed a Krisztus visszatérését megelőző és közvetlenül azt követő időszakra is. De amilyen kimondhatatlanul csodálatos lesz a visszatérése, olyan gyorsan véget is fog érni. Ami nem ér véget, az a Jézussal való folyamatos, egyre mélyülő kapcsolatunk. Napról napra egyre gazdagabbá fog válni, mert „teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon” (Zsolt 16,11). És miközben mindenekelőtt Jézusra várunk, vágyakozhatunk örök otthonunk után is: „De az Ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik” (2Pt 3,13).

Egy olyan nő, aki egy távoli helyen élő férfinek a jegyese, örömmel várja azt a napot, amikor a kedvese visszaérkezik hozzá az esküvőjükre – egy olyan eseményre, amely megváltoztatja az életüket. Ugyanez igaz ránk, Krisztus gyülekezetére, menyasszonyára is, akik várjuk az Ő visszatérését. Az esküvő azonban, bármennyire is csodálatos, csak a kezdet. Nagy szeretettel emlékszem vissza az esküvőmre, de amikor visszagondolok arra az 54 évre, amióta ismerem a feleségemet, és arra a 47 évre, amióta házasok vagyunk, azt mondhatom, hogy a számtalan közös emlékünk közül csak egy kevés származik konkrétan az esküvőnk napjáról.

Hasonlóképpen, Krisztus visszatérése is nem csupán egy robbanásszerű esemény, amely véget vet a történelemnek, hanem egy új történelem kezdete is, amely eltörli az átkot, hogy soha többé ne akadályozzon semmi minket Jézussal való kapcsolatunkban. „Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.” (Kol 3,4) Az Ő közvetlen jelenlétében élve folyamatosan, nap mint nap megtapasztaljuk majd az Ő személyének kinyilatkoztatását.

És a legjobb az egészben, hogy miután visszatért, soha többé nem fog elhagyni minket.

Szemtől szembe a vőlegényünkkel

Krisztus visszatérése egy új történelem kezdete is.

Amikor az ember szerelmes, akkor vágyakozik arra, hogy a szerelme közelében lehessen. Az, hogy hová mennek és miről beszélgetnek, másodlagos ahhoz képest, hogy egyszerűen együtt élvezhetik az életet. Ugyanez lesz igaz arra az életre is, melyet majd közvetlenül Jézus, a mi igazi vőlegényünk és legjobb barátunk jelenlétében élünk.

Néha elgondolkodom azon, milyen lesz szemtől szembe látni Jézust, térdre esni előtte, majd beszélgetni, enni és sétálni vele feltámadott emberként az újjáteremtett földön élve. Jóbhoz hasonlóan engem is megérint az a felismerés, hogy „én magam látom meg Őt, és önnön szemem nézi Őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!” (Jób 19,27 KNB).  

Néha túl sokat képzelődünk az örök életről. De általában nem az a probléma, hogy képzelődünk, hanem az, hogy amit elképzelünk, az bibliailag nem megalapozott. Nem tudjuk elképzelni azokat a valóságokat, amelyeket Krisztus kinyilatkoztat nekünk az Ő Igéjében. Ahelyett, hogy sutba dobnánk a képzelőerőnket, szerintem inkább a Szentírással kellene táplálnunk, és átlépnünk a Biblia által megnyitott ajtókon.

Csak azt várjuk igazán, amit el tudunk képzelni. Képzeljük el tehát, milyen lesz az új földön Jézussal járni, ahogyan az első tanítványok tették egykor! A Krisztus jelenlétében való élet lesz a végső beteljesülése annak a bőséges, túlcsorduló életnek, amelyet Isten megígért.

De addig is sok megválaszolatlan kérdés marad. Például, hogyan fogja minden szem meglátni Őt, amikor visszatér (Jel 1,7)? Vagy hogyan fog az új földön élő számtalan hívő egyenként beszélni és járni vele? Felváltva fogjuk élvezni az Ő testi jelenlétét? Vagy Jézus egyetlen teste valahogy egyszerre lesz jelen a népével sokmillió helyen? A kérdések sokasodnak, de tudjuk, hogy Isten sokkal többre képes, mint gondolnánk.

Minden, ami körülvesz minket az új földön – az emberek, a lakomák, a munka, a kultúra, a művészetek, a tudományok – mind Jézusra fog mutatni. Bár mindig végesek leszünk, tovább fogunk növekedni a végtelen Isten megismerésében. Az elkövetkező korszakokban megmutatja nekünk „kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban” (Ef 2,7). Mit fogunk megtudni róla, amikor a négy élőlénnyel együtt imádjuk (Jel 7,11)? Mit fogunk tanulni az angyaloktól (Jel 5,11), és mit tanulhatnak ők tőlünk? Milyen betekintést nyerünk az új földön élő állatoktól (Ézs 11,6–9; 65,25)?

Amikor beletekintünk az emberek, angyalok és állatok arcába, meglátjuk, hogy Teremtőnk milyen sokféle módon nyilatkoztatta ki magát nekünk. Örökké növekedni fogunk Jézussal való kapcsolatunk mélységében és szélességében – elsősorban közvetlenül vele, másodsorban más élőlények és az általa teremtett lenyűgöző új világ révén. Egész életünk Őrá fog összpontosulni, és egyre többet és többet fogunk megtudni róla a számtalan kaland során, amely ránk vár.

Jöjj el, Uram Jézus

Jézus vissza fog térni, miután az utolsó mártírt is megölték (Jel 6,11), és az utolsó megtérő is megtért. De „Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül” (Mt 24,36). Várakozásunk alatt hűségesen kell szolgálnunk Őt, bízva abban, hogy Jézus akkor tér vissza, amikor azt jónak látja – legyen az még a mi életünkben vagy évszázadok múlva.

Addig is teljes reményünket Krisztusba és ígéreteibe vetjük. Ő visszatér, és arra támadunk fel, hogy az új földön éljünk, ahol meglátjuk Isten arcát, és örömmel ismerjük és szolgáljuk Őt örökké.

Így hát tekintetünket felemelve együtt így szólunk: „Jöjj el, Uram Jézus!”

Randy Alcorn

Randy Alcorn (@randyalcorn) számos bestseller könyv szerzője és az Eternal Perspective Ministries igazgatója.

www.desiringgod.org/articles/do-you-see-eternity

---