Minden nő közös elhívása

A nők számára, akik munkába állnak, anyává válnak, otthont teremtenek vagy bármely más területen tevékenykednek, az egyik legfontosabb kérdés ez: hűségesen engedelmeskedem-e Istennek az Ő gyermekeként azáltal, hogy mások valódi szükségleteit igyekszem betölteni, vagy pedig önmegvalósításra, önkiteljesedésre vagy önző ambíciókra törekszem tőle függetlenül?

Hűségünk először is egyfajta halált követel – az önmagunknak és önző ambícióinknak való meghalást. Ám ez a halál élethez vezet: olyan élethez, melyben Krisztus munkálkodik befelé és kifelé is mindenben, amit teszünk. Hogy pontosan hogyan néz ki ez a halál, az személyenként változó, de minden esetben evangéliumi cselekedet lesz, a Krisztussal való megfeszíttetés látható megnyilvánulása.

Hűségünk először is egyfajta halált követel… Ám ez a halál élethez vezet.

Valós szükségletek betöltése

Egy egyedülálló anya számára, akinek egyben kenyérkeresőnek is kell lennie, Krisztus és az otthona előtérbe helyezése jelentheti azt, hogy megtesz mindent, ami a gyermekei szükségleteinek kielégítéséhez szükséges, és az erejét a munkájába, majd az otthoni feladataikba fekteti, nagy személyes áldozatok árán is – Isten dicsőségére és gyermekei javára.

Egy gyermektelen egyedülálló nő számára ez jelentheti a missziós munka megfontolását vagy azt, hogy bátran munkát vállal, miközben erőforrásainak egy részét fenntartja a gyülekezet életére, időt és energiát fektet a környezetében élőkbe, vagy megnyitja otthonát – legyen az lakás, ház vagy szoba –, hogy megoszthassa azt, amije van, különösen a benne élő Krisztust.

Egy házas, kisgyerekes, otthon lévő anyuka számára ez látszólag végtelen fizikai tennivalót és felkészülést jelenthet, miközben egy időre el kell felejtenie az anyaság előtt megtapasztalt eredményesség érzését, hiszen kemény munkájáért már nem jár jó osztályzat, és nem számíthat előléptetésre sem.

Egy olyan anya számára, akinek a munkája anyagilag ugyan segítség a családnak, de nem elengedhetetlen, ez azt jelentheti, hogy lemond a munkahelyéről és a vele járó plusz bevételről, hogy célzatosan azzal foglalkozhasson, hogy az evangélium igemagvait elvesse a gyermekei szívébe. Vagy azt is jelentheti, hogy megtartja a munkáját, és ajándékait mások szolgálatára fordítja.

Egy olyan nő számára, akinek a férje tartós munkanélküli vagy rokkant, ez azt jelentheti, hogy ő lesz a családfenntartó vagy a gondviselő, és nagyobb felelősséget kell magára vállalni, mint amit talán szeretett volna.

Azoknak az anyáknak, akiknek a gyermekei már nagyobbak és egyre önállóbbak, ez azt jelentheti, hogy változtatnak a munkájukon, bátran mérlegelik az új lehetőségeket, és olyan dolgokba kezdenek, amiket már régóta nem csináltak, vagy valami teljesen újat próbálnak ki.

Hűségesen végigjárni a valódi életünket

Néha a körülményeink nem ideálisak. Sőt gyakran nem azok. Ez még nem a menny.

Az az elhívás, hogy odaadjuk az életünket, különböző formákat ölthet. De ez a mi hivatásunk, annak megszámlálhatatlan megnyilvánulási formájában. Nem azért, mintha mi lennénk azok, akik végül megmentik a gyermekeinket, a családunkat, a szomszédainkat vagy önmagunkat. Nem mi vagyunk Krisztus. De keresztyének vagyunk. Örömmel követjük az Isten-embert, aki feláldozta saját életét, hogy betöltse legmélyebb szükségleteinket. Örömmel visszhangozzuk az Ő nagy áldozatát saját kis énünk halálba adásával.

Örömmel követjük az Isten-embert, aki feláldozta saját életét, hogy betöltse legmélyebb szükségleteinket.

Arra törekszünk, hogy hűségesen éljük azt az életet, mellyel Isten megajándékozott, nem pedig azt, melyet reméltünk vagy szerettünk volna. Azokat az elveket vesszük alapul, amelyeket Isten maga adott nekünk – a munkára és a vezetésre, az otthon elsőbbségére, a nagylelkűségre és a vendégszeretetre, a gyermekek (és felnőttek) gondozására vonatkozóan, akiket Isten nekünk adott testileg és lelkileg –, és ezeket alkalmazzuk a valódi életünkre, mely még előttünk van. Nem az ideálra. Nem a fantáziára. Hanem a valós életre, amelyet Istentől kaptunk.

A keresztyén nők mindennapi élete nem fog ugyanúgy kinézni. Szívünk mégis mélyebben fog összekapcsolódni, mint bármilyen másik nőket tömörítő csoportban, ahol dolgozó, otthon lévő, otthonról dolgozó vagy bármely más kategóriába tartozó nők gyűlnek össze – azért, mert Krisztushoz ragaszkodunk.

Tegyük naggyá Jézust

Az Isten Igéjében, Szent Szelleme által és a helyi gyülekezet tanácsain keresztül kapott útmutatás révén értjük meg, hogy miként fest a hűség a saját konkrét helyzetünkben. Isten velünk kötött szövetségén alapuló gyülekezetünk és az abban kialakult kapcsolatok biztosítják azt a keretet, amelyben felismerhetjük, mit jelent a bibliai elvek saját életünkre való alkalmazása. Isten Szavának, Szent Szellemének és népének hármasa biztosítja azt a közeget, ahová bölcsességért fordulunk.

Munkánk – akár otthon, akár azon kívül – nem rólunk szól. Nem arról szól, hogy csodálatos karrierrel nevet szerezzen magunknak, vagy hogy felsőbbrendűnek érezzük magunkat, mert jól alakultak a dolgaink, és mindent „jól” csinálunk, vagy hogy próbálunk „mindent elérni”. Ha arra vágyunk, hogy hírnevet szerezzünk magunknak – önmagunk dicsőítésére –, akkor emlékeznünk kell arra, hogy azt szolgáljuk, akinek a neve minden név felett való. Ő nem tűri, hogy a versenytársai legyünk. És ami sokkal jobb, mint a hírnév: Ő beírta nevünket a könyvébe – nem azért, mert remek munkánk van, hanem azért, mert az Ő gyermekei vagyunk.

Dolgozzatok tehát nagyon keményen! Végezzetek elképesztően jó munkát! Jeleskedjetek minden lehetséges módon és minden lehetséges területen, azzal az önfeledt boldogsággal, amely csak akkor található meg, ha már odaadtátok magatokat, és egy fáradhatatlan, szolgáló Megváltó nevében bíztok! Bízzatok a Bárány életkönyvének szerzőjében, hogy minden körülmények között elvezet titeket minden jó cselekedetre, amelyet előre elkészített számotokra!

Abigail Dodds

www.crossway.org/articles/the-common-calling-of-all-women/

Abigail Dodds (MA, Bethlehem College & Seminary) feleség, öt gyermek édesanyja. A Twin Cities-i Bethlehem Baptist Church nevű gyülekezet tagja, ahol férje, Tom presbiterként szolgál. A nyüzsgő családi élet mellett a desiringGod.org oldalra ír, és alkalmanként a saját blogján, a hopeandstay.com oldalon is publikál.

---