Miért ne gyakoroljuk a gyülekezeti fegyelmezést (egyelőre)?

„Ne tedd!” – elsőként ezt tanácsolom a pásztoroknak, akik felfedezik a gyülekezeti fegyelmezés gondolatát a Bibliában. Azt mondom: „Ne tedd, legalábbis még ne!” De vajon miért?

Gondoljuk végig, hogyan történik a találkozás ezzel a nehéz kérdéssel! Amikor a pásztorok először hallanak a gyülekezeti fegyelmezésről, gyakran azt gondolják, hogy abszurd ötlet. Úgy tűnik számukra, hogy ez az egész szeretetlen, az evangelizációval ellentétes, furcsa, kontrolláló, törvénykező és ítélkező. És valószínűleg kivitelezhetetlen is. Talán még azt is megkérdőjelezik, hogy legális-e egyáltalán.

Kinyitják a Bibliájukat

Aztán amikor senki sem figyel, belelapoznak a Bibliájukba. Olyan szakaszokra bukkannak, mint a 2Tesszalonika 3,6, a Galata 6,1 vagy a fegyelmezésről szóló klasszikus szöveg, az 1Korintus 5. fejezete. Eszükbe jut a kiközösítés ószövetségi gyakorlata, és az, hogy Isten mindig is azt akarta, hogy népe az Ő szentségének tükre legyen (5Móz 17,7; 3Móz 19,2; Ézs 52,11; 1Pt 1,16).

Aztán Jézus tanításához fordulnak, és rájönnek, hogy abban a fejezetben, amelyben Jézus elítéli az ítélkezést (lásd Mt 7,1), arra is figyelmezteti a tanítványokat, hogy óvakodjanak a hamis prófétáktól és azoktól, akik azt állítják, hogy követik Őt, de nem engedelmeskednek az Ő Igéjének (Mt 7,15-20; 21-23). Végül felmerül a Máté 18, melyben Jézus arra utasítja követőit, hogy bizonyos helyzetekben zárják ki a bűnbánatot nem mutató bűnöst (Mt 18,17). Talán a gyülekezeteknek is gyakorolniuk kellene a fegyelmezést?

Végül ezeket az egyébként kedves, normális, kiegyensúlyozott és korábban népszerű pásztorokat az a felismerés készteti a végső lépés megtételére, hogy egyes gyülekezetek valóban gyakorolják a gyülekezeti fegyelmezést. Nem furcsa, problémás gyülekezetekről van szó, hanem boldog, növekvő, nagy, kegyelemre összpontosító gyülekezetekről.

Így ezek a pásztorok szorítóba kerülnek. Rájönnek, hogy engedelmeskedniük kellene. Kötelességüknek érzik a szent, szeretetteljes, egységes gyülekezetről szóló bibliai képet, egy olyan gyülekezetét, amely tükrözi az egyetlen, szent és szerető Istent. Érzik annak súlyát, hogy a fegyelmezés elmulasztása árt a gyülekezetüknek és tanúságtételének a világ felé.

Ezen a ponton gyakran mintha egy komor elhatározás alakulna ki bennük: „Ha ez az utolsó dolog, amit megteszek ebben az életben, akkor is el fogom vezetni a gyülekezetet a biblikus útra!” És sokszor ez is történik.

Mint a villám a tiszta kék égből

Egy ártatlan, bibliahívő gyülekezet békés, jó szándékú életébe belecsap a gyülekezeti fegyelmezés villáma! Lehet, hogy egy prédikáció által. Vagy a pásztor és egy diakónus közötti beszélgetés során. Esetleg egy sebtiben összehívott gyülekezeti órán előterjesztett indítvány formájában. De valahol lecsap, általában nagy szigorral és bibliai idézetek áradatával kísérve.

Aztán komoly intézkedéseket hoznak.

Erre pedig érkezik is a válasz: félreértések és sértettségek alakulnak ki. Viszontvádak hangzanak el. A bűnt támadják és védik. Sértő jelzők repkednek. Eluralkodik a keserűség! A helyi gyülekezet szimfóniája viták és vádak kakofóniájává alakul át. Az emberek így kiáltanak fel: „Mikor lesz már ennek vége?!” és „Szóval te azt hiszed, hogy tökéletes vagy?”

Gyülekezeti fegyelmezés: Ne csináld! Legalábbis még ne!

Mit tegyen a pásztor? Az én tanácsom a következő: „Először is, ha lehet, ne keveredj bele egyáltalán ilyen helyzetekbe! Ha pedig megértetted, hogy a korrekciót megcélzó gyülekezeti fegyelmezés bibliai alapon nyugszik, egyelőre halaszd el a gyakorlását!” (A gyülekezeti fegyelmezés egyszerre korrekciós és formáló jellegű; utóbbi a gyülekezet hívők tanítására és formálására irányuló munkájára utal.)

Most talán azt gondolja magában az olvasó: „Azt akarod mondani nekünk, hogy ne engedelmeskedjünk a Bibliának?!”

Valójában nem. Csak abban próbálok segíteni, hogy azt tedd, amit Jézus tanított a tanítványainak (lásd Lk 14,25-33): mérlegelni a következményeket, mielőtt belekezdenénk valamibe. Győződjünk meg arról, hogy a gyülekezet kellőképpen érti és elfogadja ezt a bibliai tanítást. A cél nem az azonnali végrehajtás, amelyet robbanásszerű reakció követ, hanem inkább az, hogy a gyülekezet Isten Igéje által megújuljon. Azt szeretnénk, hogy a helyes irányba menjenek a dolgok. Ehhez pedig türelmes pásztorolásra van szükség.

Hogyan vezessük gyülekezetünket a fegyelmezés felé?

Először is ösztönözzük az alázatot. Segítsünk az embereknek felismerni, hogy tévedhetnek saját szellemi állapotukat illetően. Vegyük figyelembe az 1Korintus 5-ben szereplő férfi példáját, valamint Pál általánosabb buzdítását a korintusi keresztyéneknek a 2Korintus 13,5-ben. Pál arra buzdít minket, hogy vizsgáljuk meg magunkat, hogy vajon hitben vagyunk-e. Felismerik-e gyülekezetünk tagjai, hogy segíteniük kell egymást ebben?

Másodszor, győződjünk meg arról, hogy gyülekezet biblikus módon gondolkodik-e a gyülekezeti tagság kérdéséről. Az emberek azért nem értik a fegyelmezést, mert nem értik a tagságot. A tagság egy gyülekezeti kapcsolat. Nem jön létre, nem marad fenn és nem szűnik meg pusztán egy egyén cselekedete révén; egy egyén nem csatlakozhat egyoldalúan egy gyülekezethez a gyülekezet beleegyezése nélkül. Hasonlóképpen, egy személy nem maradhat tag, illetve nem léphet ki egy adott gyülekezetből a gyülekezet kifejezett vagy hallgatólagos jóváhagyása nélkül (kivéve haláleset esetén). Ez így talán kicsit bonyolultnak tűnik, de a lényeg az, hogy a gyülekezet dolga eldönteni, kik a tagjai. A tagok pedig nem léphetnek ki csak úgy, ha bűnben élnek, és nem bánják meg azt.

A tagságról alkotott elképzelést azonban először is pozitív módon kell bemutatni. Ismerjük meg, mit tanít a Biblia a gyülekezeti tagságról. Legyünk tisztában azzal a néhány kulcsfontosságú résszel és bibliai szakasszal, amelyekre emlékeztethetjük a tagokat, amikor kérdéseket tesznek fel. Keressünk lehetőségeket a prédikációban arra, hogy tanítsunk a gyülekezet és a világ közötti különbségről, és arról, hogy ez a különbség mennyire fontos a gyülekezet természetének és küldetésének szempontjából. Segítsünk olyan képet alkotni Isten gyülekezetre vonatkozó tervéről, hogy a fegyelmezés hiánya fokozatosan egyre inkább szembetűnővé váljon a gyülekezet gyakorlatában. Ne feledjük, hogy a tagoknak meg kell érteniük a tagság és a fegyelmezés fogalmát, mert annak ők is a részesei.

Harmadszor, imádkozzunk azért, hogy Isten segítsen nekünk példát mutatni a gyülekezetünkben lévő többi keresztyén számára a szolgálatban, beleértve a nyilvános tanítást, valamint a családokkal és egyénekkel végzett egyéni munkát is. Törekedjünk arra, hogy gyülekezetünkben kialakuljon a „tanítványság kultúrája” és a felelősségre vonhatóság, ahol a keresztyének megértik, hogy Jézus követésének alapvető része az, hogy másokat is segítenek Jézust követni (mind az evangelizálás, mind más keresztyének tanítványként nevelése révén). Segítsünk nekik megérteni, hogy különleges felelősségük van a gyülekezet többi tagja iránt. Tanítsuk meg nekik, hogy a keresztyén élet személyes élet, de nem magánügy.

Negyedszer, készítsük el gyülekezetünk írásbeli alapszabályát és okiratát. Célszerű általános jogi tanácsot is kérni. Kezdjünk el tagfelvétel előtt olyan alkalmakat tartani, amelyeken kifejezetten a tagsággal és a fegyelmi szabályokkal kapcsolatos kérdésekkel is foglalkozunk.

És végül, de nem utolsósorban: soha ne fáradjunk bele arról tanítani a szószékről, hogy mit jelent keresztyénnek lenni. Rendszeresen fogalmazzuk meg, mit jelent az evangélium és a megtérés. Nyíltan tanítsunk arról, hogy a gyülekezet olyan bűnbánó bűnösökből áll, akik kizárólag Krisztusban bíznak, és akik hitelesen vallanak erről a bizalomról. Imádkozzunk azért, hogy az evangélium maradjon a fókuszban. Határozzuk el, hogy Isten segítségével lassan, de biztosan elvezetjük a gyülekezetet a változás felé. Imádkozzunk azért, hogy ne olyan gyülekezet legyünk, ahol furcsának számít, ha megkérdezzük a másiktól, hogy áll lelki és szellemi szempontból, hanem olyan gyülekezet, ahol furcsának tűnne, ha valaki nem érdeklődne a másik életéről.

Mikor áll készen a gyülekezet?

Tudni fogjuk, hogy a gyülekezet készen áll a fegyelmezés gyakorlására, ha:

• a vezetők értik, egyetértenek vele, és felismerik annak fontosságát (a több presbiter között megosztott, érett vezetés áll a leginkább összhangban a Szentírással, és nagyon hasznos, ha a gyülekezetet potenciálisan feszült vitákban kell vezetni);
• a gyülekezet egységesen érti, hogy a fegyelmezés bibliai alapon nyugszik;
• a gyülekezet tagjait nagyrészt olyan embereket alkotják, akik rendszeresen hallgatják a prédikációkat;
• olyan különösen egyértelmű eset adódik, amikor a tagok meglehetősen egységesen úgy ítélik meg, hogy a kizárás az egyedüli helyes lépés (például a házasságtörés miatti kizárás nagyobb valószínűséggel talál egyetértésre a tagok között, mint a gyülekezetbe járás elhanyagolása miatti kizárás).

Tehát, kedves pásztor barátom, lehet, hogy korábban abszurdnak tartottad a gyülekezeti fegyelmezés gondolatát. Imádkozom, hogy Isten segítsen neked megláttatni a gyülekezeteddel, hogy a fegyelmezés egy szeretetteljes, provokatív, vonzó, egyedi, tiszteletteljes, kegyelmes cselekedet, amely az engedelmességet és az irgalmat tükrözi, és segít olyan gyülekezetet építeni, amely dicsőséget hoz Istennek.

De ne feledd: amikor először megérted a gyülekezeti fegyelmezés bibliai indokait, egy már meglévő gyülekezet esetében valószínűleg az a legbölcsebb döntés, ha egyelőre nem alkalmazod a fegyelmezést, hogy egy nap majd meg tudd tenni.

Mark Dever

www.9marks.org/article/dont-do-it-why-you-shouldnt-practice-church-discipline/

Mark Dever a washingtoni Capitol Hill Baptista Gyülekezet vezető lelkésze és a 9Marks tiszteletbeli elnöke.

Szeretetteljes gyülekezeti fegyelmezés

Stephen McQuoid – 124x183mm, 100 oldal, füles borító

A fegyelmezés nem csupán a büntetésről szól, hanem egy olyan hozzáállást jelent, amely szellemileg felelősnek tartja a gyülekezet tagjait, és segít nekik fenntartani a helyes kapcsolatot Istennel. Időnként a helyreigazító fegyelmezésre is szükség van, ezért a szerző végigvezet a fegyelmezésről szóló újszövetségi szakaszokon.