„Ennél valódibbat nem tudok elképzelni”
E cikksorozatban a megtérés okát keresem, annak a pillanatnak a körülményeit, amikor úgy dönt valaki, hogy mostantól hisz Istenben; azt a gondolatot, ami után igaz lesz a Biblia, szükséges a bűnbocsánat, és megnyugtató Isten szeretete. Úgy gondolom, a megtérés az az esemény, mely Isten egyik legnyilvánvalóbb munkája (ujjlenyomata) egy ember élettörténetében. Azért indultam el beszámolókat gyűjteni, mert keresem ezekben a megnyilvánulásokban a bennük rejlő közös reményt.
Beszélgetőpartnerem, Bogláry Bence korábban szektásoknak tartotta a keresztyéneket, és amikor a megtérésről beszéltek neki, nem értette, hogy lehet ez ilyen egyszerű. Ma viszont már nem tud ennél valódibbat elképzelni. Egy péntek délután találkozom vele, hogy meghallgassam a történetét. Érkezésemkor sétájából odaérve fél lábon egyensúlyozva megáll, majd előredől, hogy jó helyen jár-e. Felismer, leülünk, én pedig készítek róla néhány képet. A sapka fején marad, mosolya felett mélyen ülő fekete szemei világítanak. Kérdéseimet hallgatva rőt bajuszát morzsolgatja. Miközben válaszol, az óráját simogatja tetovált karján, és nyílt tekintettel mindent egyenesen a szemembe mond.
– Kérlek, mesélj magadról csak úgy, mintha nem tudnád, miért hívtalak el beszélgetni!
– Kicsit olyan lesz ez a bemutatkozás, mint az anonim alkoholistáknál. Tudod, Bence vagyok, és harmincegy éves. A teljes nevem Bogláry Bence Richárd, és azért lettem Richárd, mert a nővéreim szerint a Bence nem egy normális név. Csepelen voltam gyerek, már hamar önfejű suhanc, aki a saját útját akarta járni.
– Mi volt a saját utad?
– Akkoriban a táncban láttam az egész életemet. Hároméves koromtól táncoltam, és nagy táncos akartam lenni, háttértáncos, koreográfus. Ha már zsongott a fejem a sok problémától, csak bementem a táncterembe, ott rögtön kikapcsolt az agyam. Csak a zene volt és a mozgás. A covid miatt azonban abba kellett hagynom.
Lázadó korszakom a bőrömön is látszik, mert tizenhat évesen elkezdtem tetováltatni. A szemem alatti horgony a lehorgonyzási vágyat jelenti, hogy legyen egy saját családom. A másik szemem mellett ez a három pont a születést, az életet és a halált fejezi ki. A kérdés az, hogy a két végpont között mivel töltöm ki azt az időt, ami megadatik. Szó szerint vettem, hogy ezt érdemes szem előtt tartani. (mosolyog)
A kérdés az, hogy a két végpont között mivel töltöm ki azt az időt, ami megadatik.
A tetoválásaim összekötnek azokkal, akik hasonló háttérből jönnek. Egy híd lehetek számukra. Mert ha egy olyan embernek is megváltozhat a hit hatására az élete, mint én, akkor az övék miért ne változhatna meg? Nem tudtam elképzelni ezt az egészet, aztán jött és lekalapált…
– Mit jelent, hogy lekalapált?
– Egy élére állított szöggel szimbolizálható az a féléves vívódás magammal, melynek során újra és újra feltettem a kérdést, hogy akkor keresztyén vagyok-e, vagy mikortól vagyok már keresztyén. Ha eldől ez a szög, akkor nem hiszek, ha nem dől el, és állva marad, akkor végül betalált.
Legalább tízszer megkérdeztem különböző keresztyénektől, hogy mikortól keresztyén valaki. Azt mondták, hogy amint elfogadod Jézus Krisztust Megváltódnak, és kéred a bűneid bocsánatát. Amire azt válaszoltam, hogy ne vicceljetek már, ez nem lehet ennyire egyszerű. Felhalmoztam egy hosszú bűnlajstromot, és aztán csak ennyi, csókolom? Nem tudtam elfogadni, hogy ez ilyen egyszerű lehet.
– Miért tetted fel magadnak először a kérdést, hogy keresztyén vagy-e?
– Amikor megismerkedtem Krisztával, aki ma már a feleségem, tudtam róla, hogy keresztyén. Sokszor beszélt nekem a felemás iga problémájáról, vagyis arról, mennyire fontos egy párkapcsolatban, hogy mindkét fél higgyen Istenben. De nem azért akartam keresztyén lenni, hogy Kriszti a barátnőm legyen, mert tudtam, hogy ez egy sokkal komolyabb elhatározás annál, hogy valaki más miatt hozzam meg. Mégis az Úr tudta, hogy ez az az ajtó, amin keresztül majd nyitni fogok felé. Általa kezdtem nem szektaként tekinteni az egyházra. Bár ez az akkori meggyőződésem inkább a világ torz nézeteiből származott. Ahogyan egyre gyakrabban voltam keresztyén közegben, megismertem egy fiatal keresztyén rapper, Tibes zenéit, és egyre mélyebbre került bennem az a bizonyos szög, ami segített, hogy élesebben lássam a dolgokat, és leszámoljak korábbi meggyőződésemmel.
– Pontosan mik bontották le a meggyőződésedet?
– Találkoztam világi hátterű emberekkel, akiknek a megtérés után gyökeresen megváltozott az életük, pedig előtte loptak, csaltak, hazudtak, függőségeik voltak. Hallottam Tibest beszélni arról, hogy megtérése előtt kicsapongó életet élt. Kábítószerproblémák, alkohol, nők, szóval igazi valóságszagú életből jött, és mégis száznyolcvan fokos fordulatot vett az élete. Most sokkal békésebb és áldottabb életet él. Ezt látva vált számomra úgy igazivá ez az egész.
Amikor Kriszta családját megismertem, láttam, hogy ők mindannyian hisznek valamiben, ami nem lehet hazugság, főleg a szülőket látva, akik nem szektásnak nevelték a gyerekeiket. Kriszta sokkal nyugodtabb volt, mint én. Én aggódtam, idegeskedtem minden miatt, nem volt soha nyugalmam. Amikor megismerkedtünk, egy alpesi faházban laktam, ahol nem volt fűtés. Február végén a kutyakennelben aludtam a kutyáimmal, hogy ne fázzak. Ez valódi életszagú pillanat volt. Onnan eljutni oda, hogy nyugodtan fekszem le és nyugodtan alszom el, egy út volt, melynek során nagyon sokszor megtapasztaltam egy-egy aggodalomra okot adó helyzetben, hogy Kriszti megvonja a vállát, és azt mondja, menni fog. Felismertem, hogy ami történik, az nem azért történik, mert baromi szerencsések vagyunk, hanem mert valaki azt akarja, hogy nekünk jó legyen.
Számtalanszor rácsaptam az ajtót, de az elutasításom ellenére ugyanúgy jött és próbálkozott az Úr.
Visszagondolva az Úr Jézus Krisztus kopogtatott, hogy „Helló, itt vagyok! Beengednél?” Én meg számtalanszor rácsaptam az ajtót, de az elutasításom ellenére ugyanúgy jött és próbálkozott az Úr. Azt gondolom, hogy ebben mutatkozik meg leginkább az Ő szeretete.
– Tehát kellett ez a mélypont, ez a nehézség, ami rámutatott arra a nyugalomra és gondviselésre, amit Krisztánál tapasztaltál. Volt azonban olyan, ami elriasztott a keresztyénségtől, a keresztyén emberektől?
– Rettegtem elmenni istentiszteletre. Amit a világ lát a keresztyénekből, hogy nyugodtak, békességük van, és ők ítélkeznek a legtöbbet. Ettől féltem; hogy ítélkezni fognak afelett, ahogyan kinézek. Én szeretem a tetoválásaimat, mert ettől is az vagyok, aki. Ez a múltamnak egy része, amit nem akarok letagadni. Ha bárki megkérdezi, hogy drogoztam-e, őszintén elmondom, hogy igen, dohányoztam is, alkoholista is voltam, függő is voltam. Nem tudok rajta már változtatni, viszont ezek az dolgok tettek azzá, aki most vagyok.
Ám amikor elmentünk a gyülekezetbe, nagy meglepetés volt számomra, hogy nagy szeretettel fogadtak. Egy jó első lépés volt ez ahhoz, hogy kinyíljon bennem az az ajtó. Akkor még nem akartam hinni, vagyis tudatosan igen, de nem akartam átadni az irányítást Istennek. Az az egy év komoly szellemi harc volt. Önmagammal is meg mindennel.
– Mi volt az, ami visszatartott?
– Az ismeret hiánya és a makacskodás. Tudtam, hogy mit gondolnak az emberek a keresztyénekről. És amikor ott állsz várva, hogy eldől-e az a szög, akkor elbizonytalanodsz, hogy nem akarsz szektásnak tűnni. Eleinte nem akartam senkinek beszélni arról, hogy megtértem, mert nem tudtam, hogyan fog hozzáállni a környezetem. Féltem attól, hogy akkor engem is szektásnak titulálnak, és emiatt elveszítek embereket. De akkor még nem ütött be, hogy amúgy ennél nincs valódibb. És a tudás hiánya is visszatartott. Ha nincs megfelelő ismereted, nem fogod megérteni, hogy a keresztyén emberek mit éreznek, látnak és tapasztalnak. Azt éreztem, hogy nem eléggé fejlett a tudatom ahhoz, hogy ezt az egészet felfogjam, de miután megtértem, rájöttem, ahhoz, hogy ezt az egészet felfogjam, soha nem is lesz elég fejlett. (nevet) Talán majd akkor megértem, ha az Úrral leszek a mennyben. Főleg azt nem értettem, hogy ez hogyan lehet ennyire egyszerű.
– Igen, ilyen egyszerű. Ha az ember hiszi és megvallja, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, akkor bűnbocsánatot és örök életet kap. Ugyanakkor ez azzal is jár, hogy az ember átadja az élete irányítását Istennek. Miért hoztad meg végül ezt a döntést?
Számomra nem teher, hogy valamit hátra kell hagynom, mert Ő sokkal nagyobbat hagyott hátra értem.
– Ha egyszerűen kéne megfogalmaznom, azt mondanám, mert Isten jobban ismer engem, mint én magamat. Ha bonyolultabban, akkor pedig azt, hogy azon túl, hogy Ő jobban ismer engem, mint én magamat, számomra nem teher, hogy valamit hátra kell hagynom, mert Ő sokkal nagyobbat hagyott hátra értem. Ő otthagyta a mennyet, hogy meghaljon a kereszten azért, hogy az emberek bűnbocsánatot kapjanak. Ez egy sokkal nagyobb áldozat, mint nekem hátrahagyni a szokásaimat, a rossz tulajdonságaimat, egy céltalan életet, és másképp élni tovább. Élet és élet feladása között nagy különbség van. Ennek a felismerése kellett nekem, hogy meg tudjam hozni ezt a döntést. A féléves vívódás végén kimondtam, hogy elhiszem, Jézus Krisztus meghalt értem, megbocsátotta a bűneimet, és szeret. De mivel ezt az egészet így még nagyon hiányosnak éreztem, még abban az évben bemerítkeztem. Lehet, hogy ez egy jelképes dolog, hogy víz alá merítenek és kihúznak, de úgy mentem el a bemerítkezésre, hogy a régi énem, az a csapongó, rossz gyerek ott megfullad, és én egy teljesen új emberként fogok feljönni a víz alól. Szerintem ez így is történt. Néha visszaköszön a régi énem, de minden egy folyamat. Azért huszonvalahány év szokásait egy pillanat alatt ledobni nem egyszerű. Vannak még rossz beidegződések, amiktől próbálok megszabadulni.
– Hogyan változott meg az életed ezt követően? A hitéletben megélt öröm miben hasonlít ahhoz az örömhöz, amit tánc közben megéltél?
– (hosszan hallgat) Ez az öröm nem magányos. Amikor a táncterembe mentem, tudtam nagyon jól, hogy egyedül leszek. Senki nem fog zavarni, de senkihez sem tudok szólni, csak egy tükör van velem szemben. A tükörképemmel jól el tudok beszélgetni, csak az soha véget nem ér, magamnak dobálom a labdát.
A megtérésem után kellett egy kis idő, hogy felfogjam, már nem vagyok egyedül, mindig lesz kihez fordulnom. Nehéz volt megérteni, hogy most már van egy Apukám, egy mennyei Apukám. Nekem ez az apafigura fekete lyuk volt az életem nagy részében. Él az édesapám, de nem igazán vette ki a részét az életemben. Most, ha van kérdésem, feltehetem Istennek, és lehet, hogy nem azonnal kerül megválaszolásra, de mégis tudom, hogy Isten meghallgatja. Erre jó példa, hogy amikor megtértem, akkor nagyon be akartam bizonyítani, hogy tényleg keresztény vagyok. Sokszor imádkoztam úgy, kérlek, Uram, adj nekem kihívásokat, hogy bebizonyítsam, valóban ezt akarom. Félév után Kriszti azt mondta, hogy most már ne csak kihívásokat kérjek, hanem elég erőt is hozzá. Amikor például összetört az autóm, majd lefestékezték, miközben a szomszéd épületet felújították, akkor fortyogtam a dühtől. Azt éreztem, hogy most valakit meg fogok pofozni. Mire átértem az úttesten, már csak annyi jött ki a számon, hogy ne haragudjatok, meg tudjátok mondani, kivel beszélhetek az ügy érdekében. De mire visszamentem az autóhoz, megint fortyogtam. Beletelt két napba, mire végiggondoltam ezt az egészet. Megköszöntem, hogy kaptam kihívást, és hogy akkor időben sikerült lenyugodnom. Azóta látom, hogy ha türelmet kérek, akkor nem türelmet kapok, hanem lehetőséget arra, hogy türelmes legyek. Ha pénzt kérek, lehetőséget fogok kapni arra, hogy megkeressem azt a pénzt.
– A változásokra visszatérve volt olyan, ami megtérésed előtt érdekes és izgalmas volt számodra, de a megtérésed után unalmassá vált, elveszítette jelentőségét?
– Nem hiányzik például, hogy bulizni járjak. Sokkal többre tartok egy beszélgetős estét vagy valamilyen kulturális programot. Ellentétben a Bibliával, ami előtte jelentéktelen, érdektelen volt a szememben, most viszont már tényleg úgy nézek rá, mint egy útmutatóra, ami leírja, hogy egy apának, egy jó férjnek milyennek is kéne lennie. És már nem rejtegetem, hogy keresztyén vagyok. Mert mi az, ami ennél valódibb?
Miért vagy mikor történt ez a változás? Ha a válasz összetett is, azt tapasztaljuk, hogy Isten – bár nem látható módon – ma is jelen van köztünk, hogy kapcsolatot teremtsen olyanokkal, akik még nem ismerik Őt. Bence ajtót nyitott erre a valóságra, és feltett kérdései után kíváncsi volt a válaszokra. Hagyta, hogy a tapasztalatai megváltoztassák véleményét a keresztyénségről, hagyta, hogy megnyugtató legyen számára Kriszta életében tapasztalt nyugalom, és végül többre talált annál, mint amit keresett: új Atyát és életet.
Kósik Dorka Liza
Tom Glover – A/5, 112 oldal
Bámulatos és páratlan kiváltság Istent ismerni a Fia, Jézus által. Isten terveit megtapasztalni, akaratát megérteni és az Ő dicsőségére élni – ezek azok a célok, amelyekre az emberiség teremtetett. A néhai David Watson egyszer azt mondta: „A körülöttünk lévő világnak már elege van a szavakból, a valóságot igényli.” Isten célja a keresztyénség számára, hogy megmutassa ennek a szükségben lévő világnak, hogy van olyan élet, amelyet érdemes élni.