John Lennox leleplezi a mítoszt: „A vallás hiten alapul; nem így a tudomány”

Gyakran hallom, hogy az Istenben hívőkkel épp ez a baj: hogy hívők. Vagyis a hit emberei. A tudomány sokkal különb, mert nem igényel hitet. Remekül hangzik. Csak az a gond, hogy nem is lehetne tévesebb.

Hadd meséljek egy vitáról, melyet Peter Singerrel, az amerikai Princetoni Egyetem világhírű etikusával folytattam. Ő ateista, és saját szülővárosában, az ausztráliai Melbourne-ben vitáztam vele Isten létezéséről. A bevezető megjegyzéseim során elmondtam a hallgatóságnak azt, amit korábban az olvasóval is közöltem: Észak-Írországban nőttem föl, és a szüleim keresztyének voltak.

Singer erre azt felelte, hogy ez az egyik gondja a vallással – az emberek hajlamosak örökölni azt a hitet, amelyben fölnevelték őket. Szerinte a vallás csupán öröklés és környezet kérdése, nem pedig az igazságé. Így válaszoltam:

– Peter, hadd kérdezzem meg: a szülei ateisták voltak?

– Édesanyám kétségkívül ateista volt; édesapám talán agnosztikusabb – felelte.

– Tehát ön is a szülei hitét viszi tovább, akárcsak én – mondtam.

– Nézetem szerint ez nem hit – válaszolta.

– Dehogynem hit; nem hiszi? – feleltem.

Nagy volt a nevetés.

Ráadásul – mint később megtudtam – a kibertérben futótűzként terjedt a kérdés: Peter Singer, a híres filozófus nem ismeri fel, hogy az ateizmusa hitrendszer? Vajon sosem hallott még olyan emberekről, mint a kozmológus Allan Sandage, aki meggyőződött Isten létezéséről, és idősebb korában tért át a keresztyénségre?

Mi a hit?

Sok vezető ateista osztja Singer hittel kapcsolatos tévedését, és tesz emiatt ugyanilyen abszurd kijelentéseket. „Az ateistáknak nincs hite”^[1] – mondja Richard Dawkins, Isteni téveszme című könyve mégis arról szól, amit hisz – ateista filozófiájáról, a naturalizmusról, melyben erősen hisz. Dawkins – akárcsak Singer – úgy véli, hogy a hit vallásos fogalom, mely azt jelenti, hogy akkor is hiszünk, ha tudjuk, hogy nincs bizonyíték. Nagyot tévednek. A hit mindennapos fogalom, és lelepleződnek, amikor ilyen értelemben használják.

A keresztyénektől elvárt hit semmiképpen nem vak.

Az Oxford English Dictionary szótári meghatározása szerint az angol szó a latin fides szóból származik, ami hűséget vagy bizalmat jelent. S ha van eszünk, bizonyíték nélkül általában nem bízunk dolgokban és emberekben. Hiszen rendszerint a hitünket gyakoroljuk, amikor kellően indokolt, bizonyítékokon alapuló döntéseket hozunk – gondoljunk arra, hogyan nyerjük meg a bankárunk bizalmát, vagy milyen alapon döntünk egy buszra vagy repülőre szállás mellett.

A bizonyíték nélküli hitet általában vakhitnek nevezik; és kétségtelen, hogy minden vallásnak vannak vakon hívő követői. A vakhit nagyon veszélyes lehet – lásd 2001. szeptember 11-ét. Más vallások nevében nem beszélhetek, de a keresztyénektől elvárt hit semmiképpen nem vak. Másként nem érdekelne.

János evangélista írja:

Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az Ő nevében.

János 20,30-31

János itt elmondja nekünk, hogy a Jézus életéről szóló beszámolója szemtanúk tanúságtételén alapuló bizonyítékokat tartalmaz, melyekre a Krisztusba vetett hit alapozható. Erős érvek szólnak amellett, hogy az evangéliumok anyagának nagy része szemtanúk bizonyságtételén alapul.^[2]

Van-e hitük az ateistáknak?

Ez a hit természetével kapcsolatos tévedés sokak esetében egy másik súlyos tévedéshez vezet: úgy gondolják, hogy sem az ateizmus, sem a tudomány nem jár hittel. Ám ironikus módon az ateizmus egy hitrendszer, a tudomány pedig nem lehet meg hit nélkül.

A fizikus Paul Davies szerint a helyes tudományos hozzáállás lényegében teológiai jellegű: „Tudomány csak akkor művelhető, ha a tudós lényegében teológiai világnézetet sajátít el”. Rámutat, hogy „a legateistább tudós is a hit aktusaként [kiemelés tőlem] elfogad… a természetben egy törvényszerű rendet, amelyet legalább részben felfoghatunk”.^[3] Albert Einstein híres szavai a következők:

…tudományt csak azok hozhatnak létre, akiket teljesen betölti az igazságra és a dolgok megértésére irányuló törekvés. Az érzéseknek ez a forrása azonban a vallás világából fakad. Ehhez hozzátartozik az annak lehetőségébe vetett hit is, hogy a létezés világára vonatkozó szabályok észszerűek, vagyis az értelem számára felfoghatók. Nem tudok elképzelni igazi tudós embert e mély hit nélkül [kiemelés tőlem]. A helyzet kifejezhető egy képpel: a vallás nélküli tudomány béna; a tudomány nélküli hit vak.^[4]

Einstein nyilvánvalóan nem szenvedett Dawkins téveszméjében, mely szerint minden hit vakhit. Einstein a tudós „mély hitéről” beszél, melyet az a világegyetem észszerűségébe és érthetőségébe vet. Enélkül nem tudott elképzelni tudóst. A tudósok például hiszik (= hitüket vetik abba), hogy léteznek elektronok, és Einstein relativitáselmélete igaz, mert mindkettőt megfigyelésen és kísérletezésen alapuló bizonyítékok támasztják alá.

Sir John Polkinghorne, aki Cambridge-ben kvantummechanikát adott elő nekünk, azt írta: „A tudomány nem ad magyarázatot a fizikai világ matematikai érthetőségére, mert ez hozzátartozik a tudomány alapvető hitéhez [figyeljük meg explicit szóhasználatát]…”^[5] – azon egyszerű oknál fogva, hogy hozzá sem tudunk fogni a fizikához, ha nem hiszünk ebben az érthetőségben.

Milyen bizonyítékok alapján vetik hát a tudósok a hitüket a világegyetem észszerűségébe és érthetőségébe, ami lehetővé teszi számukra a tudomány művelését? Először is azt kell észrevennünk, hogy a világegyetemet nem az emberi értelem hozta létre. Ez annyira nyilvánvaló, hogy eleinte triviálisnak tűnhet; de valójában alapvető jelentőségű a kognitív képességeink felmérését illetően. Nemcsak a világegyetemet nem mi hoztuk létre, hanem a saját értelmi képességeinket sem. Használat által fejleszthetjük az észbeli képességeinket, de azok nem tőlünk származnak. Hogyan lehetséges hát, hogy ami a kis fejünkben folyik, az bármennyire megközelítheti a valóság igaz bemutatását? Hogyan lehetséges, hogy egy matematikus elméjében megszülető matematikai egyenlet megfelelhet a világegyetem működésének?

„A világgal kapcsolatban az a legfelfoghatatlanabb, hogy felfogható.”

Éppen ez a kérdés indította Einsteint a következő kijelentésre: „A világgal kapcsolatban az a legfelfoghatatlanabb, hogy felfogható.” Ugyanígy a Nobel-díjas fizikus Wigner Jenő egyszer írt egy híres cikket „A matematika észszerűtlen hatékonysága a természettudományokban” címmel.^[6] Ez azonban csak ateista szemszögből észszerűtlen. A bibliai nézőpontból tökéletes összhangban van a következő kijelentésekkel: „Kezdetben volt az Ige…, és Isten volt az Ige… Minden általa lett” (János 1,1.3).

A tudóstársaimmal beszélgetve néha megkérdezem tőlük:

– Mivel műveled a tudományt?

– Az elmémmel – felelik egyesek, mások pedig, akik azt a nézetet vallják, hogy az elme az agy, azt mondják, hogy az agyukkal.

– Mondd csak, hogy jön létre az agyad?

– Természetes, értelmetlen, irányítatlan folyamatok révén.

– Akkor miért bízol benne? – kérdem. – Megbíznál-e a számítógépedben, ha azt gondolnád, hogy értelmetlen, irányítatlan folyamatok végterméke?

– Soha az életben – hangzik a válasz.

– Akkor nyilvánvalóan gondban vagy.

Sokatmondó hallgatás után néha megkérdezik tőlem, honnan vettem ezt az érvet – igen meglepőnek találják a választ: Charles Darwintól. Azt írta:

…mindig fölmerül bennem a szörnyű gyanú, hogy az alacsonyabb rendű állatok elméjéből kifejlődött emberi elme meggyőződéseinek van-e bármi értékük vagy egyáltalán megbízhatók-e.^[7]

A fizikus John Polkinghorne e kijelentés nyilvánvaló logikáját folytatva megállapítja, hogy ha a mentális eseményeket a fizikára és kémiára redukáljuk, megsemmisítjük a jelentést. Hogyan?

Ugyanis elektrokémiai neurális események kerülnek a gondolat helyébe. Két ilyen esemény nem folytathat egymással észszerű vitát. Se nem helyesek, se nem tévesek – egyszerűen megtörténnek. Az észszerű eszmecsere világa a tüzelő szinapszisok abszurd csevejébe vész. Őszintén szólva ez nem lehet igaz, és egyikünk sem hiszi, hogy az.^[8]

Polkinghorne keresztyén, de egyes híres ateisták is látják a problémát. John Gray írja:

A modern humanizmus azt a hitet jelenti, hogy az emberiség a tudomány által megismerheti az igazságot – és így szabad lehet. Ha azonban igaz a természetes kiválasztódás darwini elmélete, akkor ez lehetetlen. Az emberi elme az evolúció sikerét szolgálja, nem az igazságot.^[9]

Ugyanígy gondolkodik Thomas Nagel, aki szintén vezető filozófus. Írt egy Elme és kozmosz című könyvet, melynek a következő provokatív alcímet adta: Miért szinte bizonyosan téves a neodarwini világkép? Nagel meggyőződéses ateista, aki viszonylag őszintén vallja: „Nem akarom, hogy legyen Isten.” Mégis azt írja:

De ha maga a mentális szféra nem csupán fizikai, akkor a fizikai tudomány nem magyarázhatja meg teljesen. Az evolúciós naturalizmusból következik, hogy egyetlen meggyőződésünket sem kell komolyan vennünk, azt a tudományos világképet is beleértve, amelyre maga az evolúciós naturalizmus épül.^[10]

Vagyis a naturalizmus – és így az ateizmus – éppen annak az észszerűségnek az alapjait ássa alá, amely ahhoz szükséges, hogy a világon bármiféle érvelést létrehozzunk, megértsünk vagy elhiggyünk, pláne tudományosat. Az ateizmus kezd úgy hangzani, mint egy nagy önellentmondásos téveszme – „erős ellentétes bizonyítékok dacára kitartóan megmaradó téves hiedelem”.

Természetesen azért utasítom el az ateizmust, mert a keresztyénség igazságában hiszek. De azért is, mert tudós vagyok. Hogyan nyűgözhetne le egy olyan világnézet, amely épp a tudomány műveléséhez szükséges észszerűséget ássa alá? A tudomány remekül összeegyeztethető Istennel. Az ateizmussal nem egyeztethető össze.

Egyszerűség és komplexitás

Úgy is vizsgálhatjuk ezt, hogy még egyszer elgondolkodunk a magyarázaton. A tudomány keretei között gyakran azt tanuljuk, hogy a megalapozott magyarázat egyszerűbb dolgok segítségével igyekszik magyarázni összetett dolgokat. Az ilyen magyarázatot „redukcionistának” nevezzük, és ez sok területen sikeresnek bizonyult. Egy példa rá az, hogy a víz – amely összetett molekula – két egyszerűbb elemből, hidrogénből és oxigénből áll.

Azonban a redukcionizmus nem mindenütt működik. Sőt, van egy hely, ahol egyáltalán nem működik. Például, egy étlap nyomtatott szövege teljes magyarázatának sokkal összetettebbnek kell lennie az étlapot képező papírnál és tintánál. Magában kell foglalnia az étlap tervezője elméjének elképesztő összetettségét. Ezt a magyarázatot nagyon jól megértjük. Bármennyire automatizált folyamatok vezettek is a papír és a tinta előállításához meg az étlap kinyomtatásához, valaki megtervezte az étlapot.

A lényeg az, hogy amikor olyasmit látunk, ami nyelvszerű információt tartalmaz, feltételezzük egy elme közreműködését.

Amikor olyasmit látunk, ami nyelvszerű információt tartalmaz, feltételezzük egy elme közreműködését.

Ma már tudjuk, hogy a DNS egy információhordozó makromolekula. Az emberi génállomány (humán genom) egy mindössze négybetűs kémiai ábécé nyelvén íródott; több mint 3 milliárd betűből áll, és a genetikai kódot hordozza. Ilyen értelemben ez a valaha fölfedezett leghosszabb „szó”. Ha egy nyomtatott, értelmes étlapot nem állíthat elő egy értelmetlen természeti folyamat, hanem egy elme közreműködése szükséges hozzá, akkor mit mondjunk az emberi génállományról? Nem mutat-e sokkal erőteljesebben egy elmebeli eredetre – Isten elméjére?

Az ateista filozófia az anyagból/energiából (vagy manapság a „semmiből”) indul ki, és azt állítja, hogy a természeti folyamatok és természeti törvények – bárhonnan származnak is – a semmiből hozták létre mindazt, ami van – a kozmoszt, a bioszférát és az emberi elmét. Ez az állítás nálam a végsőkig feszíti az észszerűség határait, különösen ha a bibliai nézettel hasonlítjuk össze:

Kezdetben volt az Ige…, Isten volt az Ige… Minden általa lett (János 1,1.3).

Ez a keresztyén világnézet először is összhangban van azzal a ténnyel, hogy természeti törvényeket fogalmazhatunk meg, és a matematika nyelvén leírhatjuk őket. Másodszor, jól illeszkedik a DNS-ben kódolt genetikai információ fölfedezéséhez. A tudomány feltárta, hogy szóalapú világegyetemben élünk, és ezt az ismeretet észszerű gondolkodás útján szereztük meg.

C. S. Lewis így érvel ezzel kapcsolatban: „Ha az emberi gondolkodás nem ad hiteles képet a valóságról, akkor minden tudomány alaptalan.” Ha a végső valóság nem anyagi, akkor amennyiben ezt nem vesszük figyelembe az összefüggésünkben, a legeslegfontosabb körülményt hagyjuk figyelmen kívül. Ám a természetfölötti dimenziót sokan nemcsak hogy elfelejtették, hanem törvényen kívül is helyezték. Lewis megállapítja:

A naturalista belemerül a természetről való gondolkodásba, és megfeledkezik arról a tényről, hogy gondolkozik. Ha ez eszébe jutna, abban a pillanatban rá kellene döbbennie, hogy gondolkodása nem lehet pusztán természetes esemény, vagyis a természeten kívül valami másnak is léteznie kell.^[11] A tudomány nemcsak hogy nem tudja kizárni a természetfölöttit – maga a tudomány vagy bármely más észszerű tevékenység űzése egyenesen megköveteli azt. A Biblia észszerűvé teszi az észszerűségbe vetett bizalmat. Nem így az ateizmus. Ez szöges ellentétben áll azzal, amit sokan gondolnak.

John C. Lennox

A cikk részlet a szerző Megmagyarázhat-e mindent a tudomány? c. könyvéből.

John C. Lennox (PhD, Cambridge-i Egyetem; DSc, Walesi Egyetem) az Oxfordi Egyetem (emeritus) matematikaprofesszora és a Green Templeton College emeritus oktató tagja. Lennox több mint hetven tudományos publikáció szerzője, és két kutatási szintű matematikai írás társszerzője. Számos könyvet írt a tudomány, a filozófia és a biblia kapcsolatáról, köztük A tudomány valóban eltemette Istent? című művet.

---

---

[1] Isteni téveszme, 2. fej.

[2] Lásd R. Bauckham, Jesus and the Eyewitnesses (Jézus és a szemtanúk) (Eerdmans, 2017).

[3] A Templeton-díj átvételekor mondott beszéd, 1995, goo.gl/bXag3s (hozzáférés: 2018. július 11.).

[4] www.nature.com/articles/146605a0.pdf (hozzáférés: 2018. október 23.).

[5] J. Polkinghorne, Reason and Reality (Értelem és valóság) (SPCK, 1991), 76. o.

[6] „The unreasonable effectiveness of mathematics in the natural sciences”. Communications in Pure and Applied Mathematics, 13. évf., 1. sz., 1960. február (John Wiley & Sons).

[7] Levél William Grahamnek, 1881. július 3. The University of Cambridge Darwin Correspondence Project (a Cambridge-i Egyetem Darwin levelezését feltáró projektje), goo.gl/Jfyu9Q (hozzáférés: 2018. június 28.).

[8] One World: The Interaction of Science and Theology (Egy világ – A tudomány és a teológia párbeszéde) (SPCK, 1986), 92. o.

[9] Straw Dogs (Szalmakutyák) (Granta Books, 2002), 26. o.

[10] Thomas Nagel, Mind and Cosmos (Elme és kozmosz) (OUP, 2012), 14. o.

[11] C. S. Lewis, Csodák (Harmat, 1994), 19., 51–52. o.

---