Biblikus-e a túlterheltség kultúrája?

Volt egyszer egy ember, aki az Egyesült Államokba való érkezése után azt hitte, hogy az „elfoglalt” szó azt jelenti, hogy „jól”, mert amikor megkérdezte az embereket, hogy vannak, a szokásos válasz az volt, hogy „elfoglalt vagyok”.

Az állandó elfoglaltságtól fontosnak, produktívnak, és valljuk be, normálisnak érezzük magunkat. Ma már normális, hogy a családok legtöbbször nem vacsoráznak együtt esténként otthon. Normális dolog, hogy a lámpánál megállva látjuk, hogy a mellettünk lévő sávban a sofőr éppen harap egy falatot a hamburgerből és a sült krumpliból. Normális, hogy az iskoláskorú gyerekeket nevelő családok rendszeresen kihagyják a vasárnapi istentiszteletet a sportmeccsek és versenyek miatt. De tényleg jó ez így?

Mindannyian szeretnénk eredményes életet élni az Úrnak, és hallani, hogy azt mondja nekünk: „Jól van, jó és hű szolgám” (Mt 25,23). A kemény munkát dicséri a Biblia. Ez volt Ádám megbízatása már a bűnbeesés előtt is. A Példabeszédek is méltatja, és Jézus néhány példázata is elismerően szól az idővel és az erőforrásokkal való bölcs és okos gazdálkodásról. A produktivitásra vagyunk beprogramozva.

De talán nem véletlenül használ a Biblia bukolikus^[1] kifejezéseket a valóban gyümölcsöző élet ábrázolására: a patak mellé ültetett fa (Zsolt 1,3), a jó földbe vetett mag (Mt 13), a szőlőtőbe beoltott vessző (Jn 15). A modern élet normává emelt lázas sietsége feltűnően hiányzik ezekből a képekből.

Ha valakinek jó oka lett volna a sietségre, az pont az Úr Jézus. Emberek tömegei tolongtak körülötte, és mindössze három év állt rendelkezésére, hogy a lehető legtöbb embert tanítsa és gyógyítsa közelgő kereszthalála előtt. Mégis, amikor az evangéliumokat olvassuk, azt látjuk, hogy Jézus gyakran visszavonult imádkozni és egyedül lenni; az az érzésünk, hogy mindig nyugodt maradt, és teljes mértékben jelen volt az emberek között, nem pedig fejvesztve rohangált.

Bár ezt a mintát kaptuk Jézustól, mi, hívők sem vagyunk immunisak a kultúránk nyomásával szemben. Vannak időszakok, amikor az élet egyszerűen túl sűrűvé válik, és nem tehetünk ellene semmit. De néha az életünk azért lesz olyan zsúfolt, mert túl sok kötelezettséget vállalunk anélkül, hogy különösebben mérlegeltünk volna vagy imádkoztunk volna érte. A Róma 12,2 emlékeztet bennünket: „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes”. Lehetséges, hogy túlzsúfolt életünk annak az eredménye, hogy inkább alkalmazkodunk a körülöttünk lévő világhoz, mint hogy megállnánk, hogy felismerjük Isten akaratát?

Az utóbbi időben elgondolkodtam azon, hogy a modern élet eszeveszett hajszoltsága milyen viszonyban áll azzal, ahogyan Isten a gyümölcsöző életet ábrázolja. A következőkre jutottam:

1. Az elfoglalt élet nem mindig egyenlő a gyümölcsöző élettel.

A megtévesztés a Sátán elsődleges taktikája, és azért működik, mert a hazugságai elég közel állnak az igazsághoz ahhoz, hogy elhiggyük őket. A kemény munka, a produktivitás és az, hogy „kiöntjük magunkat” másokért, mind jó dolgok. Nem jó viszont olyan dolgok miatt kiégni, amelyek valójában nem számítanak. A Sátán azt szeretné, ha összekevernénk a kettőt. Szeretné, ha elterelné a figyelmünket Isten valódi céljáról. Szeretné, ha a stressz és a kimerültség eluralkodna rajtunk, aminek következtében úgy cselekednénk, hogy azzal tönkretesszük az otthoni életünket, és aláássuk azokat a bibliai értékeket, amelyeket megélni és bemutatni próbálunk. Szeretné, ha túlságosan elfoglaltak lennénk ahhoz, hogy megálljunk és beszélgessünk meg nem tért szomszédainkkal. Szeretné, ha félelemben élnénk – például abban a félelemben, hogy a gyerekeink nem lesznek sikeresek az életben, hacsak nem merítjük ki végletekig az energiánkat és a bankszámlánkat, hogy minden lehetőséget megadjunk nekik.

De az igazán gyümölcsöző életet nem mi hozzuk létre szüntelen erőfeszítéseinkkel, hanem Isten termi meg bennünk, amikor Jézusban maradunk. „Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” – mondja a János 15,5-ben. Mi volt Jézus titka, hogy ennyi sürgős elfoglaltság közepette is meg tudta őrizni nyugalmát és higgadtságát? Bizonyára az, hogy az Atya akaratát és vezetését kereste a szolgálatával kapcsolatban. Vajon mi is töltünk-e naponta időt vele, kapunk-e táplálékot az Igéből, amely valóban gyümölcsözővé tesz minket, és megkérdezzük-e tőle, hogy milyen munkában szeretne látni minket? Vajon első helyre tesszük a legfontosabb feladatunkat, az imádságot? Vagy csak hajtjuk tovább a mókuskereket?

2. Ha valamire igent mondunk, azzal automatikusan nemet mondunk valami másra.

Ha például kisgyermekes anyuka vagy, és igent mondasz egy késő esti szolgálatra, az valószínűleg nemet jelent a közös esti olvasásra és imádságra. Egy komoly sportbajnokságon való részvétel miatt egy ideig nemet kell mondani a családi vacsorákra. Ez persze nem jelenti azt, hogy sosem szabad igent mondani. Lehet, hogy ezek kifizetődő kompromisszumok, de mégiscsak kompromisszumok, és gondosan mérlegelni kell őket.

Napi döntéseink többsége nem a jó és a rossz, hanem a jó, a jobb és a legjobb között dől el. Ez volt Pál imája, melyet a filippibeli hívőkért mondott:

„…és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.” (Fil 1,9-11)

Kenneth Wuest bibliakutató azt írja, hogy a „mi a helyes” kifejezés „azokra az erkölcsi és szellemi gondolatokra és cselekedetekre utal, amelyek finom és pontos megkülönböztetést igényelnek, olyanokra, amelyek felismeréséhez mély és éles ítélőképességre van szükség. Nem a hétköznapi, mindennapi, könnyen értelmezhető szellemi kötelezettségekre, hanem a keresztyén magatartás finomabb pontjaira gondol az apostol.”

Thomas Constable bibliakommentátor hozzáteszi: „És fordítva, a filippibelieknek el kell utasítaniuk a kevésbé fontos dolgokat. A legtöbb választás, amellyel egy szellemi hívő szembesül, nem erkölcsileg jó és erkölcsileg rossz dolgok között zajlik, hanem kisebb és nagyobb értékű dolgok között. Azok a dolgok, amelyeket szeretetből választunk, megmutatják, hogy mennyire érett és józan a szeretetünk valójában. (…) Isten kijelentésével és Szellemének vezetésével összhangban kell szeretnünk (9. v.), hogy a legjobbat válasszuk a jó helyett (10a v.). Ez azt fogja eredményezni, hogy hibátlanok („tiszták”) és feddhetetlenek („kifogástalanok”) leszünk, amikor Isten elé állunk, hogy számot adjunk életünk sáfárságáról Krisztus ítélőszékénél (10b v.; 2Kor 5,10; vö. 1Jn 3,3).”

3. Ha nemet mondunk valamire, azzal lehetőséget adunk valaki másnak, hogy igent mondjon.

Ha mindig mi ugrunk elsőnek a szükségleteket kielégíteni, azzal megakadályozhatunk másokat, hogy belekezdjenek valamibe, amire Isten hívja őket. Óvakodnunk kell attól, hogy átvegyük Illés próféta hozzáállását, aki tévesen azt feltételezte, hogy ő az egyetlen, aki még az Úrnak szolgál (1Kir 19,10). Ha Isten arra szólít fel, hogy visszalépj valamilyen feladattól, akkor lehet, hogy tanúja leszel, hogy valaki mást használ fel ennek elvégzésére – valakit, aki talán még nálad is jobb munkát végez! Néha nem az alázat késztet minket arra, hogy szolgáljunk, hanem a büszkeség, hogy mi vagyunk a legalkalmasabbak a feladatra.

Ugyanez az elv igaz az otthonainkban is. Mi, anyák gyakran kiégünk a rengeteg házimunka miatt (mert csak mi tudjuk „jól” elvégezni). Ezzel azonban nemcsak a gyermekeinket fosztjuk meg a legjobb lehetőségtől, hogy gyakorlatot szerezzenek, és kivegyék részüket az otthoni munkából, hanem magunkat is kimerítjük. Isten az Ő isteni megbízása által osztja szét a feladatokat közöttünk, és készíti fel a népét arra, hogy Testének jól működő tagjai legyenek (lásd 2Móz 18,13-26, Csel 6,1-7, Ef 4,12).

4. Ha férjnél vagy, számít, hogy mit gondol a férjed az időbeosztásodról.

Az e téren felmerülő nézeteltérések konfliktusok forrásául szolgálhatnak, vagy lehetőséget is adhatnak arra, hogy a férjed vezetését az Úr útmutatásának tekintsétek a családotok számára. A férjed Isten elé fog állni, ahol számot kell adnia arról, hogyan vezette a családotokat, ezért imádkozzatok érte, és tartsátok tiszteletben az álláspontját arról, mivel kellene a családotoknak az időt töltenie. „De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben” (Ef 5,24). A „minden” magában foglalja a család időbeosztását is, ha a férjednek konkrét elképzelése van róla.

5. A Példabeszédek 31. fejezetében lévő asszony „mindent megtett”, de valószínűleg nem mindent egyszerre.

Ennek az asszonynak az élete tele volt teendőkkel az üzleti vállalkozás, a házimunka, a jótékonykodás és a gyereknevelés miatt. De a Példabeszédek 31,10-31-ben szereplő héber igék eredetileg múlt időben íródtak, ami azt jelenti, hogy az egész életét összegezték ennek az asszonynak, nem pedig egy átlagos munkanapját.

Ha például teljes munkaidőben dolgozol az otthonodon kívül, idősödő szüleidet ápolod, vagy egy nagy rakás kisgyereket nevelsz, más nagy projektek jelenleg elképzelhetetlenek számodra. Ha komolyan benne vagy egy bizonyos szolgálatban, lehet, hogy nem akarsz igent mondani egy másikra. De a „most nem” nem jelenti azt, hogy „soha”. Egy nap talán mások lesznek a körülményeid, amelyek lehetővé teszik, hogy más dolgokat is kipróbálj. „Mindennek megszabott ideje van” (Préd 3,1).

6. Az állandó elfoglaltság érzése néha csak a technológiához való egészségtelen ragaszkodás következménye.

Könnyű elfecsérelni az értékes időmet a telefonozással, aztán meg úgy érezni, hogy „nincs szabadidőm”, holott valójában csak elpazaroltam vagy rosszul kezeltem, ami rendelkezésemre állt. Jim Elliot híres mondása: „Bárhol is vagy, légy teljesen ott! Élj a lehető legteljesebben minden olyan helyzetben, amelyről úgy hiszed, hogy Isten akarata.” A „teljesen ott lenni” azzal kezdődik, hogy letesszük a telefonunkat, hogy egyszerre csak egy dologra koncentrálhassunk. Ez már önmagában sokat segíthet a túlterheltség leküzdésében.

Erica Fitzgerald

Biblical Eldership Resources

Erica Fitzgerald a Missouri állambeli St. Louis környékén él, ahol otthon tanítja a gyerekeit, és hálás azért, hogy egy virágzó helyi gyülekezet tagja lehet, amely a biblikus gyülekezetvezetés elvei szerint működik.

[1] Idilli életet bemutató (irodalmi mű, költemény, vers), amely főleg a földművesek és a pásztorok egyszerűnek, nyugodtnak tartott életét és a természet szépségét ábrázolta (ellentétben a városi, pénzügyekkel terhes üzleti élettel).

Maradj egyensúlyban! – Bibliai nők Isten színe előtt 

Ulla Bühne – 124x183mm, 180 oldal

14 női sors a Bibliából – ösztönöznek, példát adnak, kihívást jelentenek. Arra bátorítanak, hogy azokat az esélyeket, amelyeket Istentől kapunk – és olyan gyakran kihasználatlanul hagyunk –, valóban megragadjuk, és elkerüljük azokat a veszélyeket, amelyeket sokszor könnyelműen figyelmen kívül helyezünk. Ezek a női alakok arra is rámutatnak, hogy van Valaki, aki tud segíteni, hogy kiegyensúlyozott életet éljünk.