Miért térnek vissza a fiatal férfiak a gyülekezetbe?

Drasztikus változás zajlik a nyugati világ szellemi légkörében. Meglepő szóbeszéd kering valamiféle „csendes ébredésről” a templomokban és azok környékén. Lelkipásztorok és közvélemény-kutatók, pogányok és podcastgyártók egyaránt felfigyeltek már erre.

Megdöbbentő módon a generációm fiataljai – és különösen a férfiak – vezetik ezt a Jézus felé való elmozdulást. De mi okozza ezt?

Az én egyszerű elméletem: a fiatal férfiak elszegényedtek. Ám most miénk a mennyek országa (Mt 5,3). Hadd fejtsem ki bővebben!

Képzeljük bele magunkat egy Z generációs férfi helyzetébe!

Képzeljük el, milyen lehetett a 2000-2010-es években felnőni, amikor én voltam gyerek!

Iskolás éveid nagy részében a „toxikus” szó volt a legnépszerűbb kifejezés a „férfiasság” leírására. Gyakran úgy érezted, hogy bocsánatot kell kérned eredendően elnyomó férfiasságodért.

Amikor fiatal voltál, telve férfienergiával napi nyolc órát töltöttél egy nagyon színes, nagyon nőies osztályteremben, majd amikor hazaértél az iskolából, a biológiai apád nagy valószínűséggel nem volt ott, hogy üdvözöljön. Ebből a nemzedékből minden negyedik fiatal fiú nagy eséllyel soha nem élt együtt az apjával. Szeretted az anyádat és a női tanáraidat, de szinte lehetetlen volt bármilyen állandó férfi jelenlétet találni az életedben.

A fiatal férfiak elszegényedtek. Ám most miénk a mennyek országa!

A középiskolában és az egyetemen többször is olyan csoportokhoz csatlakoztál, ahol három nőre jutott egy férfi. Ezek látszólag a legfontosabb vezetői pozíciók voltak az iskolában – de aztán hamar rájöttél, hogy a „fontos” alapvetően azt jelentette, hogy rendezvényeket szerveztél, és gondoskodtál arról, hogy az iskola „biztonságos hely” legyen, jó hangulattal és aranyos poszterekkel.

Ez sem igazán illett hozzád.

Te és a barátaid nem voltatok túl motiváltak az iskolában – a veled egykorú lányokhoz képest feleannyian szereztetek egyetemi diplomát, 4-szer gyakrabban követtetek el öngyilkosságot, és 14-szer gyakrabban kerültetek börtönbe.

De nem az iskola volt az egyetlen terület, ami hatással volt rád. Hétéves korodra a fejlődő férfias versenyszellemed beleütközött a „mindenki győztes” sportok világába vagy a virtuális életbe, ahol minden este több száz virtuális embert mészároltál le üveges, álmatlan szemekkel. Ettől úgy érezted, hogy te irányítasz, hogy hatalmad van. De legbelül tudtad, hogy ez nem így van.

Mielőtt elérted a pubertáskort, egy csapat online óriásvállalat monopolizálta, pénzzé tette és árucikké alakította a szexuális vágyadat. Valószínűleg már középiskolás éveid alatt gyötört a szégyen digitális szexuális életed miatt, és azóta is titokban pornófüggőséggel küzdesz. Ezt a harcot nehéz megnyerni. Végül is a virtuális világban a kapcsolatok egyszerűbbek, és az „intimitás” digitálisan szimulálható.

Ma a fiatal felnőtt nők 30 százalékponttal liberálisabbak, mint te – ez az amerikai történelemben a legnagyobb különbség e tekintetben a két nem között. Azt mondani, hogy ez megnehezíti a kapcsolatokat és megkönnyíti a magányt, enyhe kifejezés.

Te és huszonéves kortársaid kevesebb házasságot köttök, kevesebb barátotok van, kevesebb gyereketek, kevesebb testvéretek és kevesebb mentorotok, mint bármelyik előző generációnak.

Minden fontos mutató szerint nagyon-nagyon szegények vagytok.

Újra meggazdagodni

A Szentírás egyik központi témája mégis ez: csak azok találják meg Istent, akiknek szükségük van rá (Ézs 57,15; Jer 29,13; Lk 5,31–32).

A férfiasság minden víziójától megfosztva, ennek a generációnak a férfi tagjai koldusokká váltak. És most, egy meglepő fordulat következtében, a Mindenható Isten visszaadta a vakok látását. Jézus először halkan, majd határozottan suttog, aztán – megragadva bőrkeményedés nélküli kezünket és talpra állítva minket – azt kiáltja: „Boldogok a szellemi szegények, mert övék a mennyek országa”. És mi elkezdtünk hinni neki.

Csak azok találják meg Istent, akiknek szükségük van rá.

Kiábrándultunk a szekuláris világban népszerű apafigurákból. Jordan Peterson 12 szabálya elveszíti varázsát, ha 13-ra van szükségünk. Andrew Tate macsó etikája gyerekesnek és hataloméhesnek tűnik. Andrew Huberman önfejlesztése semmit sem mond a szívről. A pornó, a videojátékok, a chatbotok és a YouTuberek lehervasztanak, és nem többek, mint üres képernyő, amely üres arcunkat tükrözi. Egyik sem kínálja azt a mély értelmet és folyamatos növekedést, amelyet keresünk.

Sokkal hatalmasabb Férfire, Atyára, Testvérre és Királyra van szükségünk – és kezdjük azt hinni, hogy megtaláltuk Őt. Vagy talán Ő talált meg minket.

Példa: A keresztre feszített ember

Nincs abban semmi rossz, ha a fiatal férfiak azért jönnek a gyülekezetekbe, mert férfiként az életük értelmét és önmegvalósítást keresnek. Viszont a gyülekezetben nem olyan Jézusról kell hallaniuk, akit politikai aktivistaként, kultúrharcosként vagy önfejlesztő guruként hirdetnek. Ez a fajta kereszténység újra megbénítja a férfiakat, mert „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad” (Jak 4,6).

Ehelyett a fiatal férfiaknak Pállal együtt így kell kiáltaniuk: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről” (1Kor 2,2). A mai generációnak olyan paradox férfiasságra van szüksége, amelyben ötvöződik az erő és az alázatosság – és a megfeszített Krisztus ezt testesíti meg.

Egyrészt a mai fiatal férfiak úgy érzik, hogy ki kell szabadulniuk a kortárs férfiakra jellemző „csendes lemondásból”, tétlenségből és digitális passzivitásból. Amikor Krisztus arra hívja követőit, hogy vegyék fel keresztjüket, és kövessék Őt, a fiatal férfiakat a passzivitásból a merész, vakmerő, radikális erőre hívja. Másrészt a fiatal férfiak tudják, hogy a még több pénz, még több 1950-es évekbeli „hagyományos érték” és még több önmegvalósítás gyakran csak nárcisztikussá (önimádóvá) teszi őket. A keresztre feszített Krisztus az önző ambíciók helyett alázatos, szelíd, egyszerű szolgálatra hívja a fiatal férfiakat.

Csak alázatban, bátorságban, az Igaz Emberrel való keresztre feszítésben találhatják meg generációm férfitagjai feltámadt önmagukat.

A mai generációnak olyan paradox férfiasságra van szüksége, amelyben ötvöződik az erő és az alázatosság – és a megfeszített Krisztus ezt testesíti meg.

Egyszerű tanácsom

Mindezeket figyelembe véve, engedjék meg, hogy fiatal férfiként egy gyakorlati tanáccsal zárjam soraimat. Ha – és az adatok egyértelműen ezt sugallják – az Úr úgy döntött, hogy ráébreszti a fiatal férfiakat gyengeségeikre, Jézus Krisztus iránti szükségükre, akkor talán a legjobb módszer a fiatal férfiak gyülekezetbe való bevonzására az, ha a vezetők saját életükben példát mutatnak az alázatosságra (Jak 4,10). Történelmi példák alapján az ébredés úgy történik, hogy az emberek arccal a földre borulva órákig imádkoznak és könyörögnek, hogy Krisztus vére borítsa be a generációt, mint a karolinai hurrikán.

Isten már elvégezte a munkát, hogy felkészítsen egy generációt Krisztusra. Most a Gyülekezet feladata, hogy megszervezze a találkozást. Első stratégiai lépésünk, ahogy Jonathan Edwards oly gyakran tanította, hogy imádkozzunk, prédikáljunk és hirdessük a keresztre feszített Embert, kitartva addig, amíg el nem jön.

Fiatal férfiak, most van itt az ideje, hogy felébredjetek és meglássátok, mennyire szükségetek van Istenre. Idős férfiak, most van itt az ideje, hogy ti is felébredjetek és meglássátok, mennyire szükségetek van Istenre. Fiatal nők, idős nők – most van itt az ideje (Jóel 2,12–17).

Atyám, ébreszd fel ezt a generációt! Ébreszd fel az egész Gyülekezetedet!

J. T. Reeves

www.thegospelcoalition.org/article/young-men-coming-back-church/

J.T. Reeves író és prédikátor a dél-karolinai RADIUS gyülekezetben. Rendszeresen publikál a The True Human Project oldalon.

Kép forrása: unsplash/Simon Ray

---