Öt jellemző, mely egyedivé tette a korai keresztyénséget

Az első három évszázadban a keresztyéneket jobban üldözték, mint bármely más vallási csoportot. Mivel nem voltak hajlandók más isteneket tisztelni vagy a császárt imádni, túl kirekesztőnek, szűklátókörűnek tartották őket, mint akik fenyegetést jelentenek a társadalmi rendre.

Akkor miért lett bárki is keresztyén, ha bántónak tartották őket, kizárták a befolyásos körökből és az üzleti életből, és gyakran kivégezték őket? Larry Hurtado két könyvében is ezt a kérdést vizsgálja (Miért lett bárki is keresztyén az első három évszázadban?, Az istenek pusztítója: Az őskeresztyének megkülönböztető jegyei a római világban).

Hurtado magyarázata szerint az egyik fő ok az volt, hogy a keresztyén Gyülekezet egy egyedülálló „társadalmi projektet” valósított meg. Egy ellenpontot képviselő közösséget alkotott, egy ellenkultúrát, amely egyszerre volt megbotránkoztató, mégis vonzó sokak számára.

De mi tette a keresztyének közösségét ennyire mássá?

Új identitás

Hurtado rámutat, hogy ennek a szokatlan társadalmi projektnek az alapja a keresztyének egyedülálló vallási identitása volt. A keresztyénség előtt nem létezett különálló „vallási identitás”, mivel a vallás egyszerűen az etnikai vagy nemzeti identitás egyik aspektusa volt. Ha ebből vagy abból a városból, törzsből, nemzetből származott valaki, akkor az adott város, törzs vagy nép isteneit imádta. A vallási hovatartozás magától értetődő volt.

A keresztyénség hozta be először az emberi gondolkodásba azt a koncepciót, hogy az ember faji és társadalmi hovatartozástól függetlenül megválaszthatja a vallását. A keresztyénség azt a radikális nézetet is hangoztatta, hogy a Krisztusba vetett hit az ember új, legmélyebb identitásává válik, miközben nem törli el vagy semmisíti meg a faji, társadalmi és nemi hovatartozást. Ehelyett a Krisztussal való kapcsolat a második helyre sorolta ezeket. A római társadalom megdöbbenésére ez azt jelentette, hogy minden keresztyén – legyen az rabszolga, szabad vagy nemes, bármilyen faji és nemzetiségi hovatartozású is – egyenlő lett egymással Krisztusban (Gal 3,26–29). Ez komoly kihívást jelentett a római társadalom berögzült társadalmi struktúrájának és megosztottságának, és legalább öt egyedi jellemző fakadt belőle.

1. A korai Gyülekezet többnemzetiségű volt, és etnikai határokon átívelő, megdöbbentő egységet mutatott.

Ott van például az antiókhiai gyülekezet vezetésének leírása (Csel 13). Az Apostolok Cselekedeteiben végig figyelemre méltó egységet látunk a különböző származású emberek között. Az Efézusi levél 2. fejezete tanúskodik a faji megbékélés fontosságáról, mely az evangélium gyümölcse a keresztyének között.

A keresztyén Gyülekezet egy ellenpontot képviselő közösséget alkotott, egy ellenkultúrát, amely egyszerre volt megbotránkoztató, mégis vonzó sokak számára.

2. A korai Gyülekezet a megbocsátás és a megbékélés közössége volt.

Ahogy már említettük, a keresztyéneket gyakran kirekesztették és kritizálták, sőt üldözték, bebörtönözték, megtámadták és megölték őket. Mindezek ellenére a keresztyének a megbocsátást tanították, és nem álltak bosszút ellenfeleiken. Abban a szégyen- és becsületkultúrában, amelyben a bosszú elvárt dolognak számított, ez példátlan lépés volt. A keresztyének nem csúfolták vagy gúnyolták ki az ellenfeleiket, pláne nem adták vissza erőszakos eszközökkel a kölcsönt.

3. A korai Gyülekezet a szegények és a szenvedők iránti vendégszeretetéről volt ismert.

Bár elvárt dolog volt, hogy az ember gondoskodjon a családja vagy törzse szegényeiről, a keresztyének „szabados” segítségnyújtása, amelyet minden szegénynek nyújtottak – még más rasszú és vallásúaknak is, ahogyan azt Jézusnak az irgalmas szamaritánusról szóló példázata is tanítja (Lk 10,25–37) –, példa nélkülinek minősült. (Lásd Gary Ferngren A megtestesülés és a korai keresztyén filantrópia című esszéjét.) A pestisjárványok idején a keresztyének jellemzően nem menekültek el a városokból, hanem ott maradtak, és gondoskodtak mindenféle csoportból való betegről és haldoklóról, gyakran a saját életük árán is.

4. Olyan közösséget alkottak, amely elkötelezte magát az élet szentsége mellett.

Nem egyszerűen arról volt szó, hogy a keresztyének ellenezték az abortuszt. Abban az időben az abortusz veszélyes és viszonylag ritka volt. Gyakrabban fordult elő a csecsemőktől való megszabadulás. A nem kívánt csecsemőket szó szerint szemétdombra dobták, hogy meghaljanak, vagy a kereskedők elvigyék őket rabszolgának vagy prostituáltnak. A keresztyének megmentették és befogadták ezeket a csecsemőket.

5. A korai Gyülekezet szexuális ellenkultúrát képviselt.

A római kultúra normája szerint a társadalmi státusszal rendelkező férjezett nőknek tartózkodniuk kellett a házasságon kívüli szextől, de a férfiak (még a házas férfiak is) szabadon létesíthettek szexuális kapcsolatot a társadalmi ranglétrán alacsonyabb rangú emberekkel – rabszolgákkal, prostituáltakkal és gyerekekkel. Ez nemcsak megengedett volt, hanem természetesnek is tekintették. Ez részben azért volt így, mert abban a kultúrában a szexet alapvetően a társadalmi státusz kifejeződésének tekintették, és főként puszta fizikai étvágynak gondolták, melynek nem lehet ellenállni.

A keresztyének szexuális normái természetesen mások voltak. A Gyülekezet tiltotta a heteroszexuális házasságon kívüli szexuális kapcsolatokat. De a régebbi, láthatóan „szabadabb” pogány szexuális gyakorlatok idővel utat engedtek a szigorúbb keresztyén normáknak, mivel a keresztyén szexualitás „mélyebb logikája” annyira más volt. A szexre nem csupán vágyként tekintett, hanem annak módjaként, ahogy az ember teljesen átadja önmagát a másik embernek, és ezzel utánozza és kapcsolatba kerül azzal az Istennel, aki Krisztusban odaadta önmagát. Emellett az egyenlőséget hirdette: minden embert egyenlőként kezelt, és elutasította a nemi és társadalmi státusz kettős mércéjét. És végül, a keresztyénség a szexuális önkontrollt az emberi szabadság gyakorlásának tekintette, annak bizonyítékának, hogy nem csupán vágyaink vagy sorsunk bábfigurái vagyunk.

Szeretettől vezérelt kihívás

Azért lehetett a keresztyénségnek végül ilyen hatása, mert nem illeszkedett a környező kultúrához, hanem szeretettel szembeszállt vele.

Lenne-e hasonló hatása egy ugyanilyen társadalmi projektnek, ha ma valósítanánk meg?

Tim Keller

www.thegospelcoalition.org/article/5-features-early-church-unique/

---