Uram, segíts meglátnom, hogyan haljak meg önmagamnak naponta!

„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem!” (Lk 9,23)

Ha nem lenne ezzel a szóval, „naponként” kiegészítve Lukács beszámolója, amelyben Jézus arról beszél a tanítványainak, hogy vegyék fel a keresztjüket és kövessék őt, könnyen azt hihetnénk, Urunk egy egyszeri, visszafordíthatatlan döntésre utalt az önmegtagadással és a halállal kapcsolatban – szó szerint mártírhalálra vagy átvitt értelemben a megváltásunk pillanatára, amikor meghalunk régi természetünknek, és Krisztus követőivé válunk.

Egyesek számára ez az önmagunknak való meghalás valóban szó szerinti kereszthordozásban nyilvánul meg. Sok tanítvány és a történelem során számos hívő ember így teljesítette ezt a parancsot.

A „naponként” szó beillesztése a mondatba azonban kiemeli a nagyszerű és látványos döntések területéről ezt a felszólítást, mely a sok lemondással járó tanítványságól szól, hogy biztosan megértsük: az önmegtagadás és a kereszthordozás a napi döntéseinkre is hatással van.

A mindennapos kereszthordozás képe azt jelenti, hogy Jézus útja a szenvedés útja, mely a dicsőséghez vezet. Az önmegtagadás képe az átalakulás és az öröm útja, mely csak úgy érhető el, ha megengedjük Istennek, hogy eltávolítson belőlünk minden bűnös dolgot, miközben felszabadít arra, hogy azzá váljunk, akinek mindig is szánt minket.

Ima az önmagunknak való meghalásért

Az apró döntések, az önzés mindennapi cselekedetei azok, amelyek egy életen át összeadódva kis szörnyetegekké változtatnak minket.

Néhány hónapja minden reggel arra kérem az Urat, hogy adjon nekem aznap lehetőséget arra, hogy meghaljak önmagamnak, a Szent Szellem pedig segítsen felismerni ezeket az alkalmakat. Soha nem maradt válasz nélkül ez az imádságom, egyszer sem. Valahányszor kértem, hogy mutasson nekem helyzeteket arra, hogy meghaljak önmagamnak, Ő mindig megtette. Bosszantó módon. Időnként már arra gondoltam, hogy talán jobb lenne abbahagyni az ezért való imádkozást, mert belefáradtam a szellemileg kellemetlen szituációkba.

Ami a leginkább megvilágosító erejű volt számomra ezzel kapcsolatban, hogy mennyire hétköznapiak ezek a naponkénti döntések. A kereszthordozás lehetőségei szinte nevetségesen aprónak tűnnek. Bizonyára léteznek nagyobb és lenyűgözőbb példák a kereszthordozásra és az önmegtagadásra, mint

• a puszta hajlandóság a kellemetlenségek elviselésére,
• az amellett való döntés, hogy félretesszük, amit tenni szeretnék, valaki más pillanatnyi szükséglete miatt,
• annak választása, hogy lemondunk valamiről, amire vágyunk, és amiről úgy gondoljuk, hogy jár nekünk, hogy mást szolgáljunk.

Az önmegtagadás és a kereszt mindennapos felvételének lehetőségei olyan kicsinek tűnnek, talán ezért hagytam őket gyakran figyelmen kívül. Régebben naponta egy sor apró önző döntést hoztam, és mivel jelentéktelennek láttam őket, bagatellizáltam önző eredetüket. Ha félbeszakítottak vagy más kellemetlenség ért, jobb esetben vegyes érzelmekkel, rosszabb esetben frusztrációval és haraggal reagáltam, vagy pedig ragaszkodtam a saját elképzelésemhez, hogy ki tudjam elégíteni „apró” kívánságaimat és „jelentéktelen” vágyaimat, feltételezve, hogy ezekben az esetekben az önmegtagadás grandiózus gesztusa szükségtelen, hisz az „igényeim” mélyén lapuló önzés mértéke oly minimális (ha felismertem egyáltalán, hogy indítékaim önzőek).

Pedig a mindennapi élet apró döntései tesznek minket azzá, amik vagyunk. A Szent Szellem ezeket a látszólag jelentéktelen napi döntéseket használja fel arra, hogy egyre inkább Krisztus képmására formáljon bennünket. Ugyanígy az apró döntések, az önzés mindennapi cselekedetei azok, amelyek egy életen át összeadódva kis szörnyetegekké változtatnak minket.

Egy ház összedőlhet földrengés következtében, de összeomolhat azután is, hogy éveken át termeszek emésztették, azok a kis teremtmények, amelyeket aprónak és jelentéktelennek gondolunk, míg pusztító erejük hatása romba nem dönti teljesen az épület szerkezetét.

Az önzetlenség önzése

A Sátán egyik legzseniálisabb módszere: az önmegtagadás cselekedetét az önigazultság alkalmává torzítani.

Azt is tapasztaltam, hogy az önzetlenség furcsa és ironikus módon önzésbe fordulhat át. Észrevettem, hogy az önmegtagadásra való felszólítás magában hogyan torzulhat az önfelmagasztalás módszerévé. Szinte azonnal, amint elkezdtem felismerni az önmegtagadás és a keresztem felvételének mindennapi lehetőségeit, a büszkeség érzése kezdett motoszkálni bennem amiatt, hogy félreteszem saját érdekeimet mások javára. Az önmegtagadás útjára léptem. Íme, ezt jelenti Jézus követése.

Ez a kis csavar a Sátán egyik legzseniálisabb módszere: az önmegtagadás cselekedetét az önigazultság alkalmává torzítani, megtéveszteni bennünket, hogy megtapsoljuk önmagunkat, amiért letaszítottuk trónjáról az énünket, miközben valójában szilárdabban ülünk a trónon, mint valaha.

A meghalás naponkénti lehetőségeinek keresésére irányuló ima önmagában túlzott önközpontúságot eredményezhet, ha nem Isten felé irányul. Én Jézust követem, neki kell a fókuszban állnia. Nem szabad figyelmemet magamra mint követőre irányítanom. Azt sem szabad keresnem, hogyan érezhetném magam jobban mint önmegtagadó vagy kereszthordozó. Nekem az eljövendő dicsőségre kell tekintenem, áhítattal állni Az előtt, aki elhívott, és aki megígérte, hogy megtart minket, bízva a csodálatos kegyelmében, amely megment és átalakít – ennek kell a naponkénti meghalás mozgatórugójának lennie.

Halálból életre

Naponta meghalunk, mert hisszük, hogy öröm van a kereszt túloldalán és élet a síron túl. Minden egyes nap el kell temetnünk régi énünket, mert az olyan, mint egy zombi, folyton vissza akar térni, és helyet követelni magának, holott Krisztus már halálos sebet ejtett a régi természeten, és megígérte, hogy egy napon eltöröl minden önző foltot, és felszabadít minket az örökké tartó boldogságra.

Így hát a naponkénti meghalásért mondott ima csupán egy másik módja annak, hogy azt mondjuk: „Uram, segíts észrevennem a lehetőségeket, hogy kövesselek téged”. Vágyunk arra, hogy alávessük magunkat bizonyos ambíciók és magatartásformák halálának, kiöljük bűnösségünket és önzésünket, megöldököljünk minden helytelen vágyat és döntést, és minden nap a Szent Szellemben keljünk fel, meglátva a Megváltó fenségét, aki nem ígér mást, mint dicsőséget. Tégy próbát te is! Uram, segíts meglátnom, hogyan haljak meg önmagamnak naponta! Garantálom, hogy meghallgatja ezt az imát.

Trevin Wax

www.thegospelcoalition.org/blogs/trevin-wax/see-ways-die-today/

---