Z generáció, küzdjetek az „agyrohasztás” ellen könyvek olvasásával!

Végzős középiskolás voltam, amikor úgy döntöttem, elvonókúrára megyek.

Na, nem olyan elvonóra kell itt gondolni, ahol villódzó fénycsövek alatt csoportterápián vesz részt az ember, hanem egy magam által előírt változatra, mely segít megszabadulni leghűségesebb társamtól: a mobilomtól. Telefonfüggőségem miatt már képtelen voltam csendben megülni, bármire is hosszabb ideig odafigyelni, vagy elmélyülni valamilyen értelmes tevékenységben. Az Oxford Press megfogalmazásával élve: az „agyrohasztás” áldozata lettem.

Úgyhogy véget vetettem ennek az áldatlan helyzetnek. Egy teljes éven át kikapcsoltam az értesítéseket, töröltem az összes közösségi oldalt, és igyekeztem a telefonomat tisztes távolságban tartani magamtól. Nem meglepő módon, miközben ghostingoltam (ti. hirtelen eltűntem az életéből) e régi barátomat, rájöttem, hogy az unalom lett az új ellenségem. Nyomasztó kérdéssel szembesültem: Mihez kezdjek a rám szakadt rengeteg szabadidővel?

Először azt hittem, így majd jobban tudok az iskolai feladataimmal foglalkozni, de a Covid-járvány közbelépése gyorsan keresztülhúzta a számításaimat. Mivel a suli szünetelt, és a világ le volt zárva, otthon ragadtam, nem volt hova mennem, és nem volt mit tennem. Ekkor bukkantam rá valamire, amire korábban nem is gondoltam – a könyvekre.

Olvasás a görgetés korában

Először csak azért kezdtem el olvasni, hogy ne unatkozzak. Elsőként Walter Isaacson Steve Jobsról szóló életrajzát választottam. Ironikus, hogy ez a könyv épp annak az embernek az életébe engedett bepillantást, aki megtervezte azt az eszközt, amely elől menekülni próbáltam. Nagyon tetszett a könyv. Jobs történetének és az olvasás ritmusának hatására valami megváltozott bennem. A könyvek nemcsak az üres órákat töltötték ki az életemben, hanem kitártak előttem egy új világot, megváltoztatták a látásmódomat, és olyan gondolatokat ébresztettek bennem, amire a telefonom soha nem lett volna képes.

A legjobban az lepett meg, mennyire más olvasni, mint görgetni a telefont. A mobil arra szoktatott, hogy felületesen átfussam a szöveget, gyorsan fogyasszak mindent, és azonnali kielégülést várjak. A könyvek viszont komolyabb elmélyülést követeltek: figyelmet, türelmet és hajlandóságot arra, hogy olyan gondolatokkal is szembenézzek, amelyek nem oldódnak meg azonnal. Eleinte nem volt könnyű. De türelmemért cserébe az olvasás elkezdte megtanítani, hogyan birkózzak meg a bonyolult dolgokkal.

Sajnos ez a tapasztalat egyre kevésbé jellemző a mi generációnkra. Rose Horowitch nemrég közölt az Atlantic hasábjain egy cikket, amelynek már a címe is sokatmondó: Hogyan jutott oda a Z generáció, hogy időpocsékolásnak tartja a könyveket? (How Gen Z Came to See Books as a Waste of Time?). Horowitch leírja, hogy az egyetemi oktatók arról számolnak be: diákjaik egyre kevesebbet olvasnak, képtelenek elegendő időt szánni hosszabb művek elolvasására.

Ezek nem elszigetelt esetek, hanem egy nagyobb probléma tünetei. Jean Twenge kutatása is alátámasztják a jelenséget. 1976-ban a végzős középiskolások közel 40 százaléka olvasott el évente legalább hat könyvet szórakozásból, ez a szám 2021-re 13 százalékra esett vissza. Még aggasztóbb, hogy ugyanebben az időszakban 11,5 százalékról 41 százalékra ugrott azoknak a végzős diákoknak az aránya, akik egyetlen könyvet sem olvastak el a maguk örömére.

Mielőtt boomernek bélyegeznétek, aki egy Z generációs testébe született, hallgassatok végig! Ez nem valamiféle nosztalgia egy egyszerűbb, régi kor iránt. Nem a mobiltelefonok előtti időket sírom vissza, és nem is a papíralapú oktatás visszahozataláért kardoskodok. És nem is csupán az iskolák válsága ez, hanem a mi generációnk kihívása.

A szemlélődők görgetnek, az alkotók olvasnak

2024-ben az Oxford Dictionary az „agyrohasztást” (brain rot) választotta az év szavának – ez a kifejezés tökéletesen megragadja a végtelen görgetés és a felszínes fogyasztás jelenségét, amely eltompította kritikus gondolkodásra való képességünket. Persze most könnyű lenne azt mondani fölényesen: „Ezek a mai fiatalok!”, és beletörődni abba, hogy a jövőben szorongó, tehetetlen áldozatként fogjuk görgetni a rossz híreket. Én inkább arra biztatok mindenkit, hogy lássuk meg a helyzet kínálta lehetőséget! Ha a mi korunk az „agyrohasztás” világa, akkor mi, a Z generáció keresztyénei, egyedülálló esélyt kaptunk arra, hogy kitűnjünk. Az agyrohasztás kultúrájában építőkké válhatunk.

Az építők nem csupán alkotnak valamit; ők azok, akik a töröttet, az elhanyagoltat vagy a felszíneset megragadják, és megpróbálják egésszé, értelmessé és tartóssá tenni. Egy olyan világban, ahol sokszor a zaj fontosabb, mint a tartalom, az építők a mélységet keresik. Egy olyan világban, ahol mindenki gyorsan akar véleményt mondani mindenről, ők a komplex dolgokkal is foglalkoznak. És ami a legfontosabb: ebben a romló világban az építők olvasnak.

A nyugati civilizációt is olvasó emberek építették fel.

Arisztotelész Platónnál tanult. Jefferson elmélyedt Locke írásaiban. Nietzsche vitázott Dosztojevszkijjel. Ben Franklin kedvenc szerzője Cicero volt. Patrick Henry pedig ismerte a Bibliát.

A keresztyének számára ez még mélyebb jelentőséggel bír. Az Ige népeként arra kaptunk elhívást, hogy úgy olvassunk, gondolkodjunk és kapcsolódjunk a világhoz, hogy az Isten igazságát tükrözze. A keresztyén építők mindig is így tettek – foglalkoztak koruk eszméivel, és amit tanultak, azzal formálták a kultúrájukat. Pál ismerte a görög filozófiát (Csel 17). C. S. Lewis rajongott George MacDonaldért. Martin Luther King Jr. Gandhit tanulmányozta. Blaise Pascal Szent Ágostontól tanult. Isaac Newton Galileit tanulmányozta. Florence Nightingale John Stuart Millt olvasta.

A múlt története azt példázza számunkra, hogy csak azok az emberek képesek új fejezetet nyitni a történelemben, akik olvasnak. Ennek oka az, hogy az olvasás megtanít minket kritikusan gondolkodni, megérteni az összefüggéseket, és eligazodni a bonyolult dolgokban – ezek mind létfontosságúak ahhoz, hogy megértsük a saját kultúránkat, és egy jobb világot építsünk.

A High Conflict (Nagy konfliktus) feltárja, hogyan ragadnak bele társadalmak a megosztottság körforgásába, míg az Anna Karenina elgondolkodtat azon, vajon a megosztottság képes-e egy egész családot is szétszakítani.

A Karamazov testvérek feltárja az emberi természet sötétségét, míg A dicsőség súlya C. S. Lewistól emlékeztet minket arra, hogy ha igazán megértenénk minden emberi lélek örök jelentőségét, „kísértésbe esnénk, hogy imádjuk egymást”.

A The Righteous Mind (Az igaz elme) azt vizsgálja, hogy a jó emberek miért különböznek egymástól annyira, míg a Letter from Birmingham Jail (Levél a birminghami börtönből) arra ösztönöz, hogy még nézeteltérések közepette is tegyünk az igazságosságért.

A Harry Potter a bátorságot és a szeretetet ünnepli, míg az 1984 az irányításra és a félelemre figyelmeztet. Ezek a könyvek mind azt a kérdést járják körbe, hogyan formálja a hatalom a világunkat.

A könyvek segítenek eligazodni az egymással versengő igazságok keltette feszültség közepette is, megbirkózni az élet legnehezebb kérdéseivel, és empátiával fordulni mások felé. Egy olyan világban, amelyet a gyors reakciók, hashtagek és üres szlogenek uralnak, nagy szükségünk van az olvasás által nyújtott árnyalt és mélyreható ismeretekre.

Ma, amikor a „vibe” (az érzet, a hangulat) a végső tekintély, mi, Z generációs keresztyének lehetőséget kaptunk arra, hogy alakítsuk a jövőképünket. Nemzedékünk olyan világnézetre éhezik, amely nem fér el egy hirdetőtáblán – olyanra, amely tisztánlátást kínál leegyszerűsítés nélkül és együttérzést kompromisszumok nélkül. Ám ha erre a mélyebb valóságra törekszünk, akkor el kell szakadnunk a minket rabul ejtő dolgoktól, és ellen kell állnunk az azonnali kielégülés csábításának. Lehet, hogy a telefonok jól eladható szlogeneket kínálnak, de a könyvek olyan bölcsességet adnak, amely maradandó értékeket teremt.

Luke Simon

Luke Simon egy fiatal író, aki a The Crossing gyülekezetbe jár Missouri államban (USA).

www.thegospelcoalition.org/article/gen-z-brain-rot-books/

12 mód, ahogy a telefon megváltoztatja az életünket

Tony Reinke – 142x197mm, 240 oldal

Számos gondolkodó meglátásaiból, megjelent tanulmányokból és saját kutatásából merítve Tony Reinke író tizenkét fontos területet jelöl meg, melyekben az okostelefonjaink megváltoztatnak minket – jó és rossz értelemben egyaránt. Reinke bölcs gondolkodásra és egészséges szokások kialakítására szólít fel.