Hit és kétség között

Öt kérdés a szkepticizmusunkhoz

Szkeptikus környezetben nőttem fel, a kérdőjelek korában, egy olyan kultúra közepette, amely a szarkasztikus gúnyolódást részesítette előnyben a komoly gondolkodással szemben. Jobban szerettük a leegyszerűsített szlogeneket, mint a bonyolult eszmefuttatásokat. Szerettünk rámutatni a vallási képmutatásra, de ritkán fordítottuk a vizsgálódás fényét a saját nézeteink irányába.

Ráadásul zsidó családban nőttem fel, akik abban az erős meggyőződésben éltek, hogy „a zsidók nem hisznek Jézusban”. Így enyhén szólva is élt bennem némi kétség a keresztyén hittel kapcsolatban, amelynek megismerésére a barátaim bátorítottak. Meglehetősen nehezen tudtam hitelt adni egy olyan vallásnak, amely állítólag uralkodó volt Németországban, amikor hatmillió zsidó honfitársamat gázkamrákba küldték. Egy „keresztyén nemzet” úgy gondolta, hogy megtalálta a „végső megoldást” a világ problémáira: megszabadulni az olyan emberektől, mint én.

Így mélységesen együtt tudok érezni azokkal a kételkedőkkel, akik talán érdeklődnek a keresztyénség iránt, de rengeteg ellenérvvel szembesülnek, melyek távol tartják őket. Ha vonz Jézus üzenete, de úgy tűnik, nem tudsz túllépni a kétségeiden, talán hasznos lehet számodra, ha meghallgatod, hogyan dolgoztam fel én a kétségeimet.

Kiút az abszurdizmusból

Mint említettem, sok tényező tartott vissza attól, hogy elfogadjam a keresztyén hitet. A már említetteken kívül az is szerepet játszott, hogy egyetemi tanulmányaim elején néhány évig elmerültem az abszurd irodalomban és humorban. Samuel Beckett, Kurt Vonnegut és Woody Allen írásaiból kevertem magamnak intellektuális koktélt – nagy mennyiségű alkohollal megspékelve. Ez rengeteg nevetést, gúnyos élcelődést és látszólagos szórakozást eredményezett. De aztán jött a másnaposság – és nem csak az alkohol miatt. Ugyanis miután a nevetés mámora elmúlik, az abszurdizmus egzisztenciális ürességet hagy az elmében és a szívben.

Bár alámerültem az értelemnélküliségbe, továbbra is kerestem valami transzcendenst, most éppen a zene világában. Koncertekre jártam, gyakoroltam, felléptem és sok zenét hallgattam, kétségbeesetten remélve, hogy találok egy kaput a természetfelettihez vagy az istenihez. De minden darab, minden koncert, minden élmény csalódást okozott.

Azt a fajta krónikus csalódást éltem át, amit C. S. Lewis ír le a Keresztyén vagyok című könyvében a „Remény” című fejezetben. Bár akkor még nem olvastam semmit Lewistól, az életem igazolta az általa elmondottak igazságtartalmát. Mivel még a legkellemesebb tapasztalataim sem bizonyultak kielégítőnek, lényegében háromféleképpen reagálhattam:

1. Magamévá teszem az istentelen hedonizmust, és továbbra is megpróbálom hajszolni a pillanatnyi mámorító örömöket.
2. Elfogadom a cinizmus nézőpontját, és elutasítok minden reményt arra vonatkozóan, hogy az életnek van valami végső értelme.
3. Megragadom a harmadik lehetőséget, melyet Lewis így fogalmaz meg ékesszólóan: „Ha olyan vágyat találok magamban, amelyet semmilyen e világi tapasztalat nem tud kielégíteni, akkor az a legvalószínűbb magyarázat, hogy egy másik világ számára vagyok teremtve” (Keresztyén vagyok, 132. o.).

Mivel a harmadik válasz volt az egyetlen, amely reményt kínált, ennek hatására elolvastam az Újszövetség egyik példányát, amelyet a barátaimtól kaptam évekkel korábban. Olvasás közben úgy találtam, hogy Jézus lenyűgöző és briliáns, aki kihívás elé állítja és gyökeresen megváltoztatja az embert. Bár nem tűntek el azonnal az ellenvetéseim, Jézus üzenetének és életének ereje kezdte beárnyékolni a kétségeimet. Ő lett az – és ma is az –, aki meghatározza számomra, hogy merre billenjen a mérleg nyelve.

Beleástam magam a válaszok keresésébe, ragaszkodva ahhoz, hogy megtaláljam a fellelhető legjobb érveket. Bár olvasmányaim egy része meglehetősen száraznak tűnt Máté evangéliumának ragyogó elevenségéhez képest, mégis szükség volt rá. El kellett oszlatnom a Biblia megbízhatóságával, a feltámadás történetiségével, az ószövetségi próféciák újszövetségi értelmezésének érvényességével és számos más kulcsfontosságú kérdéssel kapcsolatos kételyeimet. De végül a keresztyénség mellett szóló érveket meggyőzőbbnek találtam, mint az ellene szólókat.

Öt kérdéscsoport

Miközben válaszokat kerestem a keresztyénséggel kapcsolatos kérdéseimre, azon kaptam magam, hogy saját szkepticizmusommal kapcsolatban is kérdéseket teszek fel. Ahelyett, hogy csak a hitet kérdőjeleztem volna meg, elkezdtem kételkedni a kételyeimben. Eközben saját hitetlenségem alapjait kezdtem egyre törékenyebbnek érezni.

Ha te is hasonló helyzetben vagy, érdeklődsz Jézus iránt, de a kérdések visszatartanak, arra bátorítalak, hogy kérdőjelezd meg a kétségeidet, és nyitott elmével fedezd fel a Krisztusba vetett hitet! Íme öt kérdéscsoport, amelyek segíthetnek.

1. csoport: MI AZ, AMI MÁR BIZTOS?

Hol helyezkedsz el azon a skálán, melynek egyik végpontja a „mindent tudok a keresztyénségről”, a másik végpontja pedig az „alig tudok róla valamit”? Mit fogadsz el már a keresztyén hitből – és miért? Mi győzött meg ennek hihetőségéről?

2. csoport: MI AZ, AMI KÉRDŐJELES?

A keresztyénség üzenetének mely részeiben kételkedsz? Mi váltotta ki ezeket a kétségeket? Lehet, hogy a józan észen kívül más tényezők is közrejátszottak ebben? Ilyen tényezők lehetnek például az Istenben való csalódás egy megválaszolatlan ima miatt; valamilyen katasztrófa vagy szenvedés, amely az utolsó cseppnek tűnik a pohárban; keresztyén ismerőseid képmutatása; nem keresztyén módjára viselkedő keresztyénekről szóló beszámolók.

3. csoport: MIRE KELL ODAFIGYELNI?

Mennyire erősek a kétely mellett szóló érveid? Beszéltél ezekről valakivel, akiben megbízol, hogy őszinte visszajelzést kapj, vagy bezárkóztál szkepticizmusod fala mögé? Kerested-e a legjobb érveket a keresztyén nézőpont mellett – nem csupán a keresztyénség sekélyes és ostoba „védelmezését”?

4. csoport: MIK AZ ALTERNATÍVÁK?

Nagyobb hitelt adtál-e saját érvelési képességednek, mint a hit alátámasztására felhozott sok-sok érvnek? Gondoltál-e már arra, hogy te is beleestél a kronológiai sznobizmus hibájába – azaz úgy gondolod, hogy az új érvek jobbak a régebbi, „hagyományosabb” nézőpontoknál, egyszerűen azért, mert újabbak? Milyen meggyőződések alkotják jelenlegi gondolkodásmódod gerincét? És hová vezetnek a jelenlegi meggyőződéseid a jövőben, különösen a földi életed végén? Ad-e a szkepticizmusod reményt, célt, értelmet és erőt?

5. csoport: MI JÖN EZUTÁN?

Ha hinnél (vagy visszatérnél a hithez), hogyan nézne ki ez számodra? Hogyan változtatná meg az életedet? Milyen kérdésekkel kellene foglalkoznod? Ki tudna segíteni neked a kétségeid feldolgozásában?

A hitetlenség leküzdése

Időnként még mindig kételyek merülnek fel bennem – különösen akkor, amikor valamilyen szörnyű természeti katasztrófáról vagy egy keresztyén ember képmutatásának leleplezéséről hallok híreket. De a legjobb bibliai, komoly és átgondolt keresztyén válaszok még a legfájdalmasabb kihívásokra is választ kínálnak, és legyőzik az ellenvetéseimet. Beleborzongok, ha arra gondolok, milyen lenne most az életem, ha nem hagytam volna fel az abszurdizmussal, az erkölcstelenséggel és az élvezetek hajhászásával. Még mindig rácsodálkozom, hogy Isten közbelépett reménységével, szeretetével és kegyelmével.

Remélem, hogy a te esetedben is a keresztyénség által kínált legjobb érvek fognak szembekerülni a kételyeiddel. Hajlandó vagy-e te is elmondani azt, amit egykor valaki így fogalmazott meg Jézusnak: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9,24)?

Randy Newman

www.desiringgod.org/articles/between-faith-and-doubt

Randy Newman (1956–2024) tanárként és íróként dolgozott a Connection Points nevű szolgálatnál, melynek célja, hogy Jézushoz hasonlóan megszólítsa az emberek szívét. A C.S. Lewis Intézet vezető oktatójaként is szolgált. Legutóbbi könyve a Questioning Faith: Indirect Journeys of Faith through Terrains of Doubt (A hit megkérdőjelezése: A hit közvetett utazásai a kétségek terepén).

---