Önmagunk megértése

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor felismerjük, hogy a bűn olyan, mint a rák: elrontja életünket, és felemészti a valódi békesség, öröm és boldogság lehetőségét. Van egy romlottság általában az emberekben, és ha őszinték vagyunk, saját magunkban is.

A pszichológusok és evolúcióbiológusok igyekeznek megmagyarázni ennek okát, és többé-kevésbé meggyőző válaszokat adnak. Ám egyikük sem kínál olyan magyarázatot vagy választ, amely oly mélyen összecseng az ösztöneinkkel és az életünkre vonatkozó érzéseinkkel, mint a keresztyénség. A keresztyénségnek nem a bűntudat beteges túlhangsúlyozása miatt van annyi mondanivalója a bűn kérdéséről, hanem mert az emberi bűn problémáját illetően reális diagnózist és olyan orvosságot kínál, ami új, kielégítő és értelmes élettel jár.

Mielőtt tehát elvetnénk a keresztyénséget, kétségkívül bölcs dolog megvizsgálnunk, mi is pontosan ez a diagnózis és orvosság. A bibliai diagnózist az Éden kertjéről szóló Genezisbeli beszámoló, az egész irodalom egyik leghíresebb története tartalmazza. Ez egyúttal az egyik legalapvetőbb történet. Megtudjuk belőle, hogy a Teremtő egy rendkívül ígéretes és érdekes paradicsomkertbe helyezte az első emberpárt. Szabadon és szívük megelégedésére élvezhették és fölfedezhették a kertet és környékét. Ám az egyik gyümölcstől Isten eltiltotta őket – „a jó és a rossz tudásának fájáról” nem ehettek (1Mózes 2,17). Azonban ez a tilalom távolról sem csorbította az emberi lét státuszát, sőt elengedhetetlen volt az emberek mint erkölcsi lények páratlan méltóságának megteremtéséhez.

Ahhoz, hogy az erkölcs valóságos lehessen, az embereknek rendelkezniük kell bizonyos fokú szabadsággal. Ugyanis ahhoz, hogy erkölcsi lények legyenek, szükség van jó és rossz közti valóságos erkölcsi választásra. Lennie kell egy erkölcsi határnak. Az egyik gyümölcs tehát tilos volt. A kert minden fájáról szabadon ehettek, kivéve egyet. Isten megmondta nekik, hogy amely napon esznek belőle, biztosan meghalnak.

Ez az ősi történet azután bemutatja, hogy a kígyó (az ellenség) hamis színben tüntette föl Istent, arra utalva, hogy Isten kigúnyolta az embereket, amikor gyönyörű fákat és zamatos gyümölcsöt tartalmazó pompás környezetbe helyezte őket, majd megtiltotta nekik e gyümölcs fogyasztását. Az ellenség azt is sugallta, hogy Isten korlátozni kívánta az emberi szabadságot, amikor nem engedte, hogy az emberek Istenhez hasonlóvá váljanak. A megtévesztés bevált.

Az „eredendő” bűn, amely kezdettől fogva megfertőzte az emberiséget, az emberi szellem lázadása volt teremtő Istenével szemben – amely lázadás megváltoztatta a teremtmény viszonyulását a teremtőjéhez, a többi emberhez és a körülöttünk levő teremtett világhoz. Amint az első emberek megízlelték a tiltott gyümölcsöt, megtapasztalták a szégyent, a szorongást és mindenekelőtt az Istentől való elidegenedést. Az Istennel való kapcsolatuk halálát elkerülhetetlenül, bár nem azonnal követi a fizikai halál. A férfi és a nő, akik addig Isten örömét és barátságát élvezték, ekkor úgy érezték, hogy Isten az ellenségükké lett, és ijedten elrejtőztek előle.

Menekülőben

Mi, emberek azóta is menekülünk. Az emberi szívben lappang a gyanú, hogy Isten – ha egyáltalán létezik – ösztönösen ellenséges velünk szemben. Eltiltja tőlünk a természetes örömök élvezetét, és lélektanilag elnyom minket. Meggátolja, hogy kihozzuk magunkból a bennünk rejlő összes képességet. Az olvasó talán most is éppen így gondolkodik – azt képzelve, hogy Isten egy zaklató zsarnok, és mindenért ő a hibás.

A Genezis szövegére vetett felszínes pillantás is azt mutatja, hogy ez a panasz súlyos torzításon alapul. Isten kétségkívül kíváncsivá teremtette Ádámot, de nem elégedetlenné. Az első emberek kíváncsiságának kielégítése nem ütközött akadályba. Ellenkezőleg: a lehetőségek egész világa vette körül őket. Isten bátorította őket, hogy lássák el a dolgok – esetükben az állatok – elnevezésének lebilincselő feladatát, amely a tudomány lényegével függ össze. Isten azt akarta, hogy feltárják az általa teremtett világegyetemet, és fölfedezzék az ő bölcsességének kincseit.

Ami a „tilalmat” illeti, figyeljük meg, hogy csak egy dolog volt tiltott, és az adott gyümölcs sem azért volt tiltott, hogy korlátozza az emberiséget, hanem azért, hogy bizalmon alapuló kapcsolatba kerülhessenek a Teremtővel. Valóban eldönthették, hogy megbíznak a Teremtőben, és hisznek szavának, vagy megragadják azt, amit szerintük a tőle való függetlenségük kimondása nyújt nekik.

A bibliai diagnózis tehát az, hogy bűnös természetet örököltünk, majd elkezdtünk önszántunkból vétkezni. Mindenfelől hat ránk és szorongat minket a megromlott, bűnös világ ethosza. Az Újszövetség ezt így fogalmazza meg: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” (Róma 3,23). Ám ezt sokan nagy igazságtalanságnak látják. „Nem mi kértük, hogy egy gyökerében romlott faj gyermekeként jöjjünk világra – mondják. – Miért kéne elítéltetnünk azért, amit eredetileg másvalaki tett?” Ezt az észszerű ellenvetést Szent Pál válaszolja meg ugyanazon levél egy későbbi kijelentésében: „Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká” (Róma 5,19).

Mivel személy szerint nem nekünk köszönhető a bűn világba jövetele, személyesen nem vagyunk abban a helyzetben, hogy orvosoljuk az egész helyzetet. Ezért észszerű az Újszövetségben felajánlott megoldás, mely szabadulást nyújt az emberi bűnből, mivel (egyedül) ez mérhető össze a probléma nagyságával. Miután másvalaki tette következtében lettünk bűnösökké, a szabadulást és megváltást Isten ugyanilyen módon ajánlja fel nekünk ingyen: azáltal, amit egy másik Személy tett, nem pedig azáltal, amit mi magunk tehetünk. Ezért jött Jézus, amint maga mondta:

Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.

Márk 10,45

Sokan nem ismerik föl, milyen súlyos a baj, s ezért mintha nehezen megragadhatónak találnák a helyettes szenvedés elvét; ami sok félreértéshez vezet. Ennek egyik oka az Istentől való emberi elidegenedés egy másik következménye: az az elterjedt hiedelem, hogy a jótetteink halmozásával kiérdemelhetjük Isten elfogadását. Hiszen az életben sok minden érdemen alapul – a felsőfokú végzettség vagy egy állás megszerzése, az előléptetés stb.

Az Istentől kapott bűnbocsánat megtalálása

Az ítélet csakis úgy kerülhető el – amint azt Krisztus szeretettel elmondja nekünk –, ha nem próbáljuk többé az érdemeink alapján elnyerni az elfogadtatást, hanem Jézusra bízzuk magunkat, hogy üdvösséget nyerjünk. Hadd ismételjem meg: az Isten előtti elfogadás nem azon múlik, hogy elérjük-e a tökéletesség mércéjét, amelyet emberileg egyébként is lehetetlen elérni. A jó hír az, hogy – amint az Újszövetség ismételten elmondja – az üdvösséget vagy szabadítást, melynek révén Isten kész elfogadni minket, az Ő kegyelmi ajándékaként kapjuk: „Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Efezus 2,8-9).

De mint minden ajándékot, ezt is el kell fogadni. Ez az elfogadás nem automatikus; magában foglalja a bűnbánó megtérést és a bizalmunk Istenbe vetését mint az akaratunk szándékos cselekedetét. Fontos ennek a logikája: mivel az Isten elleni eredeti lázadás magában foglalta a bizalmatlanságot és a függetlenség megragadását, a visszaút elkerülhetetlenül magában foglalja e hozzáállás megbánását, az Istenbe vetett bizalmat és az Őrá hagyatkozás megtanulását. Tartalmazza a következő két dolgot:

1.    Bűnbánó megtérés – a szív és az elme megváltozása, annak felismerése, hogy bűnösök vagyunk, és megsértettük Istent; valamint egyetértés Isten ítéletével az életünkben levő bűnt illetően, amely pusztított minket; elfordulás a bűnünktől; továbbá annak felismerése, hogy Jézus magára vette az ítéletet, melyet mi érdemeltünk ki.

2.    Hit – az elkötelezettség és bizalom szándékos döntésével elfogadjuk Krisztustól az üdvösség ajándékát, melyet nem érdemelhetnénk ki és nem biztosíthatnánk magunknak.

Egyesek erre azt mondják, hogy ez nem lehet igaz, mert ha az üdvösség nem az érdemeinken múlik, akkor boldogan élhetünk tetszésünk szerint, és Isten úgyis elfogad minket. Nem így van. Aki így áll ehhez a kérdéshez, az azt mutatja, hogy semmit sem értett meg a bűnbánó megtérés jelentéséből. Nincs üdvösség annak, aki folytatni akarja a vétkezést.

Ugyanis Krisztussal ugyanúgy vagyunk, mint a házassággal – melyben az imént mondottak értelmében a kapcsolat elején történik az elfogadás –, pontosan ugyanúgy. Abban a pillanatban megtörténik az elfogadásunk, amikor bűnbánattal megtérünk és bízunk Őbenne. Attól kezdve az Ő tetszésére kívánunk élni, nem azért, hogy elfogadjon minket, hanem mert már elfogadott. Ha másként cselekszünk, az azt mutatja, hogy sosem értettük meg, mit jelent valójában az üdvösség.

Amikor aznap a Magyarországot átszelő vonaton a beszélgetőtársam kijelentette: „mindez azon múlik, hogy kicsoda Jézus”, megértette, hogy a keresztyénség lényege Jézus Krisztus személye. A keresztyénség üzenetének csak akkor van értelme, ha Ő az, akinek mondta magát: a testet öltött Isten, a Megváltó. Elképesztő állítás ez, és e könyvben ezért hoztunk fel oly sokféle forrásból olyan bizonyítékokat, amelyek alátámasztják ezen állítás igazságát. 

John Lennox

A cikk adaptáció a szerző Megmagyarázhat-e mindent a tudomány? c. könyvéből.

John C. Lennox az Oxfordi Egyetem emeritus matematika professzora, emellett tudmányfilozófiával és keresztyén hitvédelemmel is foglalkozik. A világ számos egyetemén tartott előadásokat, nyilvános vitákat folytatott olyan ateista gondolkodókkal, mint Richard Dawkins és Christopher Hitchens.

Megmagyarázhat-e mindent a tudomány?

John C. Lennox – A/5, 128 oldal

A tudomány mindent meg tud magyarázni? Gyakran tűnik úgy, hogy a 21. században nincs szükségünk a keresztyén hitre, hiszen a tudomány oly nagy betekintést engedett már a világegyetem rejtelmeibe. Mai állás szerint a tudomány és a hit egyszerűen nem fér össze.
De vajon tényleg így van? John Lennox professzor tudósként és keresztyénként szerzett tapasztalataira, valamint ezek kapcsolatáról folytatott évtizedes baráti vitáira és beszélgetéseire támaszkodva bemutatja, hogyan tekinthetjük ezt a két feltételezett ellenséget jó barátnak, és hogyan profitálhatunk mindkettőből.