A Halloween éjszaka, amely megváltoztatta az életemet

1998-ban Halloween éjszakáján bulit rendeztem a Virginia Tech egyetemvárosban lévő lakásomban. Húsz éves voltam akkor, és életem legvadabb időszakát éltem. Három női szobatársam és egy barátnőm volt, és a szabadidőm nagy részét füvezéssel, kokainozással és ivással töltöttem.

Felkészültem a szórakozás kimaxolására. Mivel a buli „epikusnak” ígérkezett, meghívtam egy régi középiskolai barátomat a hétvégére. Dave és én együtt sportoltunk és buliztunk az évek során, így izgatottan vártam, hogy láthassam őt.

Amikor Dave megérkezett, örömmel üdvözöltem és a szobámba vezettem, ahol büszkén mutattam meg neki a vendégfogadó ajándékokat. Az asztalomon egy zacskó fű és a kedvenc söre állt, és elmondtam neki, hogy van egy lányismerősöm, akivel megismerkedhet a hétvégén.

De Dave nem úgy reagált, ahogy vártam. Helyette óvatosan becsukta az ajtót, és leült az ágyra. A szemembe nézett, és azt mondta, hogy többé már nem csinál ilyen dolgokat. Azt mondta, hogy keresztyén lett; szereti Jézust, és azért jött, hogy elmondja nekem, hogy Jézus engem is szeret.

Hatalmasat nevettem rajta.

Dave egész éjjel ott maradt az őrült bulinkon. A barátaim odajöttek és megkérdezték, mi van a haverommal. Amikor elmondtam nekik, hogy keresztyén lett, mindannyian gúnyolódni kezdtünk, és azt mondtuk: „szegény srác”, mintha valami betegséget kapott volna el, vagy ilyesmi.

Kísértő szentség

De ahogy telt az éjszaka, a szívem egyre nyugtalanabb lett.

Abban a szobában, a zene és a nevetés közepette, nem hagyott békén a dolog. Dave-nek olyan békéje volt, amit semmilyen drog vagy alkohol nem tudott biztosítani. Annak az éjszakának a vége életem hátralévő részének a kezdete lett. A következő napokban Dave és én sokat beszélgettünk az evangéliumról. Szentírásból vett részleteket adott elolvasásra, és megpróbált válaszolni a kérdéseimre – még a gúnyolódásaimat is elviselte. Többször beszéltünk telefonon, e-maileket váltottunk. Az alábbiakban az egyik ilyen e-mail családbarát változata következik, amelyet körülbelül egy héttel a látogatása után küldtem neki:

Dave!

Haver, beszélnünk kell. Csúcs, hogy most már te vagy Mr. Vallásos, de szeretném, ha tudnád, hogy aggódom érted. Azt akarom, hogy vigyázz, nehogy túlzásokba ess, és furcsán kezdj el viselkedni nekem. Úgy értem, tudom, hogy templomba járni jó dolog, és hogy Isten létezik, meg minden, de ha nem vigyázol, lemaradsz arról, hogy miről is szól az élet valójában.

Tudom, hogy csak próbálsz jó fiú lenni, meg minden, de amikor eljöttél ide, és nem akartál inni, úgy néztél ki, mint egy idióta. Úgy értem, csak ültél ott dugóval a szádban. Mégis mi bajod van?

Nem akarok bunkó lenni, de nagyon aggódom érted. Tudom, hogy csak prédikálsz nekem, mert a barátom vagy, meg minden, de hidd el, nagyon is jól vagyok – Isten és én remekül kijövünk egymással. Tudom, hogy időnként megőrülök, de nem hiszem, hogy Isten a pokolra küldene azért, mert néha jól érzem magam. Úgy értem, ő megérti, hogy csak egy kicsit szórakozom. Nem vagyok rossz ember, és ő ismeri a szívemet. Egyetértek azzal, hogy időnként kicsit megőrülök, de ez jót tesz a léleknek, nem igaz? No, elég is ebből. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan visszatérsz a normális kerékvágásba, és elszívhatunk egy kövéret ünneplésképpen. Légy jó fiú és üdvözlöm Jézust.

Garrett

Hencegésem ellenére kezdtem magam kényelmetlenül érezni a bulikon. Mocskosnak és zavarodottnak éreztem magam. Végül visszavonultam a hálószobámba, és becsuktam az ajtót: Oké, Istenem, ha tényleg létezel, mutass nekem valamit! Ahogy kétségbeesetten lenéztem, megláttam a Bibliám sarkát, melyet a szüleimtől kaptam, amikor főiskolára mentem. Egészen addig az ágyam alatt hevert elfeledten. De azon az éjszakán valamiért kikandikált onnan.

Leültem az íróasztalomhoz, és bibliai rulettet kezdtem játszani. Ezékiel 18. fejezeténél nyílt ki a Szentírás. Elkezdtem olvasni, és ez jött elém:

„Annak kell meghalnia, aki vétkezett. (…) De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem kell meghalnia. Azokat a vétkeket, amelyeket elkövetett, elfelejtem majd neki. (…) Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az Úr –, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen. (…) Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg…? Hiszen nem kívánom a halandó halálát – így szól az én Uram, az Úr –, térjetek hát meg, és éljetek!” (Ez 18,20-23.32-32)

Teljesen kikészültem.

Becsuktam hát a Bibliát, és azt mondtam: „Istenem, próbáljuk meg újra”. Ezúttal a Római levél 2. fejezeténél nyílt ki:

„Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róm 2,4)

Ez még jobban megrémített.

Ő pedig ott állt

Néhány héttel később, a karácsonyi szünetben otthon voltam, és beszedtem jó pár ecstasy tablettát. Valamikor éjfél után furcsán kijózanodtam, és ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy felhívjam Dave-et. Dave eljött hozzám, kezében a Bibliájával, könnyek gördültek végig az arcán.

Leültünk, és elmondtam neki, hogy többet kell megtudnom Istenről. Megkérdezte, hogy tudom-e, mit csinált éppen, amikor felhívtam. Aztán elmondta, hogy ugyanazt csinálta, amit minden este, mióta elhagyta a Virginia Tech-et – imádkozott értem.

Folytattam a Biblia olvasását, és továbbra is sokat beszélgettem Dave-vel. Azt mondta nekem, hogy Isten arra teremtett, hogy szeressem és imádjam Őt. Elmagyarázta, hogy azért volt bűntudatom, mert Isten ezen keresztül mutatta meg nekem, hogy lázadok ellene. Úton voltam a pokolba. De Jézus meghalt a hozzám hasonló bűnösökért – majd feltámadt a halálból, hogy kegyelmet adjon, ha elfordulok a bűneimtől, és hiszek benne. Azt mondta nekem, hogy Jézus megbocsátja minden bűnömet, megváltoztatja az életemet, és örökre az övé leszek.

Nem tudom biztosan, hogy aznap este történt-e, vagy az azt követő hetekben, de Isten megmentette a lelkemet. Elkezdtem falni a Bibliát. Többé már nem úgy olvastam, mint egy régi történetekből álló könyvet – olyan lett számomra, mint egy reflektor, amely átkutatta a lelkemet, és megmutatta nekem bűneim mélységeit, és Isten irántam való szeretetének még nagyobb mélységeit Jézusban.

Dave kiállt Krisztus mellett azon az éjszakán Virginia Tech-ben. Isten arra használta őt, hogy olyan üzenetet közvetítsen felém, amely örökre megváltoztatta az életemet. Minden Halloween estén felhívom Dave-et, és megköszönöm neki a bizonyságtételét. Elég reménytelen jelölt voltam a keresztyénségre. Szerettem a bűneimet. Szerettem az életemet. Nagyon kemény szívem volt. Dave előtt sokan próbáltak velem beszélgetést kezdeményezni az evangéliumról. De én nem akartam Jézust. Ő azonban valamiért akart engem.

Bárkivel megtörténhet

Arra bátorítom az olvasót, hogy emlékezzen erre: Isten kegyelme erősebb a legkeményebb szívnél is. A Róma 1,16-17 szerint „nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni.«”

Ki a legvalószínűtlenebb ember Jézus követésére, akit ismerünk? Szánjunk egy kis időt arra, hogy elgondolkodjunk ezen!

Eszünkbe jut egy név?

Jézus meg tudja menteni ezt a személyt.

És lehet, hogy éppen mi leszünk „Dave” ennek a személynek az életében – az, akit Ő arra használ, hogy az evangéliumot továbbadja.

Álljunk ki Krisztus mellett, és bízzunk benne, hogy az Ő dicsőségére használ minket! Lehet, hogy ez megmenti valaki lelkét.

Gareth Kell

thegospelcoalition.org/article/night-changed-life/

Garrett Kell (teológus mesterszak, Dallasi Teológiai Szeminárium) a virginiai Alexandriában található Del Ray Baptista Gyülekezet vezető lelkésze, és a The Gospel Coalition Tanácsának tagja. Feleségével, Carrie-vel hat gyermekük van.

Indulás Isten felé

Christoph Hochmuth – 123×182 mm, 120 oldal

Ismerős a jelenség: egy zsúfolt élet, és mégis újból és újból üresség? Gyakori irányváltás, és mégis vágyakozás belső békesség és egy biztos irány után? Christoph Hochmuth olyan fontos kérdésekkel foglalkozik, mint az ember nagy hiányérzete és vágyakozása egy beteljesedett élet után. Szembe állítja az emberi lényt Isten lényével, és rámutat arra, hogy Jézus Krisztusnak 2000 év után is aktuális üzenete van számunkra.