Szabbat: Isten jó ajándékának elfogadása

Keresztyén családban felnőve, sosem tanultam meg a szabbat megélését. Tudtam, hogy a Tízparancsolat egyik pontja a szabbat megtartásáról szól: emlékezz meg róla és szenteld meg azt. A vasárnapot az „Úr napjának” hívták, de rendkívül zsúfolt volt, semmiképpen sem a nyugalom napja. A hétfő reggeleket szinte megkönnyebbülésként éltem meg.

Így hát évekig nem gyakoroltam a szabbatot. Még akkor sem – sőt, talán különösen akkor nem –, amikor az orvosi pályát elhagyva fizetett gyülekezeti szolgálatba álltam.

Szóval mi is az a szabbat?

Izráel számára, csakúgy mint a teremtésben, ez a hetedik nap volt (amit mi szombatnak hívunk). Néhány keresztyén szerint ma is a hetedik napi szabbatot kellene megtartanunk. Jézus és a zsidó apostolok így tettek^[1], de a jeruzsálemi gyülekezet pogánykeresztyéneknek küldött levele (amelyet a Cselekedetek könyve 15. fejezete örökít meg) ezt nem követelte meg. A szabbat-parancsolat az egyetlen a Tíz közül, amelyet az Újszövetség nem ismétel meg kifejezetten a keresztyéneknek szóló parancsként. Ezenkívül a Cselekedetek könyve nem tesz említést semmilyen vitáról azzal kapcsolatban, hogy ez a pogány háttérből jövő hívőket érinti-e, és a történelem azt mutatja, hogy a korai keresztyének nem gyakorolták.

Némelyek szerint az első nap (vasárnap) lett a keresztyén szabbat. Én erre nem látok semmilyen bibliai alapot. A legkorábbi keresztyének vasárnaponként gyűltek össze^[2], vélhetően azért, mert az volt a feltámadás napja^[3], de ezt sohasem nevezik szabbatnak. Valószínűnek tűnik, hogy a pogányok közül megtért korai keresztyének a hét első napján még dolgoztak.

Egy harmadik lehetőség szerint nincs rögzített heti keresztyén szabbat-nap. A legtöbb bibliamagyarázó egyetért abban, hogy erre utal a levelek egyetlen hivatkozása a „szabbat-napokra”, a Kolossé 2,16, ahol Pál úgy említi ezeket, mint azon szabályok egyikét, amelyek nem kötelezőek számunkra, és amelyek alapján nem szabadna egymást megítélnünk. Úgy tűnik, ezt támasztja alá a Róma 14,5 is, ahol Pál úgy hivatkozik arra, amikor valaki „az egyik napot különbnek tartja a másik napnál”, mint amit a keresztyének nem követelhetnek meg egymástól, és nem használhatnak egymás megítélésének alapjaként. E vers legtermészetesebb olvasata az, hogy nemcsak a zsidók által megtartott ünnepekre utal, hanem a heti hetedik napi szabbatra is.

Tehát meg kell-e tartaniuk a keresztyéneknek a heti szabbatot?

Egy nagyon fontos értelemben, amit nem szabad szem elől tévesztenünk, minden nap szent számunkra – Istennek szentelve, és azon a nyugalmon alapul, amelyben elengedjük az önmegváltó cselekedeteket, és Őrá bízzuk magunkat.^[4] Nem csak egyetlen különleges napnak kellene lennie, amikor Istenre gondolunk, imádjuk és szolgáljuk Őt, miközben a többi nap a miénk, hogy kedvünk szerint éljünk velük. Minden nap az Övé, és az egész életnek istentiszteletnek kell lennie.

De a heti szabbatok megelőzik Izráelt, visszanyúlnak a teremtéshez. Ez egy olyan ritmus, amelyet Isten beleszőtt abba, ahogyan megalkotott minket, és amit a javunkra teremtett, ahogy Jézus tanította.^[5] Úgy vélem, mi sem vagyunk kevésbé hajlamosak elfelejteni Istent és az Ő jóságát, mint Izráel volt. Ezenfelül úgy gondolom, hogy a szabbat elhanyagolása kárunkra van, különösen a folyamatos kommunikáció mai korában. Az utóbbi években felfedeztem a heti egyszeri kikapcsolás örömét. Nálunk a szombat ez a nap – nem a hetednapiak táborában akarom bebiztosítani magam, de a családomnak ez szabadnap, és nincs semmi, amire ne mondhatnék nemet. Másnál ez persze lehet ettől eltérő is.

Szóval, a rendszeres szabbat, ha nem is kötelező, de legalábbis jó ötlet.

De hogyan tartsuk meg a szabbatot?

Ezt érdemes átgondolnunk az Izráelnek adott szabbat-parancsolat két igéje mentén: emlékezz meg róla és szenteld meg azt.

EMLÉKEZZ MEG – A NAP KIÜRÍTÉSE

Kezdjük a nap kiürítésével. Pihenjünk. Hagyjuk abba a munkát és az aggódást. Alakítsunk ki egy kíméletes időbeosztást, ne legyen benne semmi fárasztó vagy eredményorientált. Legyen dicsőségesen improduktív gazdasági szempontból. Kapcsoljuk ki a mobilt, vagy legalábbis csak ritkán nézzünk rá. A nyugalomnapunkon félretehetünk más dolgokat is, amelyek megterhelnek, vagy bálványimádásra csábítanak. De a ránk bízottakról való gondoskodást ne hanyagoljuk el! Azzal, hogy szabbatnapon gyógyított, Jézus megmutatta, hogy ezen a napon sem bújhatunk ki az alól, hogy segítsünk mások égető szükségében. A szabbat egyébként sem a magányról szól. Akkor a leggazdagabb, ha másokkal közösen éljük meg.

Fontos megjegyeznünk, hogy a szabbat nem a kimerültség utáni pihenésről szól. Isten megpihent az első szabbat-napon, pedig Ő nem volt fáradt. Ki akarta élvezni jó teremtését, és példát akart mutatni nekünk erre az örömre. A szabbat volt Ádám és Éva első teljes napja: azért pihentek meg, hogy Istenben gyönyörködjenek, mielőtt elkezdtek volna Istenért dolgozni. Úgy osszuk be tehát a munkahetünket, hogy a szabbat ne csorbuljon. A szabbat élvezetéből fakadóan dolgozzunk, ne pedig azért, mert a kimerültség miatt rászorulunk a pihenésre.

Lehet, hogy azon tűnődünk, melyik napot választhatnánk szabbatnak. Segíthet, ha egy 24 órás időszakban gondolkodunk. Ez nem feltétlenül az egyik napi ébredéstől a következőig tart. Tehetjük azt, amit a zsidók: kezdhetjük a szabbatot az egyik nap naplementéjekor, és befejezhetjük a következő naplementekor. Ez lehetővé teszi, hogy mindkét napon végezzünk némi munkát, mégis megtartsuk a szabbatot egy teljes 24 órás időszakra. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy minden héten ugyanannak a napnak kell-e lennie. Általánosságban úgy gondolom, a legjobb, ha fix napunk van, mert ez segít a tervezésben. Alkalmanként azonban szükség lehet arra, hogy azon a napon dolgozzunk, amely általában a szabbatunk (ahogy én is teszem néha, ha szombatra olyan felkérésem van előadásra, amelyet úgy érzem, el kell fogadnom). Ha így történik, gondoskodjunk róla, hogy legyen egy másik szabadnap azon a héten szabbatként (vagy kettő a következő héten, ha ez nem lehetséges).

Talán a kérdésünk inkább arra irányul, miként tudnánk egyáltalán minden héten egy teljes 24 órát kivenni. Úgy gondoljuk, nem tudjuk beleszorítani az összes elvégzendő feladatot a többi hat napba. Ez valójában hit kérdése. Bíznunk kell abban, hogy Isten gondoskodni fog. A bibliai idők Izráele számára – önellátó gazdálkodó és halász társadalomként – ez nagyobb kihívást jelentett, mint amilyen valószínűleg nekünk. Bízniuk kellett Istenben, hogy hat nap alatt elegendőt ad nekik ahhoz, hogy hét napig táplálkozhassanak. Ez erőteljesen megmutatkozott, amikor a mannán éltek a pusztában. A hatodik napon eleget kellett gyűjteniük ahhoz, hogy az két napig kitartson.

A szabbat a hit cselekedete. Hit abban, hogy Isten fenntart és gondoskodik rólunk még akkor is, amikor nem dolgozunk, és emlékezés arra, hogy nem az a legfontosabb, amit mi teszünk (még az sem, amit Istenért teszünk), hanem az, amit Ő tesz (beleértve azt is, amit értünk tesz). Ez vezet el minket a másik mozzanathoz – a nap tartalommal való megtöltéséhez.

SZENTELD MEG – A NAP CÉLIRÁNYOS MEGTÖLTÉSE

Ezután, mivel kiürítettük a napot, már megtölthetjük tartalommal. A szabbat nem csupán egy szabadnap másféle munkák elvégzésére vagy tartalmatlan kikapcsolódásra. Ez a nap Isten számára elkülönített nap: neki szentelt idő, hogy tőle függjünk. A szabbat emlékeztet minket arra, hogy ami igazán számít, az nem az Istenért végzett munkánk, hanem az Ő értünk végzett munkája. Letehetjük a lantot, a világ mégis forog tovább, és az országa tovább növekszik.

Az ószövetségi törvény szabbat-parancsolatainak két alapköve kijelöli számunkra a fókuszt.

Először is, a teremtés alapköve a 2Mózes 20-ban. Izráel azt a parancsot kapta, hogy tartsa meg a szabbatot, mert Isten hat nap alatt teremtett, a hetediken pedig megpihent. A szabbat annak az ideje, hogy emlékezzünk: nem mi teremtünk – mi befogadjuk, felfedezzük, sáfárkodunk Isten teremtésével, és gondozzuk azt. Lassítsunk le és figyeljünk! Tudatosan távolodjunk el azoktól a dolgoktól, amelyeket az emberek alkottak Isten teremtett világából (nem azért, mert azok önmagukban rosszak), és élvezzük az eredetit (mert az sokkal kiválóbb a legzseniálisabb technológiáinknál is). Járjuk a dombokat vagy a mezőket. Figyeljük a madarakat, ahogy Jézus tette. Elmélkedjünk Isten róluk való gondoskodásán és gondviselésén, majd emlékezzünk rá, hogy drágábbak vagyunk a verebeknél.

Másodszor, a megváltásról szóló alapkő az 5Mózes 5-ben. Amikor Isten másodszor adja át a Tízparancsolatot, a szabbatot nem a teremtésbe, hanem a megváltásba gyökerezteti. Az izraeliták már nem voltak rabszolgák, mint Egyiptomban. Isten felszabadította őket. A szabbat annak az ideje, hogy emlékezzünk: nem mi üdvözítünk – mi befogadjuk, felfedezzük, élvezzük és hirdetjük Isten szabadítását. Lassítsunk le és szemléljük Jézust az evangéliumban! Emlékezzünk, hogy nem menthetjük meg sem magunkat, sem senki mást! Ez Jézus szerepe, így egyszerűen bízzunk benne és osszuk meg Őt másokkal.

Összegzésként: Krisztus, a szabbat Ura, felkínálja nekünk a szabbat ajándékát. Miért ne tennénk hát a szokásunkká?

Paul Coulter

www.paulcoulter.net/post/sabbath-receiving-god-s-good-gift

[1]Lukács 4,16; Cselekedetek 17,2

[2]Cselekedetek 20,7; 1Korintus 16,2

[3]János 20,1.19

[4]A Zsidókhoz írt levél 4,9 verse azt mondja: „A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére.”. Ez a saját cselekedeteinktől való megpihenés az Isten cselekedeteibe vetett hit által. Belépünk a szabbat nyugalmi állapotába, felismerve, hogy Isten cselekedetei elegendőek az üdvösségünkhöz. Ebben az értelemben a keresztyén ember számára minden nap szabbat.

[5]Márk 2,27

Örök megtérülés – A munka, a vagyon és a bölcsesség bibliai elvei

John Lennox – A/5, 184 oldal

Lennox megszokott világosságával, bibliahűségével és bölcsességével arra hív, hogy újragondoljuk keresztyénként hozzáállásunkat a fizetés, időbeosztás, motiváció, pihenés, örök jutalom és adakozás kérdéseihez.