Szexuális bűn a szolgálók között

Az elmúlt húsz évben több ezer, szexuális bűnnel küzdő férfi érkezett szerte az országból^[1] intenzív tanácsadó műhelyünkre. Ezek több mint fele pásztor és misszionárius volt. Bárcsak a kivételt képezné a mi tapasztalatunk!

Néhány évvel ezelőtt egy teológiai professzor azt mondta nekem: „Már nem kérdezzük meg az új hallgatóinkat, hogy küzdenek-e a pornóval; feltételezzük, hogy mindegyikük küzd vele. Ehelyett azt a kérdést tesszük fel: Mennyire súlyos a küzdelmed?”

Egy missziós szervezettől hallottam, hogy jelentkezőik 80%-a önként jelzi, hogy problémát jelent nekik a pornó, aminek következtében sokszor emberhiány alakul ki a szolgálati területeken.

A pornográfia csak egyik formája a bűnnek, mely a vizuális szex, vagyis a szívben történő paráznaság alakjában jelenik meg. Ezzel szemben testi paráznaságnak számít a viszony, a több viszony párhuzamosan, a prostitúció és a homoszexualitás gyakorlása. A szolgálaton belül előforduló egyéb szexuális viselkedésformák olyan gonoszak, „a sötétség (olyan) haszontalan cselekedetei… (hogy) azokról még beszélni is szégyen” (Ef 5,11-12). Ahhoz, hogy szembenézzünk ezzel a súlyos helyzettel, helyesen kell megértenünk a probléma természetét, kérnünk kell Istent, hogy vizsgálja meg a szívünket, és el kell köteleznünk magunkat amellett, hogy „szelíd lélekkel” (Gal 6,1) helyreállítsuk mindazokat, akik szexuális bűnbe estek.

Ezzel kapcsolatban két kérdésen gondolkodtam el hosszabban és részletesebben:

• Miért esnek vissza az emberek újra és újra a szexuális bűnökbe,
• és miért fordulnak el tőle?

Súlyosabb, mint egy betegség

Először is szeretném leszögezni, hogy miután két évtizeden át segítettem a szexuális bűn fogságában élőknek megszabadulni, meg vagyok győződve arról, hogy a szexuális függőség betegségként való értelmezése nem tükrözi teljes mértékben a probléma súlyosságát. Ha komolyan akarjuk venni ezt a kérdést a Gyülekezetben, nem engedhetjük meg magunknak, hogy tévesen vélekedjünk róla. Az igazi probléma mélyen belül rejtőzik. A legkisebb mértékű bujaság is az emberi szívben rejlő hatalmas romlás jele. Olyan rabszolgaság ez, melyet semmiféle viselkedéskezelés, gyógyulási program vagy tanácsadás nem tud megtörni. A belső világot annyira feldúlta a bűn, hogy semmit sem tehetünk annak megváltoztatására.

Amikor valakit a szexuális bűn fogságban tart, nincs remény az önmegújításra vagy az önálló erőfeszítésekre, mert az ilyen ember a test kívánságaival él, követve a test és az érzékek hajlamait (lásd Ef 2,3). Nyíltan kimondva: azok, akik tartósan szexuális bűnben élnek, halottak vétkeik és bűneik miatt (lásd Ef 2,1). Halottak – azaz elvesztették a szellemi életüket. Halottak arra nézve, hogy megelégedést találjanak Istenben, hogy az Ő célja szerint éljenek. Halottak a szentség, a bölcsesség, a tisztaság, a szeretet tekintetében. Dávidhoz hasonlóan a szexuális bűnt elkövető „az Úr ellen” vétkezik (2Sám 12,13), és tettével teljesen megveti az Urat (lásd 2Sám 12,14). A szörnyű igazság az, hogy az ilyenek természetünknél fogva a harag fiai (lásd Ef 2,3).

Úgy vélem, hogy az addiktológia^[2] lekicsinyíti a bűn súlyosságát és Isten munkájának szükségességét, amikor arra ösztönzi a függőt, hogy fogadja el azt az elméletet, miszerint a gyógyulás csak akkor lesz sikeres, ha elhiszi: alapvetően jó ember, és csupán egy betegségben szenved.

A diagnózis mindig meghatározza a kezelés módját. Ha az ember jó, elég csupán komolyan venni a problémát, követni a felépülés lépéseit és kitartani a gyógyulásban. Pedig épp az ellenkezője igaz! A szexuális bűnnel szembesülve ragaszkodnunk kell Jézus Krisztus tanításához: „Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaság, (…) házasságtörés” (Mk 7,21).

Természetünknél és saját döntésünknél fogva mi magunk akarjuk boldoggá tenni önmagunkat, lázadunk Isten ellen, és nem értjük pontosan problémánk mélységét. A szív csalárd, és természetfeletti változás nélkül csak egyre rosszabbá válik. Az egyetlen reményünk „Isten kegyelme… (mely) arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban” (Tit 2,11-12).

Ha alaposan megnézzük, észrevehetjük, hogy a szexuális bűnben lévők csalódtak az élvezetben, miközben lényegében hamis intimitást hajszolnak. Ahogy egy pásztor fogalmazott, aki két házasságtörő kapcsolatot is fenntartott: „Maga volt az őrület: alig ért véget az együttlét, máris sírva fakadtam, összetörve attól, amit tettem, de mégis újra és újra visszatértem ugyanahhoz a bűnös kapcsolathoz.”

Bűnösök vagyunk, de úgy lettünk megteremtve, hogy vágyunk a bensőséges kapcsolatra és az örömre. Ezért: „A vágyak leküzdésének egyik módja az, hogy hitünket azzal a drága és csodálatos ígérettel tápláljuk, miszerint a tiszta szívűek szemtől szembe láthatják a minden vágyat betöltő dicsőséges Istent” (Future Grace, 338). A szexuális bűnbe eső ember azonban, mivel nem talál örömöt az Istennel való valódi bensőséges kapcsolatban, végül a hamis intimitásban sem leli meg azt. Az igazi intimitásban ugyanis egyaránt van fájdalom és öröm is. Ezzel szemben a hamis intimitás a fájdalom hiányának illúzióját kínálja, ám végül nem nyújt valódi örömöt! Az, hogy „Isten igazságát hazugsággal cserélték fel” (Róm 1,25), részben azt jelenti, hogy az ember jelen pillanatban örömhöz jut, de végül örök fájdalomra ítéli magát!

Az ámítás mélyén

Az ámítás mélyebben gyökerezik, mint gondolnánk. Két szinten is szerves részét képezi a szexuális bűn problémájának.

• Először is ott van a kettős élet: a titkos viszonyok; az eltitkolt, végtelen órák a számítógép előtt; az irodától és az otthontól távol töltött, elszámolatlan idő kihasználása. A viselkedés gondosan el van rejtve a külvilág elől, de mindig újabb és újabb hazugságokkal kell leplezni. Nézzünk szembe a tényekkel: a titkolózás célja, hogy továbbra is folytatni lehessen a dolgot. A szexuális bűn eltitkolása azonban azt is jelzi, hogy az illető el akar menekülni a fény elől. „(A)z emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.” (Jn 3,19)
• A második szint az önámítás. Ha a szív csalárd, az hatással van arra, ahogyan látni akarjuk életünk titkos dolgait, különösen a titkos szexuális bűnöket. A misszionárius meg tudja magyarázni, miért jár nudista strandra; egy pásztor értéket lát a viszonyban, melyet folytat, mert az boldoggá teszi; hétfőn elmenni egy prostituálthoz csupán „jutalom” a vasárnapi kemény munkáért stb.

Amikor azt mondjuk: „Az életemnek ezt a részét titokban tartom”, mit akarunk rejtegetni?

A nyilvánosság elől általában az olyan botrányos viselkedést rejtegetjük, mely biztosan megdöbbentené a gyülekezetet és a házastársunkat. Ez egyúttal a nyilvánosságnak mutatott képpel való tudatos szembemenés is, amely ha kiderül, mindent tönkretesz. Lehet továbbá olyan kapcsolat is, mely annyira kielégítőnek tűnik, hogy elképzelhetetlen, hogy véget érjen.

Mindenki azt hiszi, hogy eltitkolhatja a bűnös dolgait: a bujaságot, a megcsalást, a pornót, a házasságtörést. Ez a gondolkodásmód megkönnyíti a titkolózás igazolását a nagyobb jó: a házasság, a család, a szolgálat, a munka vagy a jövő érdekében. A racionalizálás minden titkos szexuális bűnre jellemző. „Végtére is egy csomó embert megbántanék, ha kiderülne, mit csinálok.” Ahogy egy pásztor fogalmazott: „Hat hónapig folytattam viszonyt valakivel, miközben a házasságtörés ellen prédikáltam és adtam tanácsot, és ámítottam magam azzal, hogy Istennek nem számít, míg a gyülekezet növekszik.”

Valójában nem csupán a viselkedés maradhat rejtve.

A titkos szexuális bűn a lélek, az elme és a test számára is romboló méreg. Mélyen behatol a lélek legmélyebb zugaiba, és megakadályozza, hogy az ember megelégedést találjon Istenben, és őszinte kapcsolatot alakítson ki másokkal. Olyan méreg ez, mely nemcsak ebben az életben halálos, hanem az örökkévalóságban is! „Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak (…) sincs öröksége Krisztus és Isten országában.” (Ef 5,5) Ez a hitetlen világtól megkülönböztethetetlen szexuális viselkedés akár azt is jelezheti, hogy az illető valójában nem Isten gyermeke.

A bűntől való elfordulás

Miért fordulnak el az emberek a szexuális bűnöktől? Annak a több ezer férfinak, akik tanácsért fordultak hozzánk, csupán körülbelül 1%-a érkezett önként és megelőző jelleggel. 99%-a(!) lebukott. Ám a lebukás nem változtatja meg a szívet. Nem tudom bizonyítani, de hiszem, hogy Isten az Ő gondviselésében fedi fel gyermekei titkos szexuális bűneit.

Meghaladja korlátolt képzelőerőnket, hogy megértsük, Isten vajon miért engedi, hogy választottjai mélyre merüljenek a legszörnyűbb szexuális bűnökbe, évekig benne éljenek, és sok-sok embert súlyosan megsebezzenek. Bármennyire is nehéz ezt az adott pillanatban a házastársaknak és a gyülekezet tagjainak meglátniuk, Isten munkálkodik, amikor egy pásztor bűne napvilágra kerül. A leleplezés Isten szuverén cselekedete. Isten útjai nem a mi útjaink (Ézs 55,8)! Az aljas viselkedés és az Isten elleni lázadás ellenére, melyek általában ott húzódnak a szexuális bűn hátterében, a leleplezés Krisztus tökéletes türelmét mutatja meg nekünk.

Sokszor kérdezték már tőlem: „Hogy tudsz továbbra is foglalkozni ilyen bűnös emberekkel?” Két okom van rá: először is, újra és újra láttam Isten hatalmát, amellyel a legsötétebb bűnöst is meg tudja változtatni. Másodszor, az Istennel való helyreállítás minden másnál fontosabb. Fontosabb, mint a karrier vagy a házasság. Isten jobban törődik veled, a lelkeddel és a feleségeddel, mint az ajándékaiddal és az elhívásoddal. Elsősorban az Ő gyermeke vagy, és csak utána pásztor vagy férj.

A bűn belátása

Miután lelepleződik a bűn, elkövethetjük azt a hibát, hogy a cselekedetekre koncentrálunk, és megpróbáljuk megszüntetni a viselkedést. Ezzel lehet, hogy akaratlanul is hozzájárulunk valamiféle hamis belátás kialakításához ahelyett, hogy az igazi belátást segítenénk elő.

A hamis belátás az önmagunk iránti undorból fakadó reflexszerű reakció, a bűn következményei miatti bánat. Az igazi belátás az Isten ellen elkövetett vétek miatti tartós megszomorodás, és bár ez nem természetes reakció, mégis azt bizonyítja, hogy Isten megkezdett egy jó munkát, amelyet be is fog fejezni (Fil 1,6). Az igazi belátást igazi bűnbánat követi. (A hamis belátást pedig hamis bűnbánat, amely csak a szexuális bűn következményeit és a másoknak okozott fájdalmat látja. Ez gyakran a viselkedés átmeneti megváltozásához vezet, a szív megváltozása nélkül.)

Pedig a szív megváltozása döntő fontosságú: „Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége Krisztus és Isten országában” (Ef 5,5). A szexuális bűn kezelése terén nincs helye a félreértésnek. A bűnbánat elengedhetetlen, különben elvész az ember (Lk 13,3.5). Ezért a szív belső átalakulására van szükség, mert „csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!” (Jer 17,9).

A keresztyéneknek drasztikus intézkedéseket kell hozniuk a bűn elpusztítása érdekében. A veszély valódi: „Minden tisztátalan gondolatból lehetne akár házasságtörés is, ha úgy alakul” (John Owen). „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot…” (Kol 3,5)

A kereszt nem egy rehabilitációs program, nem az a hely, ahol a már meglévő jót tovább lehet fejlesztgetni. Ez a meghalás helye. Nem arról van szó, hogy lemondunk a bűnről, hanem hogy lemondunk a jogainkról!

„De hála az Istennek, hogy ugyan a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére átadattatok! Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek.” (Róm 6,17-18) Bűnösökként, szellemileg halott állapotban „éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait” (Ef 2,3). Megtévesztve ostobán azt hisszük, hogy tetszésünk szerint használhatjuk a testünket, amikor szerelmesek vagyunk, amikor örömöt okoz nekünk, amikor teljes emberré tesz minket, vagy táplálja lelki jólétünket. De a valódi bűnbánatot átélő bűnös kezdi megérteni: „nem a magatokéi vagytok… Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!” (1Kor 6,19-20).

Az igazi bűnbánat belülről kifelé irányuló radikális változás. „A bűnbánat alapvető jelentése az, hogy ember elméjének gondolkodása, hajlamai és céljai megváltoznak.”^[3] A bűnbánat nem csupán a szexuális tisztaság elérését jelenti, hanem egy belső változást, „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az Ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek Isten ismeretében” (Kol 1,10). A belső változás vezet a szexuális tisztasághoz. A bűnbánat a bensőben megy végbe, ahol a szív megváltozása magában foglalja egy mélyen gyökerező hozzáállás kialakulását, amely kerüli a szexuális erkölcstelenséget.

Ne várjuk meg a lebukást

Nemrég találkoztam egy pásztorral, aki elmesélte, hogy az általa vezetett több gyülekezetben is volt két-három viszonya. Azt mondta: „Arról ismernek a felekezetemben, hogy ha átveszek egy kisebb, nehéz helyzetben lévő gyülekezetet, az a vezetésem alatt növekedésnek indul, majd ha újra átveszek egy másik kisebb gyülekezetet, azt is felvirágoztatom. Háromszor is megcsináltam ezt, de valójában csak azért mentem át új gyülekezetbe, hogy elkerüljem a lebukást.” Ennek az embernek nincs belső indíttatása arra, hogy nyilvánosságra hozza a bűnét, vagy hogy lemondjon a szolgálatáról. Miért is kellene bárkinek tudomást szereznie róla?

Miért is fordulna el bárki a szexuális bűntől a lebukása előtt?

Először is ne tévelyegjünk! „Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van […] Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az Ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született.” (1Jn 3,8-9) Bár nem teljesen mentesek a bűntől, az igaz hívők szíve átalakult, és nem élhetnek folyamatos szexuális bűnben.

Másodszor, arra vagyunk buzdítva: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jak 5,16).

Harmadszor, a félelem nem erény. Igen, a lelepleződésnek ára lesz, de már most komoly bajban vagy: belülről haldokolsz. Lehet, hogy most nem érzed, de így van. Lassan megölöd magad, a házastársadat, a családodat és a gyülekezetedet.

Negyedszer, ha a titkos szexuális bűnnek tényleg olyan súlyos következményei vannak, fontos foglalkozni vele a pusztítás bekövetkezte előtt. Kérjünk segítséget, mielőtt felfedeznék és nyilvánosságra hoznák az internetes böngészési előzményeinket; mielőtt a prostituált álruhás rendőrnőnek bizonyulna és letartóztatna; mielőtt nemi betegséget kapnánk el; vagy mielőtt nyilvánosan lelepleződnénk, megalázva ezzel magunkat, házastársunkat, családunkat és gyülekezetünket.

Ötödször, előbb-utóbb ki fog derülni a dolog. Istent nem lehet megcsúfolni. „Lásd meg tehát Isten jóságát és szigorúságát: az elbukottakkal szigorú, veled pedig jóságos, ha megmaradsz jóságában, mert különben te is kivágatsz.” (Róm 11,22)

Hatodszor, a lebukás összetöri a házasságban a bizalmat és az őszinteséget, kellemetlen helyzetbe hozza a házastársunkat, és megnehezíti a megbékélést.

Hetedszer, van remény. Ám ez azzal kezdődik, hogy szembenézünk az igazsággal. Ez sosem csupán a gondolatainkkal való küzdelem; mint minden szexuális bűn, ez is gonoszság. Ha van egy régi én, amit le kell vetni, akkor kell lennie egy új énnek is, amit fel kell öltözni; ez az evangélium (Ef 4,20-24).

Halld meg a jobb hírt

Krisztus vette magára azt a haragot, amely minden szexuális bűnért jár. Ha igazi hívő vagy, és valódi változás ment végbe benned, arra vagy hívva, hogy levetkőzd a régit, és felöltsd az újat. A szexuális bűn legyőzése a feltárással kezdődik; és azzal ér véget, hogy többé nem vagy a rabszolgája (Róm 6,6). A leleplezés fájdalmas, de jobb hallani: „Jól van, jó és hű szolgám” (Mt 25,21), mint azt: „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Mt 7,23).

Ha te is szexuális bűnben vergődő pásztor vagy szolgáló vagy – függetlenül attól, hogy mennyire próbáltad ezeket a bűnöket hazugságok egész sorával elfedni –, arra kérlek, lépj ki a bűn sötétségéből. Lépj ki a világosságra! Kérj segítséget! Soha nem fogsz életet találni az árnyékban.

Harry Schaumburg

Harry Schaumburg előadó, író és tanácsadó, aki a Gyülekezeten belüli szexuális bűnök kérdésére specializálódott. A Stone Gate Resources igazgatója, valamint a Hamis intimitás: A szexuális függőség küzdelmének megértése (False Intimacy: Understanding the Struggle of Sexual Addiction) és a Tisztaság: Szabadulás a szexuális bűntől, a megromlott kapcsolatok helyreállítása (Undefiled: Redemption from Sexual Sin, Restoration for Broken Relationships) című könyvek szerzője. Feleségével, Rosemary-vel két felnőtt fiuk van. www.desiringgod.org/articles/sexual-sin-in-the-ministry

[1] ti. az USÁ-ból

[2] az orvostudomány függőségek kezelésével foglalkozó szakterülete

[3] What Jesus Demands from the World, 41

A tisztaságért folytatott harc

James M. Cecy – A/5, 248 oldal

Ez a háború valóban megnyerhető!
Ez a könyv gyakorlatias útmutató a mai világban való tiszta élethez. Különösen időszerű munka, mert társadalmunk a vesztébe rohan, nagyrészt amiatt, hogy semmibe veszi Teremtőnk útjait, a szexualitás terén is.