Ferenc pápa „evangéliumi ember” volt?

„Egész életemben, papi és püspöki szolgálatom alatt is mindig Urunk Anyjára, a Boldogságos Szűz Máriára bíztam magam. (…) Szeretném, hogy utolsó földi utam pontosan ezen az ősi Mária-kegyhelyen érjen véget, ahol összes apostoli utazásom elején és végén mindig megálltam imádkozni, bizalommal rábízva szándékaimat a Szeplőtelen Anyára, és hálát adva gyengéd és anyai gondoskodásáért.” (Santa Marta, Vatikán, 2022. június 29.)

Ezek a szavak szerepelnek Ferenc pápa végrendeletében, melyben utolsó kívánságait vázolja fel. Mária iránti odaadása erős és mélyreható.

Egyrészt nem meglepő: spiritualitásában és gyakorlataiban Ferenc pápa (1936-2025) mindig is nagy tisztelője volt Máriának. Ella Es Mi Mamá (Ő az én anyukám) a címe annak a 2014-es spanyol nyelvű könyvnek, amelyben Alexander Awi Mello brazil pap hosszú interjút készített Ferenc pápával. Az interjú során Ferenc kiemelte azt a gyermeki szeretetet és rajongást, amelyet Mária iránt érez.

Gyermekkorától felnőttkoráig, Argentínától a Vatikánig, a kegyességtől a teológiáig, napi lelki gyakorlataiban és áhítataiban a marianizmus jelentős tényezőnek számított, amely alakította a pápa életét. A lakás, amelyben élt, tele volt Mária-képekkel. A termek, ahol hivatalosan fogadta a látogatókat, Mária-portrékkal voltak berendezve. Saját mindennapi ruházatán Máriával kapcsolatos tárgyakat viselt. Imáit neki címezte. Szeretete és gyengéd gondolatai Mária felé irányultak. Életének, gondolkodásának és szolgálatának minden aspektusát – kivétel nélkül – erősen befolyásolta mariológiája. Végrendelete csak megerősítette mindezt.

Másrészt azonban az ember azt várta volna, hogy „Krisztus helytartója” (mely címre a pápák igényt tartanak) utolsó gondolatait Jézus Krisztusnak, a Megváltónak és Úrnak szenteli. De nem így tett. Ehelyett a fókusza teljesen Márián volt: Máriában bízott, Máriához imádkozott, Máriának mondott köszönetet.

Talán a pápa szemlélete szerint ebben Jézus személye is benne foglaltatik (implicit módon jelen van), és az Ő munkája magától értetődő (feltételezetten jelen van). A pápa szerint Jézus mindig „a befogadás logikája” szerint cselekszik, ezért Mária közvetítése az ilyen szükségszerű közvetítés példája. Mivel „organikus kapcsolat” van a Fiú és az Anya között, Mária mindig részt vesz abban, amit a Fiú tesz.

Ha elvétjük a középpontot, akkor fennáll annak veszélye, hogy az egész evangéliumot is elvétjük.

A Biblia azonban nem így mutatja be az evangéliumot. Márk evangéliuma első mondata így hangzik: „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete” (1,1). Itt minden Jézus körül forog. Ő az Istenember, Isten megtestesült Fia. Ha elvétjük a középpontot, akkor fennáll annak veszélye, hogy az egész evangéliumot is elvétjük. Maga Jézus is ugyanezt mondja értetlenkedő tanítványainak, akik nem tudták felfogni, mi történik, de a feltámadott Jézus gondoskodott arról, hogy figyelmüket és hitüket Őrá összpontosítsák: „És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt” (Lk 24,27).

Vagy egy másik érv: Korintusban néhány befolyásos apostol (pl. Pál, Apollós, Kéfás) a gyülekezet építésén fáradozott, és egyesek azt akarták, hogy úgy tűntessék fel őket, mintha ők lennének a hit oszlopai. Pál azonban elhatározta, hogy „nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről” (1Kor 2,2). Az egész evangélium Krisztus-központú, különben másik evangélium lenne. „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.” (1Tim 2,5)

Ha Jézus Krisztus áll az evangélium középpontjában, sőt Ő maga az evangélium, akkor Ferenc pápa végrendelete kérdések sorát veti fel:

– Kire bízzuk végső soron életünket és üdvösségünket?

– Kihez imádkozzunk, hogy segítséget, vigasztalást és útmutatást kapjunk?

– Kinek adjunk hálát azért, amit kaptunk?

A pápa következetes válasza: Mária. Krisztus követőinek azonban ezt kell mondania: Jézus Krisztus. Mi lenne a te válaszod?

Ferenc pápa végrendelete lehetőséget kínál arra, hogy érdemi párbeszédet folytassunk római katolikus barátainkkal. Az egyházvezető elvesztése miatti részvétnyilvánítás után a pápa végrendeletének elolvasása gondolatébresztő és az evangéliumról szóló fontos beszélgetésekre nyújt alkalmat.

Az utolsó pápa, aki ilyen nagyra értékelte Máriát, II. János Pál (1920-2005) volt. Mottója is erről árulkodott: totus tuus („teljesen a tiéd”). A Mária-ikonok tisztelete és a Mária-imádság gyakorlása is egyértelműen jelen volt nála. XVI. Benedeket (1927-2022) kevésbé Mária-fókuszú pápaként ábrázolták, noha naponta imádkozott Máriához, és minden munkájába sok Máriára utaló elemet épített be. Aztán kis szünet után Ferenc pápa megválasztásával a pontifikátust újra nagy mértékben a Mária-teológia és -imádat kezdte jellemezni, mely kiszorította a középpontból az evangéliumot és a Krisztusba vetett hitet. Ez pedig nem a bibliai evangélium.

Leonardo De Chirico

www.australianchurchrecord.net/was-pope-francis-a-gospel-man/

Leonardo De Chirico a római Breccia di Roma gyülekezet lelkipásztora és az olaszországi Padovában működő Istituto di Formazione Evangelica e Documentazione nevű intézet történelmi teológia előadója. Vatikáni és római katolikus témákról blogol evangéliumi szemszögből a Vatican Files oldalon. A Reformanda Initiative igazgatója, a Reformanda Initiative podcast társműsorvezetője, és több könyv szerzője, pl. Azonos szavak, külön világok (megjelent az Evangéliumi Kiadó gondozásában), Engaging with Thomas Aquinas: An Evangelical Approach (Beszélgetés Aquinói Tamással: Egy evangéliumi megközelítés).

---