Miért más a szentekhez imádkozni, mint megkérni a barátainkat, hogy imádkozzanak értünk?

Ahogy egyre bővül a római katolikus teológia apologetikája az online térben, úgy nőnek a protestánsok által megfogalmazott kritikák enyhítésére tett kísérletek is, amelyek a leginkább bibliaellenesnek és furcsának tartott katolikus gyakorlatokkal kapcsolatban merülnek fel. Az egyik ilyen gyakorlat a Máriához és a „szentekhez” való imádkozás (szentek alatt itt azokat értjük, akik már elhunytak, és akiket a római katolikus egyház szentté avatott). A legnépszerűbb válasz az evangéliumi hívők azon kritikájára, hogy szabad-e imádkozni Krisztuson kívül más közbenjárókhoz is, általában ez:

„Vajon nem kérjük-e meg barátainkat és családunkat, hogy imádkozzanak értünk? Mivel Krisztussal és mindazokkal, akik hittek Őbenne, egy egységet alkotunk, valóban annyira más megkérni Krisztusban lévő testvéreinket, akik már eltávoztak az Ő jelenlétébe, hogy imádkozzanak értünk?”

A válasz egyszerűen: igen. Nemcsak nagyon más, hanem teljesen felesleges is, sőt Isten Igéje szigorúan tiltja. Nézzük meg, hogy miért!

Mert Jézus Krisztus az egyetlen közbenjárónk

Pál apostol azt mondta Timóteusnak, ennek a fiatal pásztornak, hogy „egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1Tim 2,5). Egy ilyen egyértelmű kijelentés nem hagy teret annak, hogy a szentek vagy Mária töltsék be a közvetítő szerepét a hívők érdekében. Hasonlóképpen a Zsidók 7,25 is arra emlékezteti a keresztyéneket, hogy Jézus Krisztus az, aki közbenjár értünk az Atyánál, és egyedül Ő képes üdvözíteni azokat, akik általa járulnak Istenhez. Akkor miért kérnénk az örökkévalóság túlsó oldalán bármilyen más közbenjárót, hogy közvetítsen vagy esedezzen értünk? A Szentírás azt parancsolja, hogy bizalommal járuljunk a kegyelem trónusához (Zsid 4,16). Hogyan tehetjük ezt meg? Kizárólag Krisztuson keresztül, aki azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6).

„Nos, rendben, de nem kérjük-e meg néha keresztyén barátainkat és családtagjainkat, hogy imádkozzanak értünk?” Igen, természetesen megkérjük, és jó is, hogy így teszünk. Pál arra kérte a gyülekezeteket, hogy rendszeresen imádkozzanak érte és másokért is, de ezek a szentek, akiknek írt, még az örökkévalóságnak ezen az oldalán éltek. A Szentírás ugyanis sehol sem tanítja, hogy imádkozzunk azokhoz, akik már nem élnek itt közöttünk.

Mert a Szentírás tiltja a halottakkal való kapcsolatot

Isten népének szigorúan tilos volt a halottakkal való kapcsolatteremtés. Azok, akik ezt tették, az Úr előtt utálatosnak számítottak, még akkor is, ha ezt szellemi okokból tették. Az 5Mózes 18,10-12 azt mondja: „Ne legyen (…) szellemidéző, (…) se halottaktól tudakozódó! Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik”. Ézsaiás próféta azt mondja, hogy nincs szükség más közvetítőre: „Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és a jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett?” (Ézs 8,19).

Az Újszövetségben látjuk, hogy a gazdag ember, aki a pokolba került, figyelmeztetni szeretné még életben lévő testvéreit, de nem képes erre (Lk 16,27-28). Hogy miért nem? Mert az élők földje és a túlvilág között nagy szakadék tátong, ami annak kifejeződése, hogy az ember halál utáni örök állapota végleges, és az élők és a holtak között nincs kommunikáció.

Mert aki a szentekhez imádkozik, az a bálványimádást kockáztatja

Nem kell messzire mennünk, hogy meglássuk, hol húzódik Róma számára a választóvonal a tisztelet és az imádat között. A Tízparancsolat megtiltja, hogy bármilyen teremtmény mintájára bálványképet készítsünk, és azt imádjuk (2Móz 20,3-5). Róma mégis tele van Mária és a szentek szobraival, amelyek előtt az emberek meghajolnak, imádkoznak és irgalomért esedeznek. Ez az ószövetségi tilalom a Biblia utolsó könyvében (Jel 19,10) is megismétlődik, amikor János meghajol egy angyal előtt, aki azonnal meginti: „Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan Jézus bizonyságtétele. Istent imádd!” Mégis Róma városa (és minden római katolikus templom, ahol valaha jártam) tele van szobrokkal és képekkel, amelyeket jóformán elkoptattak az odalátogató tömegek, akik meghajolnak előttük, megérintik őket, és imádkoznak hozzájuk olyan dolgokért, amelyeket csak Isten tud megadni.

Mert teljesen hiányzik a bibliai alapja

A Szentírás nem csak a halottakhoz való imádkozást tiltja, de a szentekhez és Máriához való imádkozásnak sincs semmilyen igei alapja. Jézus maga parancsolja meg Isten népének, hogy közvetlenül az Atyához imádkozzanak (Mt 6,9-13). A Szentírás világosan beszél arról, hogy nem egy halott szent segít imádkozni, hanem maga a Szent Szellem jelenléte segíti a keresztyéneket abban, hogy a Fiú nevében imádkozzanak (Jn 14,26; Róm 8,26-27; Gal 4,6; Ef 6,18; Júd 1,20). Ahogy Pál írta: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített” (2Tim 3,16-17). Az imádkozás ebben értelemben jó cselekedet, és a Szentírás nemcsak azt tanítja meg, hogyan és kihez imádkozzunk, hanem megtiltja a halottakkal való kommunikációt is.

Tudjuk, kik imádkoztak a halottakhoz? A pogány népek. Isten népe élesen elkülönült a többi néptől abból a szempontból, hogy nem követték ezt a gyakorlatot. Az ókori rómaiak elhunyt rokonaikhoz vagy különféle istenségekhez imádkoztak különböző kéréseikkel. Ismerősen hangzik? Kellene. Míg az ókori rómaiak Aesculapiushoz imádkoztak gyógyulásért, a mai római katolikusok Szent Lukácshoz, az orvoshoz vagy Szent Rafael arkangyalhoz fordulnak ugyanezzel. Régen a rómaiak Fortunához imádkoztak pénzügyi segítségért és anyagi szükségleteik miatt, ma a római katolikusokat arra kérik, hogy Páduai Szent Antalhoz imádkozzanak. A példa vég nélkül folytatható!

Mert Mária és a szentek valószínűleg nem hallanak minket

Tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg ez a legvitatottabb érv a szentekhez és Máriához való imádkozás kapcsán, de úgy tűnik, a Szentírás alátámasztja ezt. Sem Mária, sem a szentek nem mindenütt jelenlévők, mindentudók vagy mindenhatók. Ez azt jelenti, hogy sem a szentek, sem Mária nem ismerhetik a gondolatainkat, nem hallhatják meg az imáinkat, és nincs hatalmuk arra, hogy szellemi oltalmat, kegyelmet és békét adjanak nekünk (mindezek egyértelműen benne vannak a Máriának és a szenteknek felajánlott számos római imában). Ám e tény ne keltsen félelmet vagy aggodalmat azok szívében, akik azért fordultak hozzájuk, hogy közelebb kerüljenek Istenhez. Miért? Mert nincs szükségünk az ő közbenjárásukra. Istenhez, az Atyához Isten Szellemének erejével és segítségével Isten Fiának, Jézusnak, az egyetlen Közvetítőnek a nevében közeledhetünk, aki ismeri helyzetünket és minden gondolatunkat, és hallja minden szavunkat. Jézus közbenjár értünk, és hatalmában áll válaszolni az imáinkra.

Ne legyünk olyanok, mint azok a nagyon vallásos emberek, akiknek Krisztus azt mondta: „Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok” (Mk 7,8). Ehelyett, ahogy a Szentírás tanítja nekünk, hívjuk segítségül Jézus nevét hit által. Mivel az Ő neve minden más név felett való (Fil 2,9), miért is folyamodnánk máshoz?

Clay Kannard

www.reformandainitiative.org/resources/why-praying-to-the-saints-is-not-like-asking-for-prayer-from-friends

Clay Kannard a Reformanda Initiative kommunikációs igazgatója, a Breccia di Roma gyülekezet társlelkésze, a Living and Learning International külföldi tanulmányi programjának főiskolai tanára Rómában.

Azonos szavak, külön világok

Leonardo De Chirico – 124x183mm, 224 oldal

Közös alapra hozhatók-e az evangéliumi protestánsok és a római katolikusok? Vagy a teológiájuk közötti mélyreható különbségek, valamint a Krisztusról, az egyházról és az üdvösségről szóló tanításokról alkotott nézeteik azt tanúsítják, hogy valójában nagyon különböző evangéliumokat vallanak?