A búcsú intézménye: él és virul a római katolicizmusban
Van egy széles körben elterjedt tévhit az evangéliumi keresztyénség körében, mely szerint a római katolikus egyházban a bűnbocsánati búcsúk már rég a múlt részét képezik, vagy ha léteznek is, nem foglalnak el jelentős helyet a római katolikus teológiában és gyakorlatban. Ami legtöbbször ennek kapcsán az eszünkbe jut, az a német domonkos-rendi szerzetes, Johann Tetzel (1465-1519) híres mondása: „Amint a pénz a ládikába hullik, a tisztítótűzből a lélek kiugrik”. A búcsúcédulák árusítása anyagi forrást biztosított a katolikus egyház számára pl. a Szent Péter-bazilika építéséhez.
Bár Tetzel mondása ma már nem forog közszájon, a búcsú intézménye azonban nagyon is él és virul a római katolikus teológiában és gyakorlatban. Olyannyira, hogy főszerepet fog játszani a következő jubileumi év során, melyet az egyház 2025-ben ünnepel. Ha azt mondjuk, a jubileum fontos az egyház életében, az enyhe kifejezés. Jelenlegi becslések szerint 2025-ben nagyjából 35 millió zarándok fog ellátogatni az olaszországi Rómába (egy átlagos évben 6-7 millió között van a látogatók száma).
Mivel az evangéliumi keresztyénségben általában kevesen ismerik és értik a búcsúk jelentőségét, talán hasznos lehet meghatározni a jelentését. A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) egy egész részt szentel a búcsú témájának. Ezt írja róla:
Az evangéliumi keresztyénségben általában kevesen ismerik és értik a búcsúk jelentőségét.
„A búcsú Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívő, aki megfelelően fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és abban részesít. A búcsú részleges vagy teljes, attól függően, hogy a bűnökért járó ideigtartó büntetéstől részlegesen vagy teljesen szabadít-e meg. Minden hívő nyerhet búcsúkat (…) önmaga számára vagy az elhunytak javára.” (KEK 1471)
Az eredendő bűn miatti vétek alól megbocsátás nyerhető a keresztség sákramentumának kiszolgáltatása által. Ám mivel az ember a megkeresztelkedése után is követ el bűnöket, a bűn időleges hatását időről időre újra el kell távolítani. Ez az oka annak, hogy „A búcsúk tanítása és gyakorlata az Egyházban szorosan összefügg a bűnbánat szentségének hatásaival” (1471). A katolikus egyház ezért azt tanítja híveinek, hogy „az irgalmasság és szeretet cselekedetei, az imádság és a különböző vezeklési gyakorlatok által igyekeznie kell, hogy teljesen levesse magáról a »régi embert« és magára öltse az »új embert«”. A római katolikus teológia szerint a búcsúkat az érdemek kincsestárából szolgáltatja ki az azt felhalmozó és tároló egyház. Az egyház dönti el, hogyan osztja szét ezeket a javakat, és a búcsú ennek hasznosításának egy lehetséges módja. Ezáltal válik az egyház a „megváltás szolgálójává”.
Nemrég a katolikus egyház útmutatást tett közé arra vonatkozóan, hogy az egyház hívei hogyan juthatnak hozzá a búcsúhoz (ti. a bűnök eltörléséhez) a jubileumi év során, hogyan meríthetnek az érdemek kincstárából, amely az egyházé. A búcsú megszerzésének módjába beletartozik: Rómába való zarándoklat, az egyház által megjelölt bazilikában imádsággal töltött idő, irgalmassági cselekedet végrehajtása, közösségi médiától való megvonás böjt céljából, szegények segítését megcélzó szolgálat anyagi támogatása, kegyhelyre való kegyes zarándoklat stb.
Fontos, hogy az evangéliumi hívők azonnal felismerjék, hogy a búcsúk sértik Jézus Krisztus evangéliumát. Ez a következő módokon nyilvánulhat meg (bár nem korlátozódik csupán ezekre):
Semmilyen cselekedetünkkel nem tudjuk elnyerni az Ő megbocsátását.
1. A búcsúkról szóló tanítás a római katolicizmus bűnről alkotott gyenge látásmódját tükrözi. Ha valamilyen módon képesek vagyunk közreműködni a bűneink bocsánatában (azaz irgalmassági cselekedetet végrehajtani), akkor még mindig túlságosan is optimistán szemléljük az emberi természetet. A római katolikus teológia ugyanis azt tanítja, hogy a bűn csupán egy seb, melyet az emberi természeten ejtettek (lásd KEK 1849). A Szentírás azonban nem engedi meg a bűn és az emberi természet ilyesfajta optimista szemléletét. Pál azt mondja, hogy a bűn következtében az egész emberiség halott a bűnei és vétkei miatt, és a harag gyermekei vagyunk természetünktől fogva (Ef 2,1-4). Semmivel sem tudjuk kiérdemelni Isten kegyelmét, és semmilyen cselekedetünkkel nem tudjuk elnyerni az Ő megbocsátását. A búcsúk intézménye lekicsinyli a bűnt, és ezáltal Jézus Krisztus keresztjének jelentőségét is.
2. Még inkább lekicsinyli Krisztus keresztjét az, ha a búcsúnak tulajdonítják a képességet, hogy vele teljesen le tudjuk vetni magunkról a „régi embert”, és magunkra ölteni az „új embert”. Ez a kijelentés az embernek tulajdonítja azt a képességet (még ha csak részben is), amit csakis egyedül Krisztus tehet meg a Szent Szellem ereje által, mely a bűnbánó és megváltott hívők szívében munkálkodik. Az óember levetésének és az új ember felöltözésének gondolata egyértelmű utalás az Efezus 4,22-re. Evangéliumi nézőpontból nehéz ezeket a szavakat a tágabb szövegkörnyezet ismeretében olvasva megérteni, hogyan lehet rájuk hivatkozni a búcsúk gyakorlatának védelmében. Az efezusi levél világossá teszi, hogy az óember halott a bűnei és vétkei miatt, és megromlott a csalárd kívánságok által. Nem képes Isten felé mozdulni. Az óember csakis a Krisztus igazságába vetett hit által tud új életben járni, amikor Isten ezt az igazságot nekünk tulajdonítja, és mindent újjátesz az egyedül belé vetett hit által.
Az óember csakis a Krisztus igazságába vetett hit által tud új életben járni.
3. A búcsúk támadást intéznek a megigazulás tana ellen, melyet a protestáns reformáció állított vissza az azt megillető helyre. Az olyan reformátoroknak, mint Luther Márton, Kálvin János és a megigazulásról szóló tanításaiknak köszönhetően, az elveszett és halálraítélt bűnös bizonyosságot kaphatott üdvössége felől, amit a római katolicizmus nem kínál fel a híveinek. A római katolicizmus szerinti megigazulás a megszentelődés evangéliumi értelmezésének szinonimája. Számukra ugyanis a megigazulás egy életen át tartó folyamat. Folyamatosan megtérünk, és igazzá válunk. A reformátorok visszaállították a Biblia tanítását, mely szerint a megigazulás a kinyilatkoztatás aktusa. Vagyis a Krisztus tökéletes igazságába vetett hit által Isten bűntelennek nyilvánít minket, igazak és szabadok lettünk. Mivel az ember halott a bűn miatt, az igazzá válás nem az ember belső képességén múlik. Az embernek nincs önmagában igazsága, mely bárkit is képes lenne megmenteni. De dicsőség Istennek, a Krisztusba vetett hit által Ő nekünk tulajdonítja Krisztus igazságát (belénk helyezi azt), így Krisztus igazsága megszabadít minket. A búcsú aláássa az üdvbizonyosságot. A megigazulás bibliai tantétele helyreigazítja ezt.
A búcsúk intézménye tehát él és virul a római katolikus egyházban. A jubileumi év gyorsan közeledik. Vajon van olyan személy a gyülekezetedben vagy a családodban, akinek talán felkeltené az érdeklődését egy Rómába vagy valamilyen kegyhelyre tett zarándoklat, hogy megszerezzen valamit, amit egyedül Krisztus képes megszerezni számunkra? Az evangélium védelme érdekében tehát legyünk éberek, hirdessük a bibliai evangéliumot, azt az evangéliumot, mely elítéli a búcsúk intézményét.
Reid Karr
www.reformandainitiative.org/resources/Indulgences-Alive-and-Well
Reid Karr a Reformanda Initiative igazgatóhelyettese, a Breccia di Roma Prati lelkipásztora, egy olyan gyülekezeté, amelynek 2018-as római alapításában maga is segédkezett. 2009 júniusa óta a Déli Baptista Konvenció Nemzetközi Missziói Tanácsának munkatársa. Olaszországban gyülekezetalapítóként és területi vezetőként szolgál. Reid a PhD fokozat megszerzésén dolgozik „Az evangelizáció teológiája a kortárs római katolicizmusban” témájában (Union School of Theology).
Leonardo De Chirico – 124x183mm, 224 oldal
Közös alapra hozhatók-e az evangéliumi protestánsok és a római katolikusok? Vagy a teológiájuk közötti mélyreható különbségek, valamint a Krisztusról, az egyházról és az üdvösségről szóló tanításokról alkotott nézeteik azt tanúsítják, hogy valójában nagyon különböző evangéliumokat vallanak?
E könyv megmutatja, hogy bár az evangélium megértéséhez használt szavak ugyanazok, de a mögöttük álló tanítások drasztikusan különböznek.
