A római katolicizmus a kegyelem általi üdvösséget tanítja?
Mit hisznek valójában a katolikusok? Ez a címe annak a cikknek, amelyet egy római katolikus írt, és a Young Life (YL) nevű missziós szervezet jelentetett meg. A Young Life a közelmúltban kezdett közös szolgálatba új partnerével, a római katolikus egyházzal. Közös küldetésük, hogy a fiatalokat megismertessék Jézussal, és segítsék őket a hitükben való növekedésben. A római katolicizmussal való együttműködés kapcsán a Young Life szükségét érezte, hogy tisztázza, mit hisznek a római katolikusok bizonyos kérdésekben, melyek joggal fontosak a protestáns meggyőződésűek számára.
A fent említett cikkben Michael Havercamp (gyakorló katolikus és a YL nevű szervezet katolikus kapcsolatokért felelős igazgatója) azt állítja, hogy a római katolikusok a kegyelem általi üdvösségben hisznek. „Időnként egy-egy protestáns azt sugallja, hogy a katolikusok szerint az üdvösség cselekedetekből, nem pedig hitből származik. De a protestánsokhoz hasonlóan a katolikusok is hisznek abban, hogy kegyelemből, a Jézus Krisztusba vetett hit által üdvözülünk.” Ez az „azonos szavak, különböző világok” klasszikus esete. Havercamp kijelentése arra szolgál, hogy a protestánsok megnyugodjanak, és szívesen együttműködjenek a római katolikusokkal az evangélium érdekében. De vajon valóban igaz ez? Valóban hisznek a katolikusok a kegyelem általi üdvösségben?
Ez a kijelentés a legjobb esetben is félrevezető. Havercamp és más római katolikusok állításuk alátámasztására a Katolikus Egyház Katekizmusához fordulnak, amelynek kegyelemről szóló részében ez áll: „Az ember Isten előtti érdeme a keresztény életben abból a tényből ered, hogy Isten szabadon úgy rendelkezett: kegyelme művének társává teszi az embert. Isten atyai tevékenysége a maga indításával az első.” (KEK) Két szakasszal később a KEK megállapítja: „Mivel a megtérés, a megbocsátás és a megigazulás kezdetén a kegyelem rendjében Istené a kezdeményezés, senki sem érdemelheti ki az első kegyelmet” (KEK). Ez alapján kétségkívül arra következtethetünk, hogy a katolikus egyház valóban a kegyelemből való üdvösséget tanítja. És bizonyos értelemben ez igaz is. Meg kell jegyezni, hogy a „kegyelem általi üdvösség” kifejezés nem feltétlenül írja körül pontosan, hogy mit jelent az evangélium. A reformátorok megértették ezt, és ragaszkodtak ahhoz, hogy a bibliai evangélium megőrzése érdekében kiegészítsék ezt az „egyedül” szóval. Az üdvösség egyedül kegyelemből van. Ez elengedhetetlen az evangélium integritásának megőrzéséhez.
A római katolicizmus szerint valóban kegyelemből üdvözülünk, de nem egyedül kegyelemből.
A KEK a kegyelemről azt is mondja, hogy „a jócselekedetek érdemeit elsősorban Isten kegyelmének kell tulajdonítani, s csak utána a hívőnek” (KEK). A KEK azt is kijelenti, hogy „Ettől kezdve azonban a Szentlélek és a szeretet indítására kiérdemelhetjük önmagunk és mások számára a kegyelmeket, amelyek megszentelődésünk, a kegyelem és a szeretet gyarapodása és az örök élet elnyerése szempontjából hasznosak” (KEK). A római katolicizmus szerint valóban kegyelemből üdvözülünk, de nem egyedül kegyelemből. Mivel a római katolikus teológia szerint a bűn csupán az emberi természeten ejtett seb, és nem okoz szellemi halált (lásd Ef 2,1), az embernek válaszolnia kell Isten hívására, és bukott természete képes is erre. Sőt az ember capax Dei, azaz „fogékony” Istenre. Ezzel a gondolattal kezdődik a Katolikus Katekizmus. Ha az emberben megvan a capacitas dei (képes az Istennel való [kapcsolatra]), akkor az egyedül Isten kegyelméből való üdvösséget el kell utasítani, és a római katolicizmus valóban el is utasítja az egyedül kegyelemből való üdvösség „egyedül” aspektusát.
Nem kell messzire mennünk, hogy bizonyítékot találjunk erre. A Katolikus Hírügynökség által nemrégiben közzétett cikk jól mutatja, hogy a római katolicizmus valóban a cselekedetek és érdemek általi megbocsátást és üdvösséget tanítja, legalábbis részben. 2025 a katolikus egyház jubileumi éve lesz. Ezáltal alkalom nyílik a zarándoklatokra és a bűnbocsánatszerzésre. Nincs világosabb bizonyítéka az egyedül kegyelemből való üdvösség (és így a bibliai evangélium) megsértésének, mint a bűnbocsánatról szóló római katolikus tanítás (lásd a KEK 1471-1479. szakaszait a katolikus egyház bűnbocsánatról szóló tanításáról).
A fent említett cikkben a katolikus egyház ismerteti, hogy egy római katolikus hívő hogyan nyerhet bűnbocsánatot a jubileum alatt. Az említett lehetőségek a következők: zarándokoljon el Rómába, végezzen irgalmassági cselekedeteket, böjtöljön, tehát ne használja a közösségi médiát, védje meg az életet, végezzen önkéntes munkát, látogasson el a helyi székesegyházba, imádkozzon bizonyos bazilikákban stb. Ha ezeknek a dolgoknak a megtételével az ember kiérdemli a bűnbocsánatot, akkor az üdvösség nem egyedül kegyelemből van. Hanem kegyelem és cselekedetek által, melyekkel „kiérdemelhetjük önmagunk és mások számára a kegyelmeket, amelyek megszentelődésünk, a kegyelem és a szeretet gyarapodása és az örök élet elnyerése szempontjából hasznosak” (KEK).
Ugyanazok a szavak (kegyelem, üdvösség), de teljesen más világok. Az evangéliumi hívőknek tisztában kell lenniük ennek valóságával, és meg kell érteniük, hogyan tekinthetnek a felszín alá, amikor a római katolikusok olyan állításokat tesznek, mint például „kegyelemből üdvözülünk”. Ez nem hamis állítás, de félrevezető, ahogyan azt az bűnbocsánat tana világosan megmutatja.
Egyedül Isten kegyelme által üdvözülünk, egyedül a Krisztusba vetett hit által. Ha nem egyedül, akkor az már nem az evangélium. A reformátorok tudták, hogy miről beszélnek, és miért adják oda az életüket. A Gyülekezetnek fenn kell tartania ezeket az igazságokat, és nem szabad hagynia magát félrevezetni féligazságok által. Egyedül Istené a dicsőség!
Reid Karr
www.reformandainitiative.org/resources/does-roman-catholicism-teach-salvation-by-grace
Leonardo De Chirico – 124x183mm, 224 oldal
Közös alapra hozhatók-e az evangéliumi protestánsok és a római katolikusok? Vagy a teológiájuk közötti mélyreható különbségek, valamint a Krisztusról, az egyházról és az üdvösségről szóló tanításokról alkotott nézeteik azt tanúsítják, hogy valójában nagyon különböző evangéliumokat vallanak?
E könyv megmutatja, hogy bár az evangélium megértéséhez használt szavak ugyanazok, de a mögöttük álló tanítások drasztikusan különböznek.
