Hol van Jézus, a király, amikor erőszak dúl?
Önmagában szörnyű, mennyi borzalmas tragédiáról adnak hírt a közösségi médiában. De most szinte valós időben követhetjük figyelemmel az ezekről a támadásokról készített felvételeket. Ez nem egy film. A sikolyok, a félelem, a vér – mind valóság.
Nem tudom kiverni a fejemből Iryna Zarutska rémült tekintetét. Annak a lánynak a halála előtti utolsó pillanatait, akit augusztus 22-én késelt meg egy férfi, akit már rég be kellett volna zárni a közbiztonság és a saját egészsége érdekében. Most pedig itt vannak a Charlie Kirk-ről készített amatőr felvételek, akit szeptember 10-én lőttek le az Utah Valley Egyetemen. Ezekhez a nagy visszhangot kiváltó merényletekhez hozzáadhatjuk az iskolai lövöldözéseket, az Európában és a Közel-Keleten dúló háborúkat, valamint a kábítószer-kereskedelmet és a bandák közötti bosszúhadjáratokat, amelyek már alig keltenek figyelmet, olyan gyakran fordulnak elő. Ráadásul mindezek a szeptember 11-i terrortámadások évfordulójának közeledtével történtek.
Az áldozatok és családtagjaik kiáltásai itt visszhangoznak a fülünkben. A világ sóhajtozik (Róm 8,22). Hol van ilyenkor Isten? Miért nem hallunk felőle? Hol van az igazságosság? Ki viseli a kardot, hogy megvédje a törvényt, és megvédje az ártatlan életeket? (Róm 13,4)
Párbeszéd a csendben
Ha hiszünk abban, hogy Jézus az Isten Fia, és odaadóan követjük Őt, Isten csendje zavarba ejtő lehet számunkra. A világ nem olyan, amilyennek lennie kellene. De végig a Biblia egészében azt látjuk, hogy mennyei Atyánk azt akarja, ilyen helyzetekben is hozzá kiáltsunk. Ő olyan párbeszédre hív minket, amely a belé vetett bizalomból fakad. Ő várja a panaszunk felfakadását.
Lehet, hogy nem válaszolja meg a kérdéseinket, melyeket a mai erőszakkal és annak különböző eltorzult indítékaival kapcsolatban teszünk fel neki. De ha hiszünk a Fiúban, akkor Isten csak jót szán nekünk (Róm 8,28). Míg ellenségeink rosszat terveznek, Isten csak jót munkál (1Móz 50,20). Mindig van célja, az egyének és a nemzetek számára is, bár ez az örökkévalóság ezen az oldalán talán rejtve marad.
Ha nem halljuk Istent, nézzünk a keresztre, és meg fogjuk találni. Ott biztosítékot kapunk arra, hogy igazságot fog szolgáltatni minden gonoszság ellen.
Ha nem halljuk Istent, nézzünk a keresztre, és meg fogjuk találni. Ott biztosítékot kapunk arra, hogy igazságot fog szolgáltatni minden gonoszság ellen (Róm 3,26), bármi is legyen annak eredete. Minden bűnbánat nélküli gyilkos és merénylő meg fogja kapni az örökkévalóságban a végső büntetést. Semmiféle gonoszság nem kerülheti el Isten igazságszolgáltatását.
A bosszú alternatívája
Ha azonban a visszavágást fontolgatjuk, hogy a saját kezünkbe vegyük a bosszúállást, figyelmeztetnek minket, hogy „mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét” (Róm 3,23). Nem azért vagyunk igazak, mert a másik oldalon nagyobb bűnösök vannak. Akkor vagyunk igazak, amikor megbánjuk a bűneinket, legyenek azok kicsik vagy nagyok.
Amikor szenvedünk, vagy a világ állapotát siratjuk, Isten így szól a Habakuk 3,17–19-ben:
„Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. De én vigadozni fogok az Úr előtt, víg örömre indít szabadító Istenem. Az Úr, az én Uram ad nekem erőt; olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.”
Jézus megátkozta a fügefát útban Jeruzsálem felé, ahol felment a Golgota hegyére (Mk 11,14). Jézus a Márk 11,24-ben magyarázta meg ennek tanulságát a tanítványainak: „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek”.
Ez Habakuk bátorítása. Bár Isten lehet, hogy hallgat, mi továbbra is beszéljünk hozzá! Bár ez a világ kegyetlen és vérszomjas, Isten kiterjeszti irgalmát:
„Jöjjetek, szálljunk most perbe egymással! – mondja az Úr. – Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.” (Ézsaiás 1,18)
Nem a gonoszé az utolsó szó az örökkévalóságban. Jézus kereszten hozott áldozatával gondoskodott erről. Addig is megmondja nekünk, hogyan kell helytállnunk: megbocsátunk. És amikor megbocsátunk, emlékezünk a saját vétkeinkre, amelyeket az Atya megbocsátott nekünk (Mk 11,25).
Semmi sem áll annyira ellentétben a mai politikai légkörrel, mint a megbocsátás. A sérelem újabb sérelmet szül, az ellenségek bosszút állnak ellenségeiken. Kevesen hallgatnak a megfeszített zsidó szavaira, aki azt hirdette, hogy a szelídek öröklik a földet, és hogy a békét teremtőket Isten fiainak fogják nevezni (Mt 5,5.9).
És mégis Jézus él. Feltámadt és a mennybe ment, és az Ő Igéjén keresztül szól hozzánk. Rajtunk keresztül tanúsítja mindenek felett való szerető és türelmes hatalmát – amikor tiltakozunk az igazságtalanság ellen, amikor az igazságosság kardját viseljük, amikor megbocsátunk ahelyett, hogy bosszút állnánk.
Collin Hansen
www.thegospelcoalition.org/article/king-jesus-violence-reigns/
