Szükségünk van egymásra

Néhány évvel ezelőtt leendő apósom és anyósom érdekes történeteket meséltek a misszióban szerzett tapasztalataikról. Különösen megmaradt az emlékezetben, amit egy házaspárról mondtak, akikkel a missziós munka egy kihívásokkal teli időszakában kerültek szorosabb kapcsolatba. Megkérdeztem tőlük, hogy különböző felekezeti háttérük nem okozott-e közöttük nézeteltérést. Válaszuk rendkívül tanulságos volt: „Amikor a lövészárokban kell harcolni, a másodlagos dolgok nem számítanak”.

Az első században Péter apostol hasonló „lövészárokban” harcoló hívőknek írt levelet. Claudius császár valószínűleg elűzte ezeket az embereket Rómából, és a mai Törökország területén található öt régióba telepítette át őket. Ezek a hívők nemkívánatosak lettek Rómában (bajkeverőknek vagy kapcsolataik miatt bűnösöknek tartották őket), és most az új helyükön sem voltak szívesen látott személyek. Péter ezért levelet írt nekik, hogy segítségükre legyen.

Mi is olyan kultúrában élünk ma, amely egyre ellenségesebb a keresztyénekkel szemben. Ezért Péter útmutatása, melyet az első századi hívőknek írt, számunkra is aktuális. A 4. fejezetben, fő érvelésének lezárását követően Péter arra buzdítja a hívőket, hogy a helyzetüknek megfelelően éljenek. Isten nagy megváltási terve a vége felé közeledik: emiatt fegyelmezett gondolkodásmóddal kell élniük, hogy odaadóan tudjanak imádkozni.  Majd a „mindenekelőtt” szóval egy olyan szempontra irányítja a figyelmüket, melyet sosem szabad elfelejteniük:

„Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez.” (1Pt 4,8)

Ez nem valamiféle alkalmi és kényelmes közösségben valósul meg. A Péter által használt „kitartóak” szó százszázalékos és tartós erőfeszítést jelent. Képzeljünk el egy lovat, aminek izmai teljes erőbedobással dolgoznak vágta közben! Vagy egy sportolót, aki megfeszített munkával és kitartó erőfeszítéssel készül a versenyre! Péter nem csupán arra kéri a keresztyéneket, hogy legyenek kedvesek egymáshoz; arról beszél, hogy mennyire mélységesen szükségünk van egymásra.

Ebben a bekezdésben Péter három „egymásra” vonatkozó utasítást ad, hogy segítsen megérteni, mennyire szükségünk van egymásra:

1. Szükségünk van egymás kegyelmére.

A 8. versben arra buzdítja őket: „legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez”. Természetesen van olyan bűn, melyet nem szabad egyszerűen elfedezni. Néha épp az a legszeretetteljesebb hozzáállás, ha irgalommal szembesítjük hívő testvérünket a bűnével. Időnként egy bűn olyan súlyos, hogy értesíteni kell a hatóságokat is. Itt azonban Péter a rendszeres, hétköznapi, apró bosszúságokra gondol.

Képzeljünk el egy csapat gyereket, akiket egy kisbusszal leviszünk egy napra a tengerpartra! Tele vannak energiával és izgalommal. Ebben a felfokozott állapotban valószínűleg jól viselik majd barátaik bosszantó lökdösését és csúfolódását – minden megjegyzést nevetéssel és örömmel fogadnak. De mi történik este, amikor mindannyian kimerülten és érzelmileg feszülten másznak vissza a kisbuszba? Már a legkisebb bökés a bordák közé, egy kétértelmű szó a barátjuk részéről, vagy bármilyen apróság könnyen feszültséget és könnyeket válthat ki belőlük. Felnőttként sokkal többször előfordul velünk, hogy kimerít minket az élet, mintsem örömmel töltene el. Milyen könnyen felbosszantjuk mi, keresztyének egymást! Ezért van szükségünk egymás kegyelmére.

Eugene Peterson így adta vissza a Példabeszédek 10,12 („A gyűlölet viszályt teremt, de minden hűtlenséget eltakar a szeretet”) mögött rejlő gondolatot: „A gyűlölet viszályt szít, de a szeretet takarót borít a civakodásra”.

2. Szükségünk van egymás nagylelkűségére.

A 9. versben Péter így folytatja: „Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül”. Az Újszövetségben a vendégszeretet általában a Gyülekezet missziós munkájának alapvető támogatását jelenti. Az úton lévő misszionáriusok szállásai drágák és veszélyesek voltak, ezért létfontosságú volt az evangélium terjedése szempontjából, hogy a hívők elszállásolják őket. Itt azonban Péter az „egymás iránti” vendégszeretetről beszél. Nem annyira az utazó misszionáriusok segítéséről van tehát szó, hanem inkább arról, hogy a hívők a helyi közösségben támogassák egymást.

A Covid miatti több mint egy évig tartó korlátozások és lezárások után minden korábbinál jobban értékeljük annak áldását, hogy otthonainkban vendégül láthatjuk egymást. Ne vegyük magától értetődőnek azt az ajándékot, hogy közösen étkezhetünk hívő testvéreinkkel! Nem a főzési tudományunkon vagy a tökéletes otthon bemutatásán van a hangsúly. Nem egy lakberendezési magazinba jelentkezünk fotózásra. Egy olyan család tagjai vagyunk, akiknek szüksége van egymásra.

Néha az idő, a gyakorlati támogatás és a közösség ajándékának jelenléte dönti el, hogy átvészelünk-e egy nehéz időszakot vagy sem. Szükségünk van egymás nagylelkűségére.

3. Szükségünk van egymás ajándékaira. 

A 10. versben Péter egy újabb „egymásra” vonatkozó utasítással egészíti ki a bekezdést: „Amilyen szellemi ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai”. Isten úgy tervezte el Krisztus Testét, hogy tagjai egymásra legyenek utalva. Szükségünk van azokra az ajándékokra, amelyekkel mások rendelkeznek. Egyes ajándékok láthatóbbak és nyilvánvalóbbak, míg mások inkább a színfalak mögött működnek, és támogató szerepet töltenek be.

Lehet, hogy más az ajándéka annak, aki prédikál, és más annak, aki előkészíti a helyszínt, de mindkettő Istenhez kapcsolódik szorosan. Az igehirdető Isten szavát mondja. A segítő azzal az erővel dolgozik, melyet Isten ad neki. Bármilyen ajándékunk is van, Isten munkálkodik közöttünk, miközben egymás szellemi ajándékaiból részesülünk.

Akár a viszonylagos kényelem és nyugalom idején élünk, akár a növekvő ellentétek és nehézségek időszakában, a valóság az, hogy mindannyiunknak szüksége van egymásra. Hihetetlen áldás a hívők helyi családjához tartozni! Ahogy őszintén szeretjük egymást, részesülünk egymás kegyelméből, nagylelkűségéből és ajándékaiból. Ennek hatása pedig áldás lesz számunkra, erőteljes tanúságtétel a széttöredezett, minket figyelő világ előtt, és dicsőség Istennek.

Hogy nézne ki, ha ezen a héten komolyan vennénk, hogy szeretni fogjuk gyülekezeti családunk tagjait?

Peter Mead

biblicalpreaching.net/2021/07/01/we-need-each-other/

Krisztus terve a gyülekezetre nézve

William MacDonald – 124x183mm, 120 oldal

Az első részben a helyi és egyetemes gyülekezet meghatározása és fontossága kerül bemutatásra. Ezután szól Krisztusról mint fejről, és a hívőkről mint tagokól, akik ajándékokat kapnak a szolgálatra. A hívők kiváltságait és feladatait részletezi, bemutatja a keresztséget, az úrvacsorát, az egyetemes papság jelentőségét és az imádság szerepét a gyülekezetben. A könyv végén összefoglaló megjegyzések találhatók a gyülekezet fontosságáról és szerepéről az egyéni és közösségi életben.