3 tévhit, amit a muszlimok gondolnak a keresztyénségről

A muszlimok szeretnek a vallásról beszélgetni. Ezt bátorításul írom, hogy merjünk muzulmán ismerőseinkkel az üdvösséget és az örökkévalóságot érintő komoly szellemi témákról beszélgetni. A nyugati emberekkel ellentétben, akik gyakran kerülik a vallásról és politikáról szóló beszélgetéseket olyanokkal, akiket csak most ismertek meg, a muszlimoknak nem okoz gondot a vallási kérdések megvitatása. Sőt örülnek az ilyen beszélgetéseknek. Valójában egy muszlimmal való találkozás során, ha nem kezdünk el beszélgetni a vallásról, valószínűleg ők fogják felhozni a témát. Nagy valószínűséggel az iszlám felvételére is felszólítanak hamarosan, miután barátságot kötöttünk velük. Ne ijedjünk meg, hanem legyünk bátrak, kedvesek és figyelmesek, amikor felhozzuk Jézus nevét a beszélgetés során! Ugyanakkor a legtöbb muszlimnak téves elképzelései vannak a keresztyénségről, a keresztyénekről és Krisztusról. Az alábbiakban három tévhitet mutatok be annak reményében, hogy segítséget tudok nyújtani a keresztyéneknek ezek megcáfolásában, amikor Krisztust, a mi Urunkat és Megváltónkat képviselik a muszlimok között.

1. tévhit: A nyugati világ keresztyén

Olyan kulturális tévhit ez, amelynek következtében gyakran nagyon rossz kép alakul ki a muszlimok fejében a keresztyénekről és a keresztyénségről. Mivel a muzulmánok az iszlámot vallási és állami berendezkedésnek is tekintik, hajlamosak a Nyugatot keresztyénnek tartani, különösen Európát és Észak-Amerikát. Ez legalább két szempontból problematikus: kulturális, illetve politikai szinten. Egyes muszlimok úgy gondolják, hogy Hollywood keresztyén, ahol a színészek és színésznők élete a keresztyén életmódot tükrözi. Tehát a keresztet viselő és táncolni eljáró nők és a laza életmódot folytató férfiak életét tévesen keresztyén életmódként értelmezik. Ez természetesen hibás elgondolás, de olyan akadályt teremt, amelyet meg kell próbálnunk leküzdeni. Mondjuk el muszlim beszélgetőtársunknak az első adandó alkalommal, hogy Krisztus követői vagyunk, nem követjük ezt az életstílust, hanem tiszteljük Krisztust, és a Biblia parancsai szerint élünk! Politikai szempontból a muszlimok gyakran azt gondolják, hogy a keresztyén Nyugat az iszlám ellen van. A legjobb megoldás erre az, ha gondolkodásukat Jézusra, a Béke Fejedelmére irányítjuk. Erősítsük meg, hogy a Nyugat nem Krisztus, és hogy tanítványai soha nem folytattak katonai hadjáratokat az Ő üzenete népszerűsítésére. Ugyan bármikor felhozhatjuk a muszlim hódításokkal kapcsolatos tényeket, és megkérdezhetjük, hogy ezek isteni rendelések voltak-e, inkább arra bátorítok mindenkit, hogy maradjunk Jézusnál, az Ő tanítására és jellemére összpontosítva. Erősítsük meg, hogy Krisztusban arra vagyunk elhívva, hogy béketeremtők legyünk, nem pedig harcok kezdeményezői (Mt 5,9, Róm 6,23)!

2. tévhit: A keresztyének három istent imádnak

Ez egy komoly teológiai tévhit, ami abból ered, hogy a muszlimok fejében évszázadok óta zűrzavar él a Szentháromság Isten természetével kapcsolatban. Egyes muszlimok azt hiszik, hogy a keresztyének szerint Mária Isten hitvese volt. Kapcsolatuk eredménye pedig egy gyermek lett, Jézus (Korán 4,171; 5,72-75; 5,116-117). Mi, keresztyének ezt istenkáromlásnak tartjuk. Előfordul, hogy ha kijelentjük számukra ezt a tényt, az meggyőzi őket. De a legtöbb beszélgetés során a keresztyéneknek a Bibliából kell megmutatniuk, hogy mi egy – és csakis egy – Istent imádunk. Gyakran lapozom fel ennek érdekében az 5Mózes 6,4-9-et és a Márk 12,29-et.

Sok esetben ezek az igeversek elegendőek ahhoz, hogy meggyőzzék beszélgetőtársamat arról, hogy a keresztyének nem több istent imádnak. Máskor további magyarázatra van szükség a Szentháromságról. El kell mondanunk, hogy mi egy Istenben hiszünk – egy három személyben létező lényben. Annak érdekében, hogy segítsünk nekik megérteni az Isten egységén belüli sokféleséget, kérdéseket kell feltennünk. A muszlimok teljes mértékben egyet fognak érteni azzal, hogy Isten Igéje és Isten Szelleme örökkévaló, mert Isten soha nem volt az Ige nélkül, és az Ő Szelleme örökké létezik. Ez azt jelenti, hogy a muszlimok számára érthető az az állítás, hogy Isten, az Ő Igéje és az Ő Szelleme örökkévaló és teremtetlen. Ez nagyjából magyarázatot ad arra, miért úgy beszélnek a keresztyének Istenről, ahogy. Az Ő Szelleme szent, az Ő Igéje pedig az Ő Fia. Ez a három személy alkotja azt az egyetlen lényt, akit mi Istenünknek nevezünk.

3. tévhit: A Bibliát meghamisították

Ez egy másik teológiai tévhit. A legtöbb muszlim meg van győződve arról, hogy az igazi Biblia elveszett, és a mai Bibliát meghamisították, módosították vagy megrontották. Amikor a keresztyének megpróbálnak a Bibliára hivatkozni, lehet, hogy a muszlimok tiltakozni fognak, azt állítva, hogy a Biblia hasznavehetetlen. Ez a felfogás mélyen gyökerezik több mint tizennégy évszázada már a keresztyénséggel szembeni muszlim vádakban. A legtöbben azonban csak a helyi mecsetben hallott állítást ismételgetik, mindenféle szilárd meggyőződés nélkül.

E váddal szemben gyakran felelem azt, hogy ha azt állítják, hogy a Bibliát meghamisították, azzal elismerik, hogy a Korán hamis, és hazugságokat terjeszt. Ezzel a kijelentésemmel azt kívánom megalapozni, hogy a muszlimoknak a saját szentírásukból mutassam meg, hogy a bibliahamisításról szóló állításaik teljesen ellentétesek azzal, amit a Korán állít. Ezen a ponton csak a Koránt használom, mivel ez az egyetlen könyv, amelyben hisznek – ez a végső tekintély minden muszlim számára. (Ha beszélgetőpartneremet már meggyőztem arról, hogy a Bibliát nem hamisították meg, onnantól kezdve már nincs szükség további Korán-hivatkozásra.) Végigvezetem muszlim barátomat egy utazáson az iszlám szentírásban, megmutatva, hogy a Korán egyértelműen kijelenti, hogy Allah ihlette Mózes Tóráját, Dávid zsoltárait és az evangéliumot (pl. Korán 5,43-45; 4,163, 17,55, 21,105; 57,27). E három szentírási szövegen kívül a Korán egy sajátos kifejezést is használ, a dhikr-t, ami azt jelenti: „Az Emlékeztető”. E szóval a Bibliára utal mint az iszlám előtt kinyilatkoztatott szentírásra, amelynek célja, hogy emlékeztesse az emberiséget az istenséggel kapcsolatos igazságra. E négy bizonyíték tehát igazolja, hogy a Korán egyetlen verse sem állítja azt, hogy a Bibliát meghamisították vagy megrontották.

Egyes muszlimok azt állítják, hogy a dhikr maga a Korán, ez azonban nem lehet igaz, mivel a Korán azt mondja: „És bizony, megírtuk a Zabúrban [Zsoltárok], az Emlékeztető [dhikr] után, hogy jóravaló szolgáim fogják örökölni a földet” (Korán 21,105). E vers alapján nyilvánvaló, hogy a dhikr a Zsoltárok előtt jelentetett ki. Továbbá Allah megerősíti: „Bizony, Mi küldtük le az Emlékeztetőt [dhikr], és Mi vagyunk a Megőrzője” (K 15,9). Ráadásul Allah meghagyja Mohamednek: „Hát ha kétségben vagy azzal kapcsolatban, amit leküldtünk neked, akkor kérdezd meg azokat, akik olvasták a Könyvet előtted” (K 10,94). Ha a Mohamed előtt kinyilatkoztatott könyveket meghamisították, akkor Allah állítása félrevezető lenne. A Korán Mózest a dhikr-hez kapcsolja: „És bizony, Mózesnek és Áronnak adtuk a Megkülönböztetőt, és fényt, és emlékeztetőt [dhikr] az istenfélőknek” (K 21,48).

Ez egyértelműen tisztázza a meghamisítás vádja alól az iszlám előtt keletkezett Szentírást. Egyes versek arról biztosítják a Korán hallgatóit, hogy a Biblia a maga teljességében romlatlan (K 29,46). A Korán azt állítja, hogy különösen a Tóra tökéletesen megmaradt, és hogy a zsidóknak követniük kell azt, mivel az Isten igaz törvényeit, világosságát és útmutatását tartalmazza (K 5,43-44). Hasonlóképpen a Korán megerősíti az evangéliumokat, kijelenti, hogy a keresztyéneknek követniük kell, és kijelenti, hogy azok megerősítik a Tórát, és igaz útmutatást tartalmaznak (K 5,46). A Korán tehát – feltehetően már Mohamed idejében – megerősítette a Tóra és az evangéliumok igazságtartalmát, és egyértelműen kijelentette, hogy azok útmutatást és világosságot tartalmaznak. Hogyan lehetnek akkor romlottak? Ha a Korán kimondja: „És senki nem képes megváltoztatni Allah Szavát” (K 6,34), hogyan őrizheti meg Allah a Koránt, és hogyan hagyhatja, hogy az emberek keze a Bibliát megrontsa?

A. S. Ibrahim

A. S. Ibrahim (PhD, Haifai Egyetem; PhD, Fuller Teológiai Szeminárium) az iszlám tanulmányok professzora és az Iszlám Keresztyén Értelmezését Kutató Jenkins Központ igazgatója a Déli Baptista Teológiai Szemináriumon. Az evangélium átadása muszlim felebarátainknak, a Conversion to Islam (Az iszlámra való áttérés) és a Basics of Arabic (Az arab nyelv alapjai) és más könyvek szerzője.

www.crossway.org/articles/3-misconceptions-that-many-muslims-have-about-christianity/

Az evangélium átadása muszlim felebarátainknak

A. S. Ibrahim – 124x183mm, 200 oldal

„Azoknak írok, akik szenvedélyesen szeretik Krisztust, de talán semmit sem tudnak az iszlámról, és egyetlen muszlimot sem ismernek. Fontos változtatnunk ezen a két dolgon: meg kell ismernünk az iszlámot, és össze kell barátkoznunk muszlimokkal.”
Könyvében A. S. Ibrahim arra törekszik, hogy betekintést és gyakorlati ötleteket adjon az olvasóknak, hogyan lehet muszlim barátainkkal, munkatársainkkal és szomszédainkkal kapcsolatba lépni és megosztani az evangéliumot. Bemutatja az iszlám irányzatait és a muzulmánok sokszínűségét. Valós történeteken keresztül mutatja meg az író, hogy a musz­limok is Krisztushoz térhetnek.