Milyen megoldást kínál az evangélium az egyetemisták szégyenérzetére?

Milyen megoldást kínál az evangélium az egyetemisták szégyenérzetére?

Milyen megoldást kínál az evangélium az egyetemisták szégyenérzetére?

Az egyetemi évek mentálisan és érzelmileg is megterhelőek lehetnek a hallgatók számára. A fiatal felnőttekre gyakran nagy nyomás nehezedik, mert szeretnének a tanulmányaik terén jól teljesíteni, miközben először szembesülnek a felnőttkorral járó felelősséggel és nehézségekkel is. Nem csoda, hogy a Gallup-felmérés szerint minden ötödik egyetemi hallgató azon gondolkodik, hogy mentális egészségügyi problémák vagy érzelmi stressz miatt abbahagyja a tanulmányait.

Bár ezek a mentális és érzelmi problémák különböző formákat ölthetnek, észrevettem egy közös vonást azoknál az egyetemistáknál, akikkel dolgozom: a szégyenérzetet.

A hallgatók nem feltétlenül használják a „szégyen” szót annak leírására, amit éreznek. Inkább beszélnek alkalmatlanságról, a kudarctól való intenzív félelemről és homályos rettegésről amiatt, hogy nem elég jók.

Kiábrándító tanulmányi eredményekre, szerelmi kudarcokra vagy kilátástalan elhelyezkedési lehetőségekre hivatkoznak, ezzel indokolva az önmagukról alkotott negatív véleményüket. Néhány diák nem beszél nyíltan a benne lévő szégyenérzetről; egyszerűen csak eltűnik, napokig ágyban marad, vagy hónapokig nem megy el gyülekezetbe. Visszahúzódásuk lehet fokozatos vagy váratlan.

Amikor láttam ezt a reakciót, vagy hallgattam, ahogy a szégyenérzetükről beszélnek, sokáig az volt az első gondolatom, hogy meg kell nyugtatnom őket, hogy nincs velük semmi baj. Az elért eredményeikre akartam irányítani a figyelmüket, hogy megpróbáljam a problémát elismeréssel ellensúlyozni. De a diákok munkájának és sikerének hangsúlyozása még nem szünteti meg a bennük lévő szégyenérzetet. Ehelyett azáltal szolgálhatunk legjobban feléjük, ha segítünk nekik meglátni a teljes, igaz evangéliumot Isten bűnösök iránti szeretetéről Krisztus munkájában.

A diákok munkájának és sikerének hangsúlyozása még nem szünteti meg a bennük lévő szégyenérzetet.

A szégyen eltorzítja az igazságot

A hallgatókkal folytatott sok-sok beszélgetés következtében rájöttem, hogy a szégyent azért nehéz megszüntetni, mert az általa megfogalmazott vádak eltorzítják az igazságot. Alapjában véve a szégyen azt mondja: „Valami helyrehozhatatlanul nincs rendben veled”.

A diákok könnyen elfogadják ezt az ítélkező belső hangot. Korlátaik, csalódásaik és kudarcaik keverednek a bűneikkel, és mély lelki nyugtalanságot keltenek bennük. Úgy érzik, bűnrészesek egy megtört és bűnös világban, szégyenük pedig „javíthatatlan bűnösségükről” – romlottságukról – tanúskodik.

De ebben rejlik a szégyen igazságtorzítása. Egyetérthetünk azzal a gondolattal, hogy Krisztus nélkül romlottak vagyunk, tehetetlenül vergődünk bűneink csapdájában. Mivel képtelen vagyunk „helyrehozni” a bennünk lévő rosszat, mi is így kiáltunk Pál apostollal együtt: „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Róm 7,24).

Hála azonban Istennek, hogy mi, akik Krisztusban vagyunk, végérvényesen megmenekültünk a bűn és a halál reménytelenségéből egy olyan életre, melyet együtt élünk azzal, Aki szeret minket, és önmagát adta értünk (Ef 5,2). A hallgatóknak hallaniuk kell, hogy bár a szégyen rámutathat romlottságunk valóságára, de megtörtségünk megfogalmazása közel sem a teljes kép a hívők számára. Akik Krisztusban vannak, többé nem ítélhetők el bűneik és hiányosságaik miatt (Róm 8,1-2).

A szégyen megpróbálja átvenni Isten helyét

A szégyen sokszor áttételesen jelentkezik, ezért nagyon oda kell figyelnünk, amikor egyetemi hallgatókkal beszélgetünk róla. Miként nyilvánulhat meg? Például úgy, ahogy egy fiú mondta nekem: „Nincs bennem semmi különös. Semmi olyat nem tudok tenni, amit más ne tudna jobban csinálni”.

Ez a fiatal abban hitben nőtt fel, hogy az emberek csak annyira értékesek, amennyire hasznára válnak a családjuknak, iskolájuknak, munkahelyüknek vagy barátaiknak. Úgy gondolta, hogy kiemelkedően kell teljesítenie ahhoz, hogy értékes legyen, vagy hogy erőfeszítései érjenek valamit. Amikor nem teljesített kiemelkedően, megkérdőjeleződött benne, hogy van-e értelme a munkájának vagy akár az életének. A szégyen egy fáradhatatlan bíró volt a fejében, aki lehetetlen mércéjével folyamatosan nyomasztotta.

Úgy gondolta, hogy kiemelkedően kell teljesítenie ahhoz, hogy értékes legyen.

Egy másik diák így nyilatkozott erről: „Még mindig nem igazán tudom, mit csinálok, és nem akarom a szüleim pénzét sem pazarolni, de félek, hogy nem viszem olyan sokra, mint várnák tőlem. Vagy mint én várnám el magamtól.” Úgy érezte, hogy lekötelezettje a szüleinek, akik feláldozták érte a kényelmüket, hogy finanszírozni tudják a tanulmányait. Meghatározó része volt ez a családi narratívájuknak – a bevándorlásuk történetének, és annak, hogy miért fontos és érdemes a gyerekeknek keményen dolgozniuk. Ezt a hallgatót nem hagyta addig a szégyenérzet nyugodni, amíg „tartozása” volt, vagy olyan dolgot birtokolt, amit nem ő keresett meg.

Mindkét fiatal életében a szégyen próbált Isten helyébe lépni, megszabva, hogy mi jó és mi rossz, minek van célja és minek nem, mi szerethető és mi nem. A szégyen emiatt a világi normákhoz láncolta őket, és uralkodott felettük anélkül, hogy segítséget vagy enyhülést nyújtott volna nekik. Krisztusban lévő diákjaink számára a kérdés nem az, hogy „Mit kell tennem, hogy méltó legyek arra, hogy Jézus megmentsen?”, hanem az, hogy „Hogyan élhetek annak fényében, hogy Isten mélyen szeret, Jézus megmentett, és az Ő győzedelmes országának részese vagyok?”.

A szégyen legyőzhető Krisztusban

Egyetemistáink számára a szégyen elleni küzdelem végső soron egy harc azért, hogy kiálljanak az igazság mellett a hazugsággal szemben. És egy harc azért is, hogy meg is tapasztalják, mi az igazság.

Mivel Jézus megfelelt Isten mércéjének helyettünk, mi az Ő érdemeinek alapján állunk.

Segíthetünk nekik ebben, ha emlékeztetjük őket, hogy mindannyian elmaradunk Isten mércéjétől. Ez a mérce magasabb, mint bármelyik szülő, tanár vagy leendő házastárs mércéje. De mivel Jézus megfelelt Isten mércéjének helyettünk, mi az Ő érdemeinek alapján állunk. A hallgatóknak semmilyen eszközzel nem kell bizonyítaniuk értékességüket vagy hasznosságukat – sem tanulmányi eredményekkel, sem más módon.

Azzal, hogy kapcsolati szinten a diákok mellé állunk, megmutathatjuk a szégyennel küszködőknek, hogy nem kell elbújniuk, ha méltatlannak érzik magukat. Ehelyett rámutathatunk a keresztyén élet csodálatos paradoxonára: hogy teljesen méltatlanok és érdemtelenek vagyunk, Isten mégis szeret, becsül, és biztosan elfogad Jézusban. Az evangélium misztériuma biztosítja a megoldást a szégyenérzetre. Nem kell elrejtőznünk, mert el vagyunk rejtve Krisztussal együtt Istenben (Kol 3,3).

Connie Leung Nelson

www.thegospelcoalition.org/article/gospel-answers-shame-college-students/

Connie Leung Nelson több mint egy évtizede szolgál az ifjúság és a fiatal felnőttek körében. Egy guatemalai missziós szervezetnél dolgozik, emellett blogot vezet, és a kanadai Edmontonban lévő gyülekezetében segíti az egyetemisták között végzett szolgálatot. Férjével, Chris-szel három gyermeket nevelnek.


Új kezdet

Új kezdet – Útmutató a keresztyén élethez kezdők számára

Stephen McQuoid – 12,4×18,3 cm, 176 oldal

„Ez egy nagyszerű könyv kezdő keresztyének számára, hogy megértsék frissen megtalált hitüket, és hogy olyan alapokat fektessenek le, amire az életüket építeni tudják Krisztusban. Régi keresztyéneknek is segítség lehet abban, hogy visszanyerjék Isten iránti lelkesedésüket.”

Share this post