A jellem fontossága az ajándékok helyett 3. rész

Cikksorozatunk első részében lefektettük annak alapjait, hogy miért a jellemnek – és nem az ajándékoknak – kell központi szerepet játszania a gyülekezeti vezetők kiválasztásában. A második részben megállapítottuk, hogy a valódi bibliai vezetés magában foglalja a Szent Szellem által formált jellem és az Istentől kapott ajándékok együttműködését. De mi történik, ha csak ajándékok vannak jellem nélkül?

Diotrefész esete

János apostol harmadik levele ritka betekintést nyújt egy gyülekezeti konfliktusba:

„Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki közöttük elsőségre vágyik, nem fogad el minket. Ezért tehát, ha megérkezem, emlékeztetni fogom azokra a dolgokra, amelyeket művel, amikor gonosz szavakkal rágalmaz minket, de nem elégszik meg ezzel, hanem maga sem fogadja be a testvéreket, azokat pedig, akik akarnák, úgyszintén megakadályozza ebben, és kiveti a gyülekezetből.” (3Jn 9-10)

Ki volt Diotrefész? Bár viszonylag keveset tudunk róla, a kontextus világossá teszi: egy jelentős befolyással rendelkező ember, valószínűleg vezető, aki kiemelkedő képességekkel volt megáldva. Gondoljunk csak bele, mi kell ahhoz, hogy valaki szembeszálljon a szeretett János apostollal, és legyen benne elegendő képesség és merészség „kivetni” a testvéreket a gyülekezetből. Diotrefésznek figyelemre méltó karizmával és erős személyiséggel kellett bírnia.

Hiába minden adottság és ajándék, ha messze került attól, hogy olyan jellem legyen, amelyre egy gyülekezeti vezető el van hívva.

De hiába minden adottság és ajándék, ha messze került attól, hogy olyan jellem legyen, amelyre egy gyülekezeti vezető – különösen egy presbiter – el van hívva. János azt mondja, hogy Diotrefész „elsőségre vágyik”. Vezetése önmagáról szólt, nem Krisztusról vagy a gyülekezetről. Szavai rágalmazással voltak tele. Ahelyett, hogy befogadta volna a hűséges testvéreket, Diotrefész elutasította azokat, akiket nem tudott irányítani. Így végül nagyszerű képességeivel csak önmagát szolgálta.

Hogyan nézne ki ez manapság?

Diotrefész nem csupán egy történelmi alak; története minden alkalommal megismétlődik, amikor a Gyülekezet a jellem helyett a karizmát részesíti előnyben. Ma is találkozhatunk olyan vezetőkkel, akik kiemelkedő prédikációs képességekkel, merész jövőképpel vagy karizmatikus kisugárzással rendelkeznek, mégis az önérdek, a hatalomvágy vagy az elismerés iránti sóvárgás vezérli őket. A külső eredmények egy ideig lenyűgözőek lehetnek, de a szellemi gyümölcs keserű: megosztottság, félelem, büszkeség, miközben az embereket csendben „kivetik” a közösségből (ahová valószínűleg soha nem térnek vissza).

Amikor a vezetést az a vágy vezérli, hogy valaki „elsőséget” szerezzen, az Isten által a Gyülekezet építésére szánt ajándékok az emberi uralom építésének eszközeivé válnak. Ez egy kijózanító emlékeztető: az ajándékok soha nem helyettesíthetik az istenfélelmet.

Úgy gondolom, Michael Kruger a Bully Pulpit (A zsarnoki szószék) című művében foglalja össze ezt a legjobban:

„Hadd fogalmazzam meg a problémát egyszerűen! Néhány vezető, akiket kineveltünk – és ha őszinték akarunk lenni, néhány olyan vezető is, akikre vágytunk –, olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek vagy hiányoznak a Szentírásban felsorolt vezetői tulajdonságok közül, vagy teljesen ellentétesek azokkal. Pontosan azokat a vezetőket tűrtük el, sőt ünnepeltük, akikkel szemben Jézus figyelmeztetett minket: »azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, zsarnokoskodnak rajtuk… De nem így van közöttetek« (Mk 10,42-43, kiemelés tőlem). Az ilyen vezetők a lelki bántalmazás lényegét testesítik meg – uralkodóak, tekintélyelvűek és keménykezűek abban, ahogyan a gondjaikra bízottak felett uralkodnak.” (Bully Pulpit, XIII. o.)

A kontraszt: Gájusz és Démétriosz

Ugyanebben a levélben János kiemel két másik férfit, Gájuszt és Démétrioszt, akiknek az élete krisztusi jellemvonásokat tükrözött:

„Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van… Démétriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is, de mi is bizonyságot teszünk, és tudod, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.” (3Jn 11-12)

Gájusz és Démétriosz hűségükért, vendégszeretetükért és az általuk megélt igazságért kaptak dicséretet. Örökségük az odaadás volt, nem pedig a vezetői pozíció iránti vágy.

Diotrefész tragédiája figyelmeztetés minden gyülekezet és minden vezető számára. Az ajándékok nagy áldást jelenhetnek, de ha nem vagyunk óvatosak, botlás kövévé válhatnak, táplálják a büszkeséget, és megosztottságot szítanak ahelyett, hogy építenének.

Vigyázzunk és imádkozzunk, nehogy Diotrefész-szindróma („elsőségre vágyik”) gyökeret verjen közöttünk!

Legyünk olyan gyülekezet, mely nagyra értékeli a jellemet! Vigyázzunk és imádkozzunk, nehogy Diotrefész-szindróma („elsőségre vágyik”) gyökeret verjen közöttünk! Ismerjük fel és képezzük ki azokat a vezetőket, akiknek az ajándékai a Szent Szellem gyümölcseiből fakadnak, nem pedig önző ambícióból!

„Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót.” (3Jn 11)

Keressük az ajándékokat, de mindig az istenfélő jellem talaján! A mi feladatunk, hogy legeltessük „az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett” (Csel 20,28b). Ez a legértékesebb erőforrás, amelyet a világ valaha látott, és ha a Gyülekezet megérte ezt az árat, akkor megéri az is, hogy időt fordítsunk a jellem építésére.

Greg Smelker

A jellem fontossága az ajándékok helyett 1. rész

A jellem fontossága az ajándékok helyett 2. rész

Forrás: Biblical Eldership Resources, Character Over Gifting, Part 3

Greg a BER vezetőségének tagja. Technológiai menedzsment területről érkezett, és számos csapattal dolgozott együtt, a start-upoktól a nagyvállalatokig. Helyi gyülekezetében, az Orchard Bible Churchben presbiterként szolgál, és aktívan részt vesz az ifjúsági programban. Greg őszintén szereti a gyülekezetet, és szeretné, ha az evangélium terjedne; ennek fontos része, hogy a gyülekezeti vezetőséget megfelelő bibliai anyagokkal lássa el a sikeres munkavégzéshez. Greg szeretett feleségével, Alexisszel és gyermekeikkel Littletonban él.

---